Tényleg régen történt. 1979-ben a Phenjanban (Észak-Korea) megrendezett asztalitenisz világbajnokságon alaposan meglepte a világot a Klampár Tibor, Jónyer István és Gergely Gábor alkotta magyar csapat győzelme.

Fotó: Bánovits András

 

Gergely Gábort a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör hívta vendégségbe 2014.december 14-én. 

Nem kevés érdeklődő jött el a találkozóra, és tett fel kérdéseket a világbajnoknak, akivel személyesen találkozva kellemesen büszke érzés volt visszagondolni azokra az izgalmas napokra. Az estét Csata Attila elnök nyitotta meg és Pázsit Imre vezette be. Hogy ezeket az izgalmakat kissé újra átélhessük, Imre segített filmeken felidézni a 79-es VB magyar szempontból fontosabb játékait.

Kettesben is sikerült beszélgetnem Gergely Gáborral, aki egyébként már hosszú évek óta újságíróként dolgozik.

- Segíti-e a magyar állam a mai magyar asztaliteniszezést?

- Sajnos, több sportággal egyetemben, sokáig elég nehéz helyzetben voltunk.

A közelmúltban a kormány szinte minden szakcsoportnál felmérte az eredményeket és igényeket. Mondhatom, hogy az asztaliteniszezőket most szép összegekkel támogatják. A milliós tételekből nem csak a válogatott, de több eredményesebb csapatnál is (BVSC, KSE, Postások, stb.) felújításra kerülnek az edzőtermek, a felszerelések és kiszolgáló egységek. Kiemelt támogatásban részesül az utánpótlás, köztük a tehetségesebb játékosok.

 

- A női pingpongosoknál úgy tudom, van kivel büszkélkednünk.

- Póta Georgina (Dzsina) a világ élmezőnyében van, de sokat produkált Lovas Petra, őket megelőzően pedig Tóth Kriszta és a Bátorfy Csilla. Azt kell mondanom, hogy a magyar asztaliteniszezésben a hölgyek viszik a prímet. Sajnos a fiúk lemaradtak mögöttük.

 

- Ez szorgalom kérdése?

- Az tény, hogy ez egy gyilkos sport. Napi 6-8 órás gyakorlás nélkül, akármilyen tehetséges is az ember, nem tud a legjobbak közé kerülni. Pedig a minket követő generációban rengeteg tehetség volt serdülő és ifjúsági vonalon egyaránt. Rengeteg nemzetközi bajnokságon értek el szép eredményeket. Azt hitték azonban, hogy ez elég ahhoz, hogy profiként vágjanak a nagyvilágnak. Kint a profi életben azonban senki nem kérdezte, mennyit edzenek naponta, hanem eredményekre vártak. Ezek pedig az otthon, Magyarországon megkövetelt rendszeres edzések nélkül nem jöttek maguktól. Ezért tartunk most itt. Persze tehetségek ma is vannak. A mi feladatunk, hogy ezeket felfedezzük, és komoly munkára fogjuk. Akkor újra lesznek eredmények is.

 

- Gergely Gábornak köszönjük szépen a göteborgi találkozást, és gratulálunk sikereihez!

 

Maróti László

 

***

Gergely Gábor (Budapest, 1953. június 21. –) asztaliteniszező, az 1979-ben világbajnokságot nyert magyar csapat tagja aki mindig biztosan hozta még kiélezett helyzetekben is a tőle elvárt győzelmeket.

A kőbányai Pongrác-telepről induló fiú labdarúgóként kezdte sportpályafutását (az MTK-ban Pölöskei álnéven játszott),
majd a KSI-ben kötött ki egy ping-pong toborzót követően.1970-ben váltott egyesületet, s lett a BVSC versenyzője.
A kétszeres Európa-bajnok Rózsás Péter edzette, aki a Berczik-féle utat járta.Berczik Zoltán 143 játékos közül választotta ki Jónyer és Klampár mellé a válogatottba, ahol nem okozott csalódást.
1974-ben, Újvidéken egyesben csak 3:2-es játszmaaránnyal kapott ki a csehszlovák Orlowskitól,ugyanott a csapat is csak a svédek ellen vesztett, s szerzett ezüstérmet.
1975-ben, Kalkuttában Jónyer Istvánnal párosban világbajnok lett, három évvel később a duisburgi Eb-n egyéniben,párosban (a csehszlovák Milan Orlowskival) és csapatban is aranyérmet nyert.
Ő az egyetlen egyéni Európa-bajnok a nagy trió tagjai közül.
1979-ben, éppen 30 évvel ezelőtt Phenjanban övék lett a csapat világbajnoki cím is,
melyet 1981-ben Újvidéken egy vb-ezüstéremmel egészítettek ki. 
Berczik Zoltán elhitette a nagy hármassal, hogy a kínaiakat is képesek legyőzni!
1982-ben hazai pályán, a BS-ben nyert Eb-aranyat a magyar gárda,ahol Gábor szerzett még Jónyerrel párban egy ezüstérmet, és egyéniben is a dobogóra állhatott.
Utolsó kiemelkedő eredménye az 1983-as tokiói vb-hez kötődik, ahol a magyar válogatott bronzérmet vehetett át.
Gergely Gábor részese volt a BVSC 1980-as BEK-, s az 1973 és 1983 között elért öt VVK győzelmének is.
Később, egy szezonon át a szakosztály edzője volt.
Több mint 300-szoros válogatott, kilencszeres magyar bajnok.
Négyszer választották meg az év asztaliteniszezőjének. (1973, 1974, 1977, 1978)