Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör, Göteborg

Nyomtatás

 

Legyen kedved mindig dalolni…
 

De különösen akkor, ha ízes magyarsággal Kendteknek szól a muzsika, ha nosztalgiázó jókedvvel mesélnek (többi közt) a Velencei-tó környéki falvak öregjeiről, fellebbentik a fekete-fehér Ki Mit Tudok nehéz színpadi függönyét, és dalszöveg-elemzésbe bocsátkoznak a csetlő-botló fiatalság budapesti szerelmei kapcsán...
 

 
Czipó Tibor, Tolcsvay Béla, Egri László Göteborgban 

 

Október közepén a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör meghívására érkezett Göteborgba a Tolcsvay Trió. Az eseményről a Duna Televízió október 6-i Kívánságkosarának nézői is értesülhettek, miszerint az együttes 40 év dalaiból ad két órás összefoglalót s ez évfordulós nagykoncertjük előhangjaként is felfogható. A közel nyolcvanfős közönség hálásan is fogadta a „próbát”, melyen Tolcsvay Béla, zeneszerző, szövegíró, előadóművész mindenkit éneklésre bíztatott, az anyanyelvvel való zenés játékra. Hiszen Tavaszváró darabjukban is megmondták már a nagy igazságok egyikét, hogy „… nem az a jó, ha szeretlek téged, csak az a jó, ha te is szeretsz…”. És valljuk be őszintén, mi, akik jelen voltunk, könnyedén és jó szívvel vettük a népdal motívumokra épülő rigmusokat, a folk-beat dalokat.

Az I. Popfesztivál főszervezője (1973, Miskolc), a (Tolcsvay) Klubozás mozgatórugója megpendítette a belső húrokat és arra a bizonyos két órára szigetté alakította a Göteborgs Stadsmuseum koncerttermét.
 

A következő években is szeretnénk hasonló koncertet, magyar pop-rock estét szervezni - mondja Csata Attila, a Kőrösi Egyesület elnöke. Talán hagyomány születik. A sikeres szervezésnek, együttműködésnek hála: a göteborgi este után a hamlstadi fellépésen az ott egybegyűlt mintegy száz fős közönség is nagyon jól érezte magát.

 Teremtő nyelvjáték
 

A Mervel Ferenc Ifjúsági Fordító Kör tizenkét fiatal tagja október elején, Göteborgban fejezte be nagy lélegzetű munkáját. Karinthy Frigyes: Tanár Úr, kérem! című munkájának színpadi alkalmazását fordították magyarról svédre. A publikum számára szórakoztató és humoros mű a tizenéves fordítóknak komoly kihívást jelentett, de a maroknyi segítő szülő – egyben a Kör elhivatott programmenedzserei - segítsével, legyőzték az akadályokat.
 

„Lógok a szeren. Azt, hogy az izmaim még fejletlenek s mellem is szűkecske, azt én nagyon jól tudom. De nem tudhatjátok, hogy mi lakik bennem. Én is csak homályosan sejtem, borzongva gondolok rá, olyankor, mikor könnyedén simul rám a tornatrikó, és lábam gumicipősen szökdel a tornaterem csertörmelékében.” (Karinthy Frigyes: Tanár Úr, kérem!, 1916)
 

Jómagam a színdarab körüli munka búcsúztatóján, egyben a svéd változat születésnapi ünnepségén érkeztem az őszi találkozóra, ezért adhatom tovább a „Tanár Úr” történetét, a következőképpen:
Az egész tavaly nyáron kezdődött Tångagärdén, az Önképzőkör táborában. Az elképzelés az volt: olyan időtöltést találjanak az ifjaknak, ami felkelti érdeklődésüket, leköti figyelmüket és tanít is egyben. Műfordítottak. A spontán szerveződött csapat a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör szárnyai alá került, és mivel a Kőrösi „hu.se.t 2007” elnevezésű rendezvényére idén áprilisban Göteborgba látogatott Karinthy Márton, adta magát az ötlet, hogy a fordítók az ő nagyapja tiszteletére, illetve a diákélmények örök aktualitását felhasználva a Tanár Úr, kérem!-et ültessék át svédre. A választott szöveg a vártnál nehezebbnek bizonyult, hiszen régies, speciális kép-, és szókészlettel bír, így sokszor jól jött a „felnőttek” segítsége egy-egy kifejezés magyarázatához, vagy az átvitt értelem megfejtéséhez. De a munka oroszlánrésze az ifjúságé maradt: kis csoportokban, néhány oldalra szabdalt darabokban fordítottak rendületlenül, a találkozók közt pedig házi feladatként haladtak a szöveggel. A rendszeres, formális találkozók végül megritkultak, ami viszont nem feltétlenül jelent problémát a hasonló közösségeknél, hiszen mégiscsak művészlelkű, műkedvelő műfordítókról van szó, no meg…

- A gyerekek egyelőre csak azt tudják biztosan, hogy remekül szórakoznak. A foglalkozások után például várost néznek, esténként bulikat szerveznek, a találkozók között pedig e-mailben tartják a kapcsolatot. Eredményünk tulajdonképpen itt gyökerezik – mondja Sall László, a Kőrösi titkára.

A göteborgi találkozó és a „munkaebéd” háziasszonya, Fülöp Éva is csatlakozott a beszélgetéshez:

 

- Saját gyermekeink révén válunk igazán érdekeltté egy-egy hasonló program szervezésében. Hiszen mindig a generációnknak megfelelően kell igyekeznünk támogatni és kiszolgálni a magyar nyelvhez, kultúrához kapcsolódó igényüket. Először a Tavaszi Szél csoportba kerültek a fiaink, majd belenőttek a néptánc együttesbe. Végül a fordítás is időszerűvé vált. Ebből is látszik, nem kell más, csak egy ötlet, ami mögé már kevés szervezés is elég, hogy az működő- és életképes legyen.

- Tulajdonképpen ezek a kis szerveződések egy Magyar Ház feladatait adják össze – veszi vissza a szót Sall László. Ami azért is nagyon fontos, mert így a gyerekeink nemcsak használni tudják, de teremteni is képesek a nyelvtudásukkal.

A nyári kalandból tehát kinőtt egy kör, amelyet Mervel Ferencről (Vecsés, 1936 - Västerås, 2004) neveztek el, aki hat skandináv nyelvből fordított anyanyelvére, és arról svédre, és egyike azoknak, akik a legtöbbet tették az északi líra és próza tolmácsolásáért magyar nyelvterületen.

A társaság lépésről-lépésre tovább erősödött, idén tavasszal például Stockholmban gyűltek össze, ahol a helyi UHU (Magyar Anyanyelvű Oktatás) fogadta a göteborgi ifjakat. Az őszi összejövetelre pedig már Török Ernő, az UHU alapítója kísérte Göteborgba a stockholmiakat.

Akárhogyan is nézzük, a Kör tagjai az utómunkálatok és a lektorálás végeztével egy kerek alkotást mondhatnak a magukénak. Értékteremtő munkásságukat a SMOSZ is elismeri, anyagilag is támogatja. A csoportmunka folytatódik, a következő terv a Mátyás királyról szóló népmesék. Most Karinthy Mártonnak írtak üdvözlő levelet munkájuk befejeztével, jövőre talán minden svédországi mesemondó fújni fogja:

En gång, när kung Mattias gick land och rike runt i förklädnad...

 

Kovács Szilvia