Kétnyelvű, interkulturális gyerekrendezvények Uppsalában

Nyomtatás
 
Két, gyermekeknek szánt előadás (Tolkade Trollkarlsvisor) és egy gyerekalkotásokból válogatott kiállítás (Pitty, Potty, Dripp, Dropp) várta Uppsalában, 2010. október 15-én és 16-án a Gottsunda Színházban az érdeklődőket. A szervezők (az Upssalai Svéd-Magyar Egyesület) a svéd és a magyar közösség közötti kulturális kapcsolattermtés újszerű, kétnyelvű formájával próbálkoztak – ezúttal a gyermekek körében – igen sikeresen.
 
F_13-1.jpg
Az uppsalai interkulturális gyerekrendezvény anyagából –
Fotó: Dénes Blanka és Ericson Sue
 
- Tudjátok-e, hol van Garboncia?- kérdezi Huzella Péter egyik közkedvelt gyerekműsorában. Uppsalában, a Gottsunda Színházban megrendezett gyerekelőadáson azt kérdeztük a gyerekektől: tudjátok-e hol van Magyarország? Az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesület egy interkulturális gyerekaktivitást rendezett, aminek megkoronázásaként meghívta Huzella Pétert, aki nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközileg is, és különösen Svédországban igen kedvelt gyerekműsoraival. Az UMSE elképzelése az volt, hogy egyrészt lehetőséget adjon a magyar gyerekeknek a magyar gyermekköltészet remekeinek a megismerésére, másrészt játékos, aktív formában megkedveltesse ezeket a svédországi gyerekekkel.
 
Ehhez nagyszerű partnernek bizonyult Dénes Blanka és Ericson Sue, akik anyanyelvi pedagógusok Uppsalában. Az úgynevezett uppsalai pedagógiai modellben az anyanyelvi oktatás a más anyanyelvű gyermekek óvodai csoportjában integráltan történik. Ezek a pedagógiai módszerek most vannak kialakulóban. Blanka és Sue a Huzella Péter által megzenésített Weöres és Kányádi versekből kiválasztottak néhány olyat, amelyet a víz fogalma köré tudtak csoportosítani. A gyermekek a víz témájából és a versek mondanivalójából ihletődve rajzoltak, vágtak, alkottak és egy mesébe illő díszlet részeit teremtették meg. 
 
F_13-7.jpg F_13-5.jpg
Az uppsalai interkulturális gyerekrendezvény anyagából - Fotó: Dénes
Blanka és Ericson Sue
 
A minden képzeletet megmozgató gyerekfoglalkozás koronája Huzella Péter koncertje volt. Péter, tőle megszokottan, egy magasszintű műsort varázsolt a gyerekek számára, ahol rajz, ritmus és játék keveredett egymással. A zene, ritmus, és Péter játéka lenyűgözte a gyereket. Sue és Blanka segítségével a gyerekek is ”szóhoz” és ”hanghoz” jutottak. Péter énekelt magyarul, és a gyerekek svédül skandálták a Kányádi és Wöeres verseket. Az előadásra több mint harminc gyerek jött el azokból az óvodáscsoportokból, amelyekbe a magyar gyerekek tartoznak. A gyerekek nyolcvan-kilencven százaléka így svéd anyanyelvű volt. Nagy élmény volt egyrészt a gyerekeknek, másrészt az őket kísérő felnőtteknek is látni, hogy a nyelvi különbség nem jelent akadályt. 
 
Másnap egy más jellegű előadás következett. Itt nem egy ”előmelegített” közönség jött el, mivel a ”Tolkade trollkarlsvisor” c. koncert hirdetését az összes uppsalai újságban, könyvtárban és programhirdető oldalon közzétettük. Az érdeklődés minden várokozást felülmúlt: szülőkkel együtt 88 érdeklődő vett részt az előadáson. Nem tudhattuk, hányan lesznek a magyarul nem értők, de ezek számát10-20-ra becsültük. Péternek mégis sikerült magával ragadnia a közönséget. Az elején Asztalos Ildikó tolmácsolta svédre Péter kommentárjait a megzenésített versekhez készült mókás rajzaihoz. Hamarosan a zene ritmusa és Péter szuggessztív előadói személyisége tolmácsolás nélkül is magával ragadta a lelkes közönséget. Hálás köszönettel tartozunk nem csak az előadóknak, hanem az Uppsalai Kultúralapítványnak a támogatásért, az UMSE lelkes közreműködőinek, különösen Pronchev Ingelának, aki Asztalos Morell Ildikóval közösen szervezte a projektet. Külön köszönet a Gottsunda Színháznak, amely megnyitotta előttünk kapuit. A színház kistermében helyet adott a kiállításnak és a két gyerekelőadásnak, Matolcsi Ferkó pedig a profi fény- és hangtechnikát szervezte. A rendezvény nem jött volna létre Berglund Ove szép fordításai és Péter lelkes közreműködése nélkül, aki a svéd-magyar közönség számára készítette ezt az egyedien szép műsort. Reméljük, hogy ez a két interkulturális gyermekműsor példaerejű lesz mind a magyar értékek terjesztése, mind az interkulturális módszer megismerése terén. Mint Obondo Margaret szomáliai iskolások szocializációját vizsgáló tanulmánya kiemeli, a kétnyelvű gyermekek nem csak két nyelvet birtokolnak, de a kultúrák közötti tolmácsokká is válnak, mivel mindkét kultúrát ismerik. A kétnyelvű foglalkoztatás során remélhetően ezt a kincset adták át a magyar gyerekek svéd pajtásaiknak. Reméljük azt is, hogy ezzel erősödött a magyar gyerekek identitása és elősegítettük azt, hogy megtalálják és büszkén megőrizzék magukban azt a melegséget, amelyet Péter dalai és Wöeres Sándor svédre varázsolt mókas sorai (Våren kommer vintern går/Björnen bidar i sitt hål) árasztanak.
 
Asztalos Morell Ildikó, Uppsala