Hogy hol volt, hol nem volt? Rosszul mondom. Nem volt, hanem van. Valahol, egy olyan igazán titkos helyen, talán a felhőket karcoló üveghegyek fölött. Ott van, biztosan ott van az angyalkák otthona! Ott élnek, onnan kukucskálnak a puha fehér gomolyfelhők mögül a Földön játszó gyermekekre.
Sok gyerek, de még a felnőttek is úgy képzelik, a mennybéli angyalkák csak sétálgatnak fel-alá, szép, hosszúszárú liliom virággal a kezükben, és állandóan azt mondogatják mosolyogva: - Jaj, de boldog vagyok, jaj, de boldog vagyok! Hát, ez nem így van éppen, kivált ilyenkor, karácsony körül! Mert nagy ott a sürgés-forgás! Mindenki azon munkálkodik, hogy örömet, boldogságot ajándékozzon. Néhányan a fenyőfák zöldjét ellenőrzik. Van, aki hópelyheket rajzol, jégcsapokat fagyaszt, zúzmarát lehel a fákra. Mások az ég fakó kékjét festik élénkebbre, egy másik csapat angyalkának a csillagokat is sikerül szépen kifényesíteni. A hócsikorogtató gépet is sikerült úgy rendbe tenni, hogy az emberek minden lépése ropoghat a hóban!
- Tóth Ildikó
- Találatok: 1344