Lászlóffy Aladár: Újesztendő, hófehér
Tiszta utca, tiszta tér,
bokáig ér, térdig ér,
vállig ér a puha jó,
hóból való takaró.
Egyik nyom és másik nyom,
én jöttem a nyomokon,
minden lépés ropogott,
minden ajtón kopogok.
Ki az? – kérdik odabenn.
Újesztendő a nevem.
Újesztendő, hófehér.
Legyen béke s lágy kenyér!
Csukás István: Hideg szél fúj
Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek.
Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol?
Ütött-kopott rossz fazék a
tökfedője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre!
Seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is menne, ha tudna
vele a bálba,
Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér.
Mégsem fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek.
