Eltelt egy újabb tanév a tavasziszelesek életében, az egyesülethez tartozó gyerekek és szüleik most is gazdagabbak lettek egy rakás élménnyel, újfent átélhették a közösségi összetartozás jelentette erőt. Volt sok minden, az összes eseményt nehéz lenne csak felsorolni is, úgyhogy álljon itt most néhány, számunkra kedves összejövetel.
A göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület a 2024/25-ös tanévet is Tångagärdén, a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség gyülekezeti otthonában zárta, egy hétvégi kirándulás formájában. A tanévzáró összejövetelre tizenegy család jött el, összesen tizennyolc gyerekkel, a szülők eggyel többen voltak. Mindenesetre ez az arány kiegyenlítettebb volt, mint a Bajnokok Ligájának döntője, amit szombaton este közösen néztek a futballrajongók. Az a meccs ugyanis 5-0-ra végződött.
A tanévben nem ez volt az egyetlen közös vetítés, hiszen korábban, a tanév 18 klasszikus gyerekfoglalkozásából az egyiken Dobos Tamás pedagógusunk diavetítést tartott, ahol a gyerekek a régi korok módján megnézték és hallgatták a Misi Mókus-t, a Rege a csodaszarvasról-t és a Zengő ABC-t. Jó volt látni ekkor a kicsik rácsodálkozását a ’80-as évek technikájára. A mögöttünk hagyott tanévben háromszor is volt szerencsénk bábelőadással kedveskedni a gyerekeknek. Időrendi sorrendben előszőr Mikulásra érkezett a Batyu Színház a Titokzatos Hóember meséjével, majd Kapusi Szabolcs jött farsangra, aki egy igazi ősbemutatóval lepett meg bennünket, előadásának címe A kárpáti mackó farsangja volt. Ezt az előadást tehát az egész világon elsőként, a Göteborgban összesereglett gyereksereg láthatta idén márciusban. Húsvétkor pedig a Kalandos Húsvét elevenedett meg, Tóth Ibi és Bakó Simon emlékezetes előadásában.
De visszakanyarodva a tanévzáróhoz, jó volt ismételten megtapasztalni, hogy a szülők milyen aktívak. Gyöngyi a sorversenyt szervezte meg, Zoli és Gábor evezni vitte a nagyobbakat, Anna a gofrik elkészítését vállalta magára, Matyi, Laci és Győző érkezéskor azonnal gereblyét ragadott, és összegyűjtötték a frissen kaszált füvet az udvarban. És ez itt csak néhány kiragadott példa a sok közös cselekedetből. Ez a fajta szülői aktivitás régóta jelen van a Tavaszi Szélben, amelynek egyik szép példája a négygyermekes családanya, Gyöngyi „Házak, otthonok” elnevezésű programsorozata, melynek keretében idén mindenki a saját házát tervezhette meg, és készíthette el a makettjét. Eszméletlen foglalkozás volt, amelyet egy hímzést tanító kézműves foglalkozás követett, szintén Gyöngyi irányításával. Természetesen nem pusztán júniusban jutottunk a négy falon kívülre, hiszen a tanévet egy szabadtéri programmal, a biskopsgårdeni ételfesztiválon nyitottuk meg, ahol gombapaprikást kínáltunk nokedlivel, desszertnek pedig mákos gubát. Azután voltunk egy göteborgi városnézésen, ahol magyar nyelvű idegenvezetést kaptunk, a Madarak és fák napja alkalmából egy erdőben sétáltunk, ahol meghallgattuk a madarak énekét, játékos feladatok erejéig meg-megálltunk, illetve Viktor, Mia és Zoé apukája megtanította a gyerekeknek, hogyan kell fűszállal sípolni. Volt egy nagyobb kirándulás is, amikor Skatåst jártuk be. Itt volt nádgyűjtés, szedtünk sok virágot és tobozt, amelyből Sári, Borisz és Barka anyukája fenyőszörpöt készített, amelyet a záró kiránduláson kóstoltunk meg. Persze jutott még a szörpön túl étel is mindenkinek. Idén Tångagärdén vaslapon sült húsokat, és azok zsírjában kisült krumplit és hagymát vacsoráztunk, jó sok salátával. A húsok elkészítését idén is „Halura”, Molli apukájára bíztuk, aki nem is okozott csalódást. A szaftos, ízletes hússzeletek mindegyike egy bendőben végezte, sem gyerek, sem felnőtt nem maradt éhen a nap végére.
Régi hagyományunk Tångagärdén, hogy az összejövetelt a magyar zászló felvonásával indítjuk – ez az idén sem volt másként. A piros, a fehér és a zöld többször is előkerült a tanév során. KCSP-s ösztöndíjasunk, Nagy Anett és pedagógusunk, Dobos Tamás októberben interaktív történelemórát tartott, mely során természetesen az 1956-os forradalom és a címertelenített, lyukas zászló volt a téma. Március 15-én olyan sokan voltunk, hogy két termet is megtöltöttünk. Itt is volt történelemóra az 1848. március 15-i eseményekről. A magyar kultúra napja kapcsán tartott foglalkozáson is sokan voltunk, és mindenki hozzátett valamit. Így volt mese, népdalokat énekeltünk, körjátékot játszottunk, megismerkedtünk a magyar népviselettel és a népi hangszerekkel, majd magyar népi motívumokkal díszített könyvjelzők, képek készültek. Természetesen mindezek mellett még számos élményt, eseményt, találkozást, kirándulást, kézműves foglalkozást, szülői jócselekedetet lehetne papírra vetni, úgy a tanévzáró kirándulásról, mint az egész tanévből, de most már itt az ideje az előttünk álló, újabb tanévre koncentrálni. Találkozunk szeptemberben!
Írta: Majoros Ferenc
