A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

KISBENCE

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Úgy hívták, hogy kis Bence. Kedves, de nagyon kíváncsi gyerek volt. Mindig-mindig csak kérdezett:

 - Az mi az? Mit csinálnak vele? Miért? Mikor? Meddig?  – Soha nem hagyott volna ki egyetlen kérdést sem! És persze nem elégedett meg egyetlen felnőtt válaszával. Kérdezte az édesanyját, édesapját, a nagymamákat, nagytatákat, nagynéniket, nagybácsikat, a testvéreit, szomszédokat, mindenkit. És mivel egyre több dolgot kérdezett, a felnőttek lassan belefáradtak a magyarázatokba. Csak nagytata nem, ő mindig csak bíztatta Bencét és nyugtatta a felnőtteket:

 - Úgy tanul a gyermek, ha kérdez!

Meg olyan bölcs dolgokat is mondott, hogy:

 - Jegyezd meg Bence! Amit hallok, elfelejtem. Amit látok, megjegyzem. Amit csinálok, megértem. Amit tapasztalok, az tudássá válik.

Történt egyszer, hogy Bence jártában-keltében egy ismerősük udvarán meglátott egy furcsa kis épületet. Úgy nézett ki, mint egy vastag törzsű, hatalmas gomba. Gömbölyű volt a teteje, mint a gomba kalapja, a törzsén egy kis ajtó. Pont úgy nézett ki, mint az egyik meséskönyvében a törpék házikója.

 - Vajon mi lehet ez? – tanakodott magában Bence. Aztán nem csak tanakodott, hanem meg is kérdezte.

 - Tessék mondani, mi ez?

 - Ez, kisfiam, egy kemence

 - Mire való?

 - Kenyérsütésre

 - Hogyan működik?

 - Kinyitjuk az ajtaját, tüzet rakunk a kemencébe, mikor az jól átforrósodott, kihúzzuk a parazsat a kemence földjéről. Aztán lapáttal belerakjuk, bevetjük a megdagasztott, megkelt kenyértésztát. Mikor megsült, kivesszük.

 - Jaj, de érdekes! Most is van benne kenyér?

 - Nincs, csak egy héten egyszer sütünk.

 - Megnézhetem?

 - Megnézheted, de nincs sok látnivaló az üres kemencén.

Bence hazament, nagyon örvendett az érdekes felfedezésnek, el is mesélte, mit látott, mit hallott. – Be jó lenne belülről is megnézni! – gondolta.

Addig-addig gondolkodott rajta, míg egy nap alkalom adódott a megvalósításra. A boltba küldte az édesanyja, útja a kemencés udvar előtt vezetett el.

 - Na, most, vagy soha! – gondolta Bence.

Körülnézett, senkit sem látott, odament a kemencéhez, kinyitotta az ajtaját, belenézett. Semmit sem látott, csak a sötét lyukat! Közelebb hajolt, úgy sem látott. Bemászott, körbetapogatta a kemence falát, aztán le is ült a földjére, mert azt is szerette volna megtapasztalni, milyen lehet sülő kenyérkének lenni.

Az édesanyja várta, várta Bencét, de hiába várta.

- Ejnye, hol maradhat ilyen sokáig ez a gyerek?

Elindult megkeresni. Hamarosan rátalált, de nehezen hitte el, hogy a kemencéből kikecmergő koromfekete gyerek az ő fia. Hogy tovább mi történt, azt ti is tudjátok, mert a történetet valaki versbe szedte, s azóta ország – világ tudhatja, hogy:

Volt egyszer egy kemence,

belebújt a kis Bence,

kormos volt a kemence,

fekete lett kis Bence

 

Meglátta a mamája,

nem ismert a fiára,

becsukta a kemencét,

jól megszidta kis Bencét

 

Tóth Ildikó

Nélküled nem sikerülhet!

Nélküled nem sikerülhet!

Kedves Olvasó! 2020. október 31.
Kedves Híradó Olvasók!   A nyár után újra itt az ősz, a szeptemberi hűvöskés idő. Azért még van esélyünk időnként elcsípni néhány órát, amikor felmelegít a napsugár. „Légy felfedező a saját folyóidon és óceánjaidon!” – mondta egy helyütt H. D.…
Tovább
Balatoni biciklitúra 2.0

Balatoni biciklitúra 2.0

Kárpát-medence 2020. október 31.
Furcsa időszakot tudhatunk magunk mögött. A koronavírus-járvány szabta korlátok arra hívtak, hogy mindenki azt az országot ismerje meg még jobban, amelyikben éppen él. A félbeszakadt „kőrösis”, svéd hónapok után ismét Magyarország tájait járom. A pandémia hullámai között akadt azért lélegzetvételnyi…
Tovább
Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Képzőművészet 2020. október 31.
A nyári szabadságom elején egy szakmai szervezetet kívántam meglátogatni Budapesten, a galériák sokaságáról ismert Falk Miksa utcában. Sajnos nem volt szerencsém, a vírushelyzet miatt zárt ajtókat találtam a hivatalban. Visszafelé, a Körút felé haladva kis, zománcozott állatfigurák sokaságát fedeztem fel…
Tovább
„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

Portré 2020. október 31.
A malmői Pannónia Klub vezetősége több új taggal bővült, fiatalodott a csapat. Az élénk egyesületi élet legfőbb tanújele az a nyári beszámoló, melyet lapunk első felében olvashatunk, az Egyesületek rovatban. Beszélgetőtársaim ezúttal Berecki Emőke és Lukács Andrea voltak.   Antal…
Tovább

Egyesületek

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Egy komoly kérdés foglalkoztatta a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület tagjait a szeptemberi tanévévnyitó kirándulásuk előtt. Nevezetesen, hogy…
Nyár a Pannóniával

Nyár a Pannóniával

A koronavírus-járvány által megnehezített időszak azt hiszem, több mindenre megtanít(ott) bennünket. Például, hogy értékeljük azt, ami a közvetlen…
Kedves magyarok!

Kedves magyarok!

Sajnálkozva jelentem, hogy – mint néhányunk előtt már ismert is – a nyár elején végleg befejezte működését a…
Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Hasonlóan más egyesületekhez, tavasszal minden fizikai találkozást igénylő programunkat törölnünk kellett az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületnél (UMSE) is. Az…
Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Immáron második alkalommal rendezte meg Szent István napi sokadalom elnevezésű rendezvényét a ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület. A dél-svédországi…
Nem mindennapi strandparti

Nem mindennapi strandparti

2020 júniusában az egykori LMKF fiatalok csoport megrendezte első víz melletti szabadtéri programját, a strandpartit. Hihetetlen érdeklődést vont…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME