Kovács Annamária Göteborgban élő, munkás életű, ma is aktív képzőművész. Gyerekeket nevelve, gyárban, majd kórházban dolgozva, fokozatosan talált rá sajátos kifejezési formájára, a varrott kollázsra. Nem pusztán dekoratív, patchwork mintákat varr, mint ahogy az megszokott a textillel foglalkozók körében, hanem, akvarell technikával megfestett, saját képi kompozícióit varrja ki, stilizált, leegyszerűsített formában. Egyes munkái némileg Réth Alfréd festőművész (1884–1966) vegyes technikával készült alkotásaival rokoníthatók. Világos, műteremként is szolgáló bergsjöi lakásában látogattam meg, beszélgettem vele.

-          Mesélj egy kicsit magadról. Te hol születtél?

-          Klagenfurtban, Ausztriában születtem.

-          Igen, ennek van valami története?

-          Igen, 44 után Romániában éltünk, az Arad melletti Magyarpécskán édesanyámmal és az öcsémmel. Majd Kolozsváron jártam a Képzőművészeti Középiskolába 56-tól 61-ig.

-          Milyen szakra jártál?

-          Képzőművészeti szakra, általános, festés, szobrászat és textil is volt. Ott szerettem meg a képzőművészet ezen ágát, hogy anyagokkal meg textillel foglalkozzam. Érettségi után Aradon kezdtem dolgozni a textilgyárban, mint graveur- rajzoló. Megtanultam ezt a mesterséget.

 

-          Ez franciául van mondva, hogy graveur?

-          Ja, gravírozás, a mintát belevésik a hengerekbe, és úgy nyomják az anyagra. Ahhoz kellettek a filmek és a különböző színek. Ez németül is gravur zeichnerin, mert később Ausztriában is dolgoztam egy fél évig, s azután, 1969-ben kerültem ki ide, Svédországba.

-          Mikor hagytad el Kolozsvárt?

-          Kolozsvárt 1967-ben. Az iskolát befejeztem, a mamámmal laktam Pécskán, s Aradon dolgoztam hat évig a textilgyárban, mint gravírozó rajzoló.

-          Aki nem ismeri, nem tudja elképzelni a viszonyokat, hogy mi késztette a kivándorlásra az embereket…

-          Hát az anyagiak, és a jövő. A kilátástalan jövőkép késztette kivándorlásra az embereket. Az volt a szerencsém, hogy az apám kint élt Klagenfurtban. Sikerült kijutni hozzá, de aztán nem maradtam ott sokáig. Engem inkább Svédország csalogatott, és egy ismerősön keresztül sikerült is kikerülni. Aztán én itt fel is találtam magam, munkához jutottam… Svédországban könnyebb volt kicsit… Ezt nehéz jól elmesélni. Motalán laktam egy évig, aztán ideköltöztem Göteborgba. Iskolába jártam esti tagozatra, a reklam tecknare (reklámgrafikus) és dekoratör (dekoratőr) szakra három évig, és egy évet jártam a Domens konstskola (művészeti iskola) olajfestés szakjára.

-          Rendes festészeti tanulmányok akkor…

-          Igen. A munkahely pedig egy munkaterápia volt, a Lilhagen Kórházban dolgoztam. Itt érvényesíteni tudtam, hogy tudok rajzolni meg festeni. Különböző csoportokat vezettem, és ez jó volt, mert nem álltam le a művészet terén…

-          Igen, ott az volt a dolgod, hogy a betegekkel foglalkozzál. Mesélj a kiállításaidról.

-          Az első kiállításom 1978-ban volt, a Konstfrämjandetban, Göteborgban. Egy akvarell kiállítás volt: tájak, gotlandi képek. Kisebb kiállításaim voltak könyvtárakban, meg a munkahelyen. Az elején csak akvarellel dolgoztam, majd19 92-ben elkezdtem a munkát a kollázzsal meg a textillel.

 

-          Hány kiállításod volt?

-          Sok kisebb volt. Az Ullevi Stadionnál egy galériában kétszer állítottam ki egyedül, 1987-ben és 88-ban.

-          Milyen galéria volt?

-          Svéd. Egyszer egy magyar nő is állított ott ki. Utána olyan helyeken állítottam ki, amelyek nem kerültek pénzbe. Mert bizony nem sok a nyereség benne.

-          Ezek itt a fotók a kiállításaidról.

-          Ez itt a Galaxen. Itt van egy park a fiataloknak. Az Allégårdban volt tavaly kiállításom, az újságban is benne volt a hirdetése. Ez meg az Axelhuset, a Högsbo könyvtár. Az is elég sikeres volt, jól nézett ki.

-          Tetszik ez az akvarell. Tehát a munkamódszered az, hogy akvarellvázlatokat készítesz, és azután azokat átdolgozod textilbe? Tetszik, hogy egy másik anyagba forgatod át az elsődleges benyomásodat.

-          Maga az anyagok inspirálnak. Szeretem a fákat meg a köveket. Legtöbb munkám a tájról szól. Régebben a férjemmel, Gyulával (fafaragó, népi iparművész), sokat voltunk kint a természetben, a szigeteken, akkor sokat festettem helyben. Szeretek a helyszínen dolgozni. Ezeket aztán elkészítettem textilben is.

 

-          Ez egy fjord?

-          Ez a tenger. Björkö. Ezt helyben festettem ott kint.

-          Látszik, ez frissebb.

-          Amikor akvarellezek, akkor itt festek a konyhában, a konyhaasztalon.

(Elmélyülten nézegetjük Annamária munkáit.)

-          Ezt megvette a Familjebostäder (Családi lakások Egyesülete). Volt itt egy kultúrcsoport a 90-es években Bergsjöben, ahol többen is kiállítottunk. A templomban is van két varrott munkám. Elég magasan helyezték el, Lilhagenben. Ott volt még két akvarellt festő csoportom, akiket magam tanítottam. És volt a Backa kultúrházban is egy tárlatom. Ez meg a mi kis helyi újságunk (mutatja). Most már nyugdíjas vagyok tíz éve.

-          Ez a tevékenység az egész életedet végigkíséri.

-          Valahogy nem alakult úgy, hogy több időm legyen alkotásra.

-          Köszönöm szépen a beszélgetést! Ha összegeznem kéne az elhangzottakat, úgy fogalmaznék, hogy van egy következetes munkamódszered. Fényképpel kezded, amit átfogalmazol akvarellel, majd később ez adja a kiindulópontot egy textil-kollázshoz. Így letisztult, stilizált formában jeleníted meg újra motívumaidat. Ezek többnyire szűkebb környezeted általad meglátott és átélt tájak, ahol szükségszerűen épületeket is ábrázolsz néha. Nagyon ritkán városképet is feldolgozol, és csak kivételesen varrsz emberi alakot ezekre a ruhaanyag képekre, hogy kompozícióid még izgalmasabbak legyenek. Számomra ez az alkotói folyamat egyéni, és lehetséges út egy tiszta képzőművészeti nyelv megalkotásához. Sok sikert és további, kitartó munkálkodást kívánok!

 

Kérdezett: Csikós Tibor