A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Hamar megjött a nyár, a nagyvakáció, s mi, unokatestvérek újra együtt nyaraltunk a nagyszüleinknél. Már mindannyian értesültek Lili kecskénk létezéséről, ezért természetesen az idei vakációnak ő lett a fő témája. Nagyapát alaposan kikérdeztük Liliről: hogy érezte magát, hány kilósra hízott, hiányoztunk-e neki? Nagymama esti meséi mi másról, mint a kecskékről szóltak. Kedvencünk Pósa Lajos, egy kecskemamáról és gidójáról szóló meséje lett. Mondókákat, énekeket is tanított nekünk, meg ezt a kecskés körjátékot:

 

Kecske ment a kiskertbe.

A káposztát megette.

Vigyázz kecske, ugorj ki,

jön a gazda megfogni!

 

Mikor nagymama először elénekelte el ezt a kis kecskés éneket, Pistike azon nyomban rákérdezett:

– Nagymama, hogy ment a kecske a kiskertbe? Miért ment oda? Miért ette meg a káposztát?

– Jaj, te kis kíváncsi! – kacagta el magát nagymama. – Rosszabb vagy hét gidónál!

Erre a válaszra nem csak Pistike, de a többi gyerek is felkapta a fejét:

– Nagymama, miért mondtad, hogy Pistike rosszabb hét gidónál?

– Hát csak azért, mert Pistike olyan nagyon kíváncsi, mint egy kis kecske.

– Miért? A kecskék kíváncsiak? – érdeklődtek az unokatestvérek, hiszen ők nem sokat hallottak ezekről az állatokról.

– Kíváncsiak ám! Azt hiszem, ők a legkíváncsibb háziállatok! Meg okosak is! Olyan okosak, hogy meg tudják értetni magukat a gazdájukkal.

– Igazán? Jaj, de érdekes! Meséld el nagymama!

– Gyerekek, azt biztosan ti is észrevettétek már, hogy a kecskék mindent látni akarnak, és szeretik meg is tapasztalni, mi az, amit találtak. Környezetükben mindent megvizsgálnak felső ajkukkal és nyelvükkel, és megrágcsálnak, gyakran meg is esznek. Azt is tudnotok kell a kecskéről, hogy ügyesen másznak fel mindenre, sziklákra, bokrokra, még fákra is! És kiváló az egyensúlyérzékük. Tesztelik a kerítést és a zárakat, aztán ha valami hibát találnak rajtuk, kihasználják és megszöknek. Ha egyszer sikerült kijutniuk, akkor máskor is kimennek, egészen addig, amíg nem változtatják meg az elzárás módját. Társaik figyelik egymást, és eltanulják egymástól, hogyan hagyhatják ott a karámot. Sokat mesélhetnék még a kecskék tulajdonságairól, de könnyen megláthatjátok ezt magatok is. Csak figyeljétek meg, mit csinál Lili, mikor este hazajön a csordával!

Lehet, hogy a kecskék kíváncsiak, de aznap a gyerekek túltettek rajtuk! Egész nap nagymama körül sertepertélt az egész társaság, nem hagyta őket nyugton a nagy kérdés: tényleg annyira kíváncsiak a kecskék, vagy csak túloz nagymama?

Mire eljött az este, a gyerekek felkészültek a nagy kísérletre. Először is azt akarták megtudni, tényleg falánk-e a kecske? Felsorakoztak, mindenik kezében volt valami ennivaló: friss fű, fél alma, sombokor levele, galagonya ága, kecskerágó hajtása, jó adag porcsinlevél, még széna is.

Lili, amint belépett a kapun, azonnal észrevette őket. Hozzájuk szaladt, megállt a gyerekek előtt, mekegett egy sort, majd rendre mindeniktől elfogadta a felkínált ennivalót, kapkodott ide-oda, nehogy elvigyék előle a sok finomságot.

Hogy megtudják, mennyire kíváncsi a kecske, úgy tettek, mintha leltek volna valamit, szorosan körbeálltak és hangosan csodálkoztak:

– Jé, de érdekes…. adjatok nekem is… né, hogy forog… – és ehhez hasonlókat.  

Látszott Lilin, hogy meglepődik, odaszaladt a gyerek-gyűrűhöz, és megpróbált közéjük furakodni. A gyerekek résen voltak, nem engedték. Lili egyre izgatottabban keringett a csoport körül, aztán, mikor látta, hogy sehogyan sem boldogul, odaszaladt nagymamához, és elkezdett keservesen mekegni

– Na, mi van Lili? Mi a baj? – kérdezte nagymama.

– Meeeeek, meeeeeek – mondta Lili panaszosan.

– Mit akarsz mondani nekem?

– Meeeek…. – válaszolta Lili és a gyerekcsoportra nézett.

– Akarod tudni, mit csinálnak?

– Mek, mek – mekegte Lili, de ezúttal vidáman.

– Na jó, gyere, nézzük meg! – mondta nagymama, és Lili olyan boldogan ugrándozva követte, mint aki tudja, hogy sikerül kielégíteni kíváncsiságát.

A gyerekeknek nagyon tetszett Lili okossága, hogy milyen ügyesen meg tudta magyarázni nagymamának, mit szeretne.

Élt egy öreg kecske, és a kis gidója.
Drága szemefénye, aranyos bimbója.
Hajnalban fürdette, széltől is féltette.
Ezüst patak partján szedett, lágy fűvel etette.

Nagy fogú farkasról mesélt neki sokat,
Elviszi a gidót, hogyha szót nem fogad.
Viszi az erdőbe, hamm, bekapja ottan,
Hallod, hogy ordít, most is a vadonban?

Hallgatott a gida, a mesére szépen,
Kis fejét lehajtja, az anyja ölében.
Ugye én jó vagyok, nem visz el a farkas?
Jó vagy kicsi gidám, csak mindig rám hallgass!

Én most megyek a mezőre füvet szedni,
Jól bezárd az ajtót, ne jöjjön be senki.
Megy az öreg kecske, pillangós mezőre
Már az erdőszélen, fehérlik a szőre.

Míg szedi a füvet ezüst patak partján,
Kopogtat a farkas, mint egy szelíd bárány.
Gidócskám, gidócskám, aranyos szentecském,
Hajnalban született, cukros, kicsi kecském.
 
Eressz be, bocsáss be, aranyos kis szentem.
Zölderdőben fehér gyöngyvirágot szedtem.

Megköszönöm szépen a jóságát bácsi,
De én a virágra nem vagyok kíváncsi.

Édesanyám mondta, hogy be ne bocsássam,
Tágasabb odakint, követem alássan.
Jön az öreg kecske, látja, hogy mi történt.
Szalad batyujával, a vadászhoz tüstént.

A vadász a nagyfogú farkast lelőtte,
mert ez a kis család, kedves volt előtte.
Úgy örült a kecske, ugrált a gidócska,
Tetejézve hullott rá, édesanyja csókja.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME