Északi Magyar Archívum (ÉMA) / Ungerska arkivet (UA). 1973. október 23. – 2023. október 23.

Nyomtatás

wx

1969-ben kerültem Svédországba az Invandrarverket (Bevándorlási Hivatal) révén, egy ausztriai menekülttáborból. Hamarosan elindítottam a Bujdosók (1970–1974) című lapot. A lap szerkesztése kapcsán egyre több svédországi magyarral kerültem kapcsolatba. Így tudomásomra jutott, hogy Svédországban 1956 után több magyar lap létezett. A forradalom után máris alig maradt nyoma az akkor idekerült magyarság újságainak. Több honfitársam elmondta, hogy annak idején menekülésükkor magukkal hoztak 1956-os dokumentumokat is. Félő volt, hogy amennyiben ezek nem kerülnek biztonságba, idővel véglegesen elveszhetnek.

 


Időközben megismertem Stockholmban a Balti Levéltárat. Ekkor határoztam el, hogy ennek mintájára létre kellene hozni a magyar mását. Így alapítottam meg 1973. október 23-án az Északi Magyar Archívumot (ÉMA) (svédül: Ungerska arkivet).

Hamarosan néhány lelkes stockholmi magyar fiatal – Belohorszky Ferenc (1936–1975) zeneszerző, Donát László Levente (1943–) festőművész és Remecz Károly (1943? –1974?) – is bekapcsolódott a gyűjtésbe. Alapításától kezdve hosszabb-rövidebb ideig körülbelül 150 személy vett részt az archívum munkájában, köztük több svéd is. Az archívum részére 1982-től Pap Iván (1931–2018) okleveles mérnök, Szücs András (1933–2010) író és 1997-től Svéd Ferenc (1923–2011) műfordító, újságíró is rendszeresen figyelték a svéd sajtót.

Hamarosan tapasztaltam, hogy micsoda értékek semmisülnek meg naponta az emigrációban, így arra a következtetésre jutottam, hogy nem csak a svédországi magyarság adatainak megmentése és megőrzése a fontos szempont.

Az ÉMA a nyugaton élő magyarság különböző dokumentumait őrzi; eddig huszonhat nyelven, hetvenhat országból gyűjtött össze magyar vagy magyar vonatkozású anyagot.

Időhatár nélkül, minden emigráns dokumentumtípust gyűjtünk: könyveket, szakdolgozatokat, periodikát, folyóirat cikkeket, egyesületi anyagot (nyomtatott formában, videón, CD-n, DVD-n stb.), fotókat, leveleket, meghívókat, plakátokat, apró nyomtatványokat és dokumentum másolatokat is. 

A hagyományos dokumentumok mellett zajlik az egyéb információ-hordozókon való gyűjtés is. A hanglemezektől és diafilmektől kezdve a DVD-ig széles skálán, az anyagi lehetőségeinkhez képest igyekszünk minél teljesebb és szélesebb körű gyűjtést folytatni.

Említésre méltó még a fotó- és filmarchívum, valamint a hangtár. A gyűjteményben hagyatékok és kéziratos dokumentumok is találhatók. A gyűjtemény számítógépes feldolgozása folyamatosan zajlik.

Az Archívumnak egyetlen alkalmazottja sincs, mindenki ingyen, önként végzi a vállalt munkát.

Az ÉMA pártpolitikától és vallási nézetektől független gyűjtemény; semmiféle támogatást nem kap/kapott egy országtól, alapítványtól sem, annak működését, életben tartását áldozatos magyar és svéd magánszemélyek teszik lehetővé.
Külföldre került magyar emberek sok egyesületet, politikai csoportosulást hoztak létre. Több száz újságot, könyvet adtak ki. Sajnos, ötven év elteltével is csak az ismertebbekről, a még ma is létező egyesületekről, folyóiratokról tudunk. Pl. Svédországban majd kétszáz egyesületről tudok, s talán ebből ötvennek csak a nevét ismerem. Svédországban százkét magyarok által kiadott újságról tudok, szerencsére ebből kilencvenhat megvan az Archívumban.

Az általam összegyűjtött hatalmas anyagnak Magyarországon lenne minél előbb a helye, de nem tudom, hol. Szívesen vinném az Északi Magyar Archívum anyagát Budapest valamelyik peremkerületébe,vagy egy közeli faluba, városba. Azért ilyen közel, hogy az egyetemisták, akik az emigrációval [a nyugaton élőkkel] foglalkoznak, azok azt lehetőleg könnyen, bármikor felkereshessék, és ott kutatásokat folytathassanak. Ha sikerül találni megfelelő épületet, akkor az Északi Magyar Archívum és az adományozó közösen döntse el, hogy milyen alapon, milyen feltételekkel hoznának létre egy emigráns, diaszpóra intézményt, múzeumot vagy levéltárat.

Végső célom, vagyis azt szeretném, hogy Magyarországon találjak 8–10 olyan fiatalt, akik olyan „fanatikusan” kutatnák, keresnék a nyugaton élők (az emigráció) történetét, mint én és folyamatosan át tudnák venni ennek a gyűjtésnek a folytatását és annak feldolgozását.

Amennyiben az olvasók között van olyan fiatal, akit érdekel a nyugati magyarok története, és szeretne segíteni a fenti tervek megvalósításában, azt köszönettel venném.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.