Az augusztus 20-i összejövetelünk után október 25-én találkoztunk újfent, amikor is megemlékeztünk az ’56-os forradalom hőseiről, amikor a magyar nép felemelte hangját az elnyomás ellen. Megemlékeztünk a forradalom kirobbanásáról, kibontakozásáról, a lelkes napokról s a kegyetlen megtorlásokról. Megemlékeztünk október 6-ról, az aradi vértanuk napjáról is.

Felidéztük a délvidéki, a Vajdaságban történt vérengzéseket, mikor a jugoszláv kommunista partizánalakulatok, a vajdasági szerb lakossággal együtt, magyarokat, horvátokat es németeket végeztek ki tömegesen. Dr. Békássy Zoltán tagunk elmondta: mint délvidéki születésű és ott élő embernek, alkalma volt első kézből értesülni, hogy irtották a magyar lakosságot a szerb–jugoszláv partizánok, hogyan gyötörték őket válogatott, brutális kínzásokkal, képet kaptunk a családon belüli érintettségről, az ott élő magyarok, németek (svábság) és a horvátok (bunyevácok) kiirtásáról. Fiatal gyerekként átélte a háború utáni títói terror különböző formáit.

Végezetül megemlékeztünk Bartók Béla, a XX. század egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője, zongoraművésze s néprajzkutatója halálának 80-ik évfordulójáról is. Temes megyében született, a budapesti Zeneakadémián tanult, majd 1940-ben Amerikába menekült a feleségével a fasizmus elől. Három operát írt, a Kékszakállú herceg várát, a Fából faragott királyfit s a Csodálatos mandarint. Kodály Zoltánnal együtt népdalokat is gyűjtött Erdélyből. Hamvait Budapesten temették el. Az estet zsíros kenyér + hagyma falatozással fejeztük be.

Írta és fotó: Lakatos Júlia, elnök