Böjte Csaba ferences rendi szerzetes nevét sok magyar ember ismeri. Kifogyhatatlan odaadása, szeretete, szorgalma egy célra összpontosul: a kiszolgáltatott, ártatlan gyermekek megsegítésére. Kevés magyarlakta ország van, amelyben Csaba testvér ne fordult volna még meg, hogy személyesen terjessze a Szent Ferenc Alapítvány üzenetét és hogy újabb támogatókat toborozzon.

 

Tizennyolc évvel ezelőtt ő hozta létre azt az alapítványt, amelynek célja a nehéz körülmények közt élő gyermekek megsegítése. Az évek során lavinaszerűen nőtt az otthonok száma. Ma már több, mint kétezer gyermeknek viselik gondját a nevelők körülbelül ötven településen. ”Mire valaki körbejárja az otthonokat, már eggyel több lesz” - írják az alapítvány honlapján.

 

Én 23 éve hagytam el szülőföldemet; azóta mindössze négyszer-ötször tértem oda vissza. Tavaly tavasszal, sok stressz és rohanás közben született meg bennem a vágy, hogy valami, a hétköznapi teendőimnél értelmesebb, fontosabb dolgot kellene tenni. Így alakult ki lassan a gyermekotthonban való segédkezés ötlete, de nem tudtam, hogy hova mehetnék és mily módon lehetne egy ilyen kapcsolatot megteremteni. Meglepetésként ért, hogy egyik barátom, tudván, hogy zenész vagyok, terveimről mit sem sejtve továbbított egy e-posta üzenetet, amelyben a Szent Ferenc Alapítvány dévai gyermekotthona zenetáborhoz tanárokat keresett. Tanítani nem akartam, de a kapcsolat ezáltal létrejött és lehetőségem adódott két hétre Torockóra menni. 

 

 

Az otthonban három nevelő és egy szakácsnő huszonöt gyermeknek viseli gondját; egy nevelőre tehát nyolc gyermek jut. Ez azt jelenti, hogy az iskolában töltött idő kivételével ott vannak a gyermekekkel napi huszonnégy órában, a hét minden napján! Akinek gyermeke van, az tudja, hogy egy vagy két gyermek is sok figyelmet, energiát igényel. Itt olyan gyermekekkel foglalkoznak, akik embertelen körülmények között kezdték életüket és ennek terhes következményeit hordozzák. Napi ellátásukról, testi-lelki biztonságukról ezek a nevelők gondoskodnak; és igyekeznek reményteljesebb jövőt biztosítani neveltjeik számára. Legfiatalabb a hároméves kis Oszkár, a legidősebbek pedig már a felnőttkor határán vannak. Megható volt látni a szeretetet, a barátságot és a családias hangulatot, amelyben három nemzetiség (magyar, román és roma) magyarul beszélve, együtt éli életét Torockón.

 

A gyermekotthon személyzete számára ismeretlen fogalom a szabadidő. Gondok bőven vannak, de megoldhatatlan feladat nem létezik számukra. A mi életünkben már nem létező, hétköznapi nehézségek számukra komoly fejtörést okoznak, legyen az porszívóhiány, áramszünet, elégtelenre méretezett emésztőgödör, a ruhaszárítást lehetetlenné tevő, hosszantartó esős idő, egyetlen rozoga mini-mosógép. Mindig akad megoldás, csak bizakodni kell. Ezt pedig Csaba testvér minden erejével táplálja a gondozókban és a gyermekekben.

 

Mivel, hogyan tudunk mi is segíteni? Csaba testvér az említett honlapon (http://www.devaigyerekek.hu/ ) így válaszol erre a kérdésre: ”imával, a szabadidő odaajándékozásával, vagy anyagi hozzájárulással”. Április 1-én, a francia templomban rendezett jótékonysági hangverseny alkalmából ez utóbbira adódik lehetőség. Támogassuk mi is őket!

 

Mokos Ádám