Jól letiport a betegség,
Belevágott már az ágyba,
Vacogok a hidegétől,
S nevet hátamon ugrálva.

Fáj a torkom, fáradt vagyok,
S egyre csak elönt a méreg.
Nem győzhet le a betegség,
Kárörvendésből sem kérek!

Legyőzném én őt szkánderben,
Szétbokszolnám, mintegy párnát,
Hogyha egyszer meggyógyulok,
Jól szétverem a pofáját!

Kikecmergek most az ágyból,
Senki sem erősebb nálam!
Lejövök az emeletről,
Hősként állok a szobában.

Ám de ekkor megjön anya,
És apát már meg se vártam.
„Indulj fel az emeletre!”
Vannak erősebbek nálam.