Itt van az ősz, itt van újra. Vagy: elért az ősz és súgott valamit. Vagy: ne haragudj, a rét deres volt. Szép őszi verseink ezek, derűsek vagy borongósak, attól függően, hogy kinek, mikor, mit jelent és hoz az ősz.
Egy biztos: visszavonhatatlanul eltelt a nyár. Ami régen a mezei munka dandárját jelentette, ma már inkább a szabadság, pihenés, kikapcsolódás, feltöltődés ideje. Ünnepeink is voltak szép számmal: először az immár összmagyar zarándoklásnak számító csíksomlyói pünkösdi búcsú, a debreceni református egyesítő zsinat, a Szent István-nap, a húsz évvel ezelőtti nagy magyar nyitás, a páneurópai piknik évfordulója; következik az Október 23-a… Nagy szükségünk van az egyéni, személyes feltöltődésre ahhoz, hogy az elkövetkező sok-sok hétköznapot (életünk nagyobb részét!) is jókedvvel és legalább lelki-szellemi bőségben tölthessük, hasznossá tévén magunkat a család és ki-ki a maga helyén a társadalom számára. Nagy szükségünk van az ünnepekre is ahhoz, hogy önbecsülésünk kialakuljon és erősödjék, és hogy ezáltal a feltorlódott nemzeti akadályokat is józanul, méltósággal, határozottan és egységben vehessük. A nyárutó, ősz máris hozott nyelvtörvényt, politikai feszültséget, maradt a gazdasági megtorpanás…
Ahogy azonban a természetben a meleg és hideg, a világos és sötét, a megújulás és elmúlás váltakoznak (az élet mellett ott van a halál, a boldogságnál a lehangolás, a fénynél árnyék, kétség és remény), úgy fordul szinte törvényszerűen egyéni és alakult talán nemzeti sorsuk is egyszer így, egyszer úgy. A sikertelen, reménytelen, szomorú, néha tragikus és végzetesnek tűnő eseményeket, periódusokat mindig felváltják a fejlődés, felvirágzás, nyugalom, siker, boldogság, béke, kiteljesedés időszakai. Átvészeltünk már többszörös idegen uralmat, elvesztettünk sok csatát és leverték több forradalmunkat, ám még mindig itt vagyunk, és hiszünk a belülről jövő kötelező megújhodásban, az újabb felemelkedésben és megigazulásban -ezúttal is.
S mikor a körúton járkál a november és tudhatod, az ősz halott, jusson eszünkbe és erősítsen mindnyájunkat István királyunknak ránk is, mint késői fiaira maradt hagyatéka, az Intelmekből kiragadott néhány gondolat:
Az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő… A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak… Semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.
A Híradó
- Híradó
- Találatok: 3786
