Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királykisasszony. A kis királylány nem csak szép, hanem kedves is, jó is volt. Minden nap kisétált a palotából az emberek közé, ellátogatott az erdőbe, mezőre, a patakhoz, tóhoz. Mindenkihez és mindenhez volt egy kedves szava, az emberekhez, növényekhez, állatokhoz, de még a csobogó patakhoz és az égen gyülekező felhőkhöz is. Ahol feltűnt mosolygós arcocskája, hosszú aranyhaja, elmúlt minden rossz dolog, aki meghallotta csilingelő hangját, elfelejtette minden baját, búját. Nem csoda, hogy mindenki szerette, dicsérte jó tulajdonságait.  

Annyit, de annyit emlegették, hogy híre eljutott a szomszéd király fiának a fülébe. A királyfi nagyon kíváncsi lett, és azt mondta:

-          Ha az a királykisasszony tényleg olyan szép, okos és kedves, mint amilyennek híresztelik, én bizony megkérem, legyen a feleségem!

Megparancsolta a szolgáinak, öltözzenek szép ruhákba, hozzák elő a legjobb lovakat, mert azon nyomban elindulnak leánykérőbe. Hosszú és fárasztó volt az út, csak a királyfi bírta erővel, a kísérői rendre lemaradtak mellőle, de ő egyedül is folytatta az utat. És jól tette, mert pont jókor érkezett a kis királylány palotájához. Éppen akkor csapott össze két sárkány a királylány miatt.  Mert nem csak a királyfi országában hallottak a kis királylányról, híre eljutott a sárkányok birodalmáig is. Ha csak a rózsaszínű, jó sárkány hallotta volna, nem történt volna semmi baj, de a gonosz zöldsárkány is tudomást szerzett róla. És ő volt az egyetlen, aki nem örvendett, hanem bosszankodott a királylány jó tulajdonságai miatt.

-          Hűűűűűűhaaaa… - fújta ki a bosszúságát - ez pontosan olyan leány lehet, amilyent a rémálmaimban elképzeltem! Szép, jó, kedves! Brrrrr… Ez biztosan csak mindig jót akar az embereknek! Hát ezt én nem tűröm! Pusztulnia kell a föld színéről!

Azzal felkerekedett a nagy zöld sárkány, hogy elrepüljön a kis királylány országába. De nem indulhatott el észrevétlenül. Szerencsére éppen akkor gomolygott arra egy kis fióka felhő, ő látta meg a dühösen morgó, útra készülődő zöldsárkányt. A felhőcske gyorsan küldött egy villámlást nagyobbik testvére felé, hogy így figyelmeztesse az alattuk lévő veszedelemre. A villámlást kísérő dörgés meg felébresztette a szundikáló rózsaszín sárkányt.

-          Hó, hohó, komám! Hova-hova ilyen sebbel-lobbal? – Állította meg a gonosz sárkányt.

-          Félre innen, dolgom van! – mondta bosszankodva a zöld sárkány.

-          Nem hinném, hogy jót tenne ez a nagy sietség!

A zöld sárkány nagyon dühös lett. Megcsikorgatta a fogait:

-          Jót, jót, mindig csak jót! – Tudd meg, hogy én ki nem állhatom a jóságot! Pontosan azért indulok útnak, hogy elpusztítsam. Azt a széééépsééééges, jóóóósááágos királylányt!

-          De kedves barátom, remélem, ezt nem gondolod komolyan? Mert ha igen, akkor biztosítalak, igen csak nehéz dolgod lesz! Sokan vagyunk, akik szeretjük a királylányt, megvédjük őt mindenfajta veszedelemtől. Tőled is!

-          Ha-ha-ha! Azt szeretném én látni- Ordította a zöld sárkány, és hatalmas lángcsóvát fújt a rózsaszín sárkány felé.  

A rózsaszín sárkány nem ijedt meg, ő is lángcsóvával felelt. Csakhogy hiába fújták a lángcsóvákat, semmi kárt nem tettek egymásban, mert közben a kis felhőcskének sikerült rátalálni a testvéreire, és egyesült erővel kezdték el segíteni a rózsaszín sárkányt. Eleredt az eső, dörgött, villámlott.

Éppen ekkor érkezett oda a királyfi. Meglátta a királylányt, tőle megtudta, miért harcolnak a sárkányok, elhatározta, a jó sárkány segítségére siet. A királylánynak meg azt tanácsolta, hogy meneküljön el jó messzire.

-          Nem megyek én semerre egy tapodtat sem! – mondta a királylány. - A menekülés gyávaság! Ha te nem vállalod azt, hogy megküzdjél értem, keresek majd egy bátrabb daliát!

-          Nem félek én két tucat sárkánytól sem! – válaszolta a királyfi - Csak téged akartalak biztonságban tudni!

Maga mögé ültette a királylányt a lóra, és a sárkányok küzdőterére sietett. A jó sárkány már nagyon nagy bajban volt, jól fogott neki a segítség. A királyfi leugrott a lóról, félreparancsolta a fáradt rózsaszín sárkányt, és hosszú harcban legyőzte a rossz zöldsárkányt. A királylánynak azelőtt is tetszett a daliás királyfi, de mikor azt is meglátta, milyen bátran harcol az ő megmentéséért, nagyon megszerette.

-          Kedves királyfi, köszönöm, hogy megmentettél engem és a jó rózsaszín sárkányt is. Szívesen leszek a feleséged, ásó, kapa és a nagyharang választhat el minket.

Mindenki örvendett annak, hogy a királyfi legyőzte a rosszat, és hogy megszerették egymást a királylánnyal. A lakodalmon ott volt a hálás rózsaszín sárkány is, és ennek a mesének a rajzolója, angyalka képében.