Blåmåndag– Kékhétfő. A kék és a lila a szenvedés színe, és ez jelzi a felkészülést a lelki gyógyulásra, javulásra. A virágvasárnapot követő nagyhét első napján, kékhétfőn Jézus keresztre feszítésére és szenvedéseire emlékeztek. 

Vit Tisdag.Nagyhét második napja a fehér kedd. A legtöbb helyen ez a nap volt a lepedők mosásának napja. 

Dymmelonsdag- Tompaszerda. A húsvétot megelőző hét amolyan csendes hét, ilyenkor nem rendeznek semmiféle zajos összejövetelt, esküvőt, még a templomharangok is csendesebben, tompábban szóltak, mert a harang nyelvét rongyokba bugyolált dymling-nak nevezett faütőre cserélték. Innen ered az elnevezés.

Skärtorsdag - Nagycsütörtök.  A régies skär szó ragyogó tisztát jelent. Nagycsütörtök a lelkiek mellett a testi megtisztulás napja is. Ezen a napon mindenki megfürdött, rendbe tette magát.

Långfredag- Nagypéntek, szó szerinti fordításban hosszúpéntek. Jézus keresztre feszítésének napján az Ő szenvedésére illett gondolni, tilos volt szórakozni, kereskedni, dolgozni, még a gyerekeknek is tilos volt játszani. Ezek miatt a tilalmak miatt tűnt végeérhetetlenül hosszúnak a nap.

Påsk Afton– Nagyszombat, vagy húsvét előestéje. Lassan véget ért a hosszú, 40 napos böjti időszak. Ezen a napon annyi tojást lehetett enni, amennyi beléjük fért.

Påskdagen- Húsvét napja. Ezen a napon ünnepeljük Jézus feltámadását. Svédországban a húsvét színe a sárga, a nap, a tojások sárgája, a frissen kelt kiscsibék, és a húsvéti liliomok színe. Úgy tudták a régiek, hogyha húsvét hajnalban felkelnek, megláthatják a nap örömtáncát. Úgy 300 évvel ezelőtt kezdődött a tavaszt hirdető nyírfavesszők (Påskris) feldíszítésének szokása. Színes rongyokat, papírcsíkokat és papírvirágokat kötöztek az ágakra. A papírcsíkokra szerencsét hozó versikéket, rigmusokat is írtak. Manapság színes szalagokkal festett tojásokkal, sárgára festett tollakkal, pamutból készült apró csirkékkel díszített nyírfaágakat tesznek a kapuk mellé, és az ünnepi asztalra, vázákba.

Annandagen – Másodnap. Ez is nevezetes nap, az e napi népszokások merőben eltérnek a magyarokétól, mivel ez a nap Svédországban nem a termékenység ünneplésére, hanem a böjti boszorkányok elriasztására volt a legmegfelelőbb. Emlékeztek, a böjti boszorkányok nagyszerda estéjén repültek el Blåkullára seprűn lovagolva. Elriasztásukra Húsvét másodnapján nagy tüzeket raktak az emberek, és a levegőbe lőttek. Ez mai napig élő hagyomány, különösen Svédország déli és keleti részén, csak már nem nagyon tudják, hogy miért is csinálják.