Az indulás

 

A ´80-as években érkezett erdélyi családokkal sok fiatal került Svédországba. A 17-18 éves ifjak a működő cserkészcsapat korosztályához már túl idősek voltak. Az önképzőköri táborok tagjait többnyire a középkorúak alkották. A SMOSZ vezetősége szükségesnek látta egy olyan fórum megteremtését, ahol az ifjúság számára lehetőség nyílik találkozókra, ahol az otthonról hozott magyar kultúrát tovább éltethetik, megtarthatják.

E törekvés végül 1994 májusában, Tompa Anna és Bihari Szabolcs kezdeményezésére válhatott valóra. Az ötlethez támogatóként aztán (Kovásznay Ádám révén) a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség is felzárkózott.

Első konferenciánk nagy sikert aratott: 80 fiatal vett rajta részt. Nagy lendülettel születtek a tervek és határozatok. Megvitattuk az igényeket és lehetőségeket, megszületett az alapszabály és vezetőséget választottunk. Elnök Kulich Károly lett. Tompa Andrea, Molnár Veress Indira, Sebestyén Gábor, Mokos Imola, Pál Zsolt, és Bihari Emőke, mint vezetőségi tagok, szervezték a további táborokat.

Legfontosabb feladatunknak tekintettük minél több fiatalnak lehetővé tenni, hogy hozzánk csatlakozzon. Célunk volt, hogy óvjuk és erősítsük nemzeti öntudatukat, alkalmat biztosítsunk az állandó kapcsolattartásra Svédországon belül, segíteni a kapcsolattartást az anyaországiakkal, ápolni kultúránkat és hagyományainkat. Közös sportolási és szórakozási alkalmakat is teremtettünk, hiszen így a legkönnyebb megismerni egymást és összebarátkozni. Célunk volt az is, hogy segítsük fiataljainknak helyüket megtalálni új hazájukban.

 

Az első évek

Hatalmas érdeklődés övezte a SOMIT tevékenységét: Az országos szervezet 13 erős, jól működő körzetre támaszkodott; a vezetőségi munkában a körzetvezetők is részt vettek. Ismert személyiségek, színészek, zenészek, írók, történészek és politikusok gondoskodtak előadásainkról. Anyaországi és Kárpát-medencei médiumok is gyakran képviseltették magukat táborainkban.

Jó kapcsolat alakult ki sok külföldi magyar ifjúsági szervezettel is, ezért 1995 nyarán nemzetközi tábort tartottunk több Kárpát-medencei - magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai -, valamint számos nyugati ifjúsági szervezet – Dánia, Norvégia, Németország, Svájc, Hollandia, Észtország, Finnország - részvételével. Ezen a tíznapos Tångagärde-i nemzetközi táborunkon rekordot döntött a jelentkezés: több mint százan jöttek el, sokan a ház mellett vertek sátrat.

Elnökünk, Kulich Károly ösztönzésére itt született meg a Magyar Ifjak Világfórumának gondolata is. Ez a szervezet a későbbiekben a Magyarok Világszövetségének égisze alatt működött.

Táborainkon gyakori volt a túljelentkezés. A SOMIT tagság alapfeltétele a 18 éves alsó korhatár, de mert az ifjabb korosztály tagjai közt is igen nagy volt a SOMIT- táborok iránti érdeklődés, Tompa Anna vezetésével külön táborokat szerveztünk nekik Kis-SOMIT néven. A ”kis- somitosok” közül később többen lettek vezetőségi tagok.

 

A ”Nyári tábor”- platform

A SOMIT-on belül egyre kézzelfoghatóbb lett két külön irányvonal: az egyik egyre magasabbra szerette volna tenni a kulturális mércét akár a tagság egy részének lemorzsolódása árán is, a másik pedig a nemzeti összetartozást, az összes svédországi magyar fiatal összefogását, a közös szórakozás lehetőségének megteremtését tartotta fő céljának.

A körülményekre jellemzően az elnökség is kettős volt: külügyi elnökünk, Kulich Károly a nemzetközi porondon és a SMOSZ-ban, belügyi elnökünk, Kádár Attila pedig a tagság felé képviselte a SOMIT-ot.

1997 nyarán Vadadi Lóránd és jómagam egy új szabadidős platformot alapítottunk és a nyári tábort új helyen, a Jönköping melletti Lekerydben szerveztük meg. Az első sátortábort szerény érdeklődés övezte, mindössze 7-en vettek részt rajta (a 2009-es nyári táborban már a viszonylag rossz idő ellenére is 63-an voltunk!).

 

Mélyrepülés

A társaság két szárnya között egyre nőtt a feszültség; a gyűlések gyakran véget nem érő vitákba torkolltak. A sokszor bántó hangnem végül Tompa Anna távozásához vezetett és ez hatalmas veszteség volt a SOMIT számára. A tagság jelentős része is lemorzsolódott a táborokból és a vezetőségben is csak három tag maradt aktív: Kádár Attila, Váncsa András és én. Egy rock együttes turnéjának rosszul sikerült megszervezése miatt anyagilag is padlón voltunk.

Így jutottunk el oda, hogy 2002 őszén egy félreértés okozta konfliktus miatt már Tångagärdét sem vehettük igénybe - ekkor költöztettük el rendezvényeinket a Höör-i barlangtáborba.

 

Nagyon jó hangulatban telt a jubileumi tábor, és Dezső Dórinak köszönhetően nagyon finom tortát fogyasztottunk el

 

Felemelkedés

Siralmas helyzetünkre felfigyelt a két ”szülőnk” is. A Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség Vaszi Árpádot, a SMOSZ pedig Kovásznay Ádámot nevezte ki összekötőnek a SOMIT felé. E két szervezet erkölcsi és anyagi támogatása mellett sikerült végre megindulni a gödörből kivezető úton. 2003 novemberében új vezetőséget választottunk Kristianstadban. A közelgő 10 éves jubileum kapcsán azonnal szép, nagy, új feladat jutott programszervezőinknek, Gerstenbrein Dórinak és Blénessy Edithnek, valamint pénztárosunknak, Imets Zoltánnak (aki sikeresen rendbe hozta a pénzügyi helyzetünket).

A jubileumi tábor nagyon sikeres volt; 111-en vettek részt a megemlékezésen, amelyen Kulich Károly és Kádár Attila, valamint a SMOSZ részéről Bihari Szabolcs mondott beszédet.

 

A jelen

2004 nem csak a 10. születésnap miatt volt jelentős év a SOMIT életében. Ebben az évben csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, ezzel elindítva a munkavállalók szabad áramlását. Göteborgi új tagunk, Kovács Sándor sikeresen kutatta fel és csatlakoztatta a SOMIT-hoz a Göteborgba újonnan érkezett magyar fiatalok zömét.

Egy évtizedes elnökség után Kádár Attila 2007-ben átadta a kormánykereket Gerstenbrein (azóta már Kádár) Dórinak. A Dóri elnöksége alatti időszak egyértelműen sikertörténet. A tagság folyamatos növekedése és a viszonylag jó anyagi helyzetünk mellett rendkívül jó lett a kapcsolatunk a legtöbb magyar egyesülettel, közvetlen képviseletünk van a SMOSZ vezetőségében és részt veszünk a Híradó szerkesztésében is.

 

Jövő

Dóri időközben az anyaság nemes feladatának adta át magát, ezért (ahogy ő maga viccesen megfogalmazta) ”a Kádár-korszak lezárult” a SOMIT-ban. Tavasszal Kovács Sándort választottuk meg új elnökünknek; új jövőképet az általa irányított vezetőségnek kell találnia. Kíváncsian várjuk, hogyan fog folytatódni a szervezet szárnyalása, és ne felejtsük el, hogy ezért nemcsak a vezetőségnek, de minden egyes tagunknak tennie kell. A lelkesedés most adott, és reméljük, ez hasznára lesz minden magyar fiatalnak itt, ebben a választott hazában is.

Bitay Zsolt