Hóna alatt seprűt szorít,
De hát sose sepreget,
Bizony, ésszel fel nem érem,
Ez az ember ki lehet.
Hóval, faggyal nem törődik,
Tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
Mint a patak, könnye hull.

Kedves gyerekek,  ha kitaláltátok, kiről szól a versike, rajzoljátok le és küldjétek be a szerkesztőség címére 2009 január 15.-ig!