A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

MADE IN HUNGARY (nosztalgiamnézia)

Herr Möbsnek valójában csupán egyetlen valódi ismertetőjegye van, mégpedig az, hogy ordít. Hangosan és rendszeresen. Úgy értem, tíz másodpercenként felüvölt, mégis minden alkalommal teljesen váratlanul ér ez a kényelmetlen tónus. Már akkor hallom, amikor belépek az épületbe, a földszintről, pedig a másodikon lakik. Ő a hely ritmusa, egy metronóm pontosságával adja az ütemet, rikoltozása olykor egy képzeletbeli dzsungel kakofóniájára emlékeztet az Otthon többi zajával keveredve, kiadja könnyedén ezt az érzékcsalódást.

Figyelem a kollégák reakcióit. Zavarba ejtőek. Mintha, ők nem is hallanák, szemük sem rebben. Érdekes. Meg lehet szokni ezt is ezek szerint.

– Miért ordít az öreg egyébként? – kérdezem uzsonnaszünetben a műszakvezető nővértől.

– Mert demens – válaszolja. – De én még nem kérdeztem tőle – teszi hozzá. – A demensek mind ilyenek, bekattan nekik valami és azt ismételgetik. Ennyire egyszerű. Hiába kérdeznéd, nem tudna rá válaszolni. De hát ismered, dolgoztál már ápolóként... Este egyébként lesz alkalmad, hogy megkérdezd tőle, te látod majd el. Szokásos. Ágytál, pelenkacsere, pizsama, aztán mehet az ágyba. Utána abbahagyja éjszakára, majd meglátod.

Kopogok. Benyitok.

 – Hello, Herr Möbs! Minden oké?

– Gyere be – mondja alig hallhatóan, de már készülök az ordításra. És bele is hasít a kettőnk közötti keskeny térbe. Akaratom ellenére összerándulok. Erre nem lehet felkészülni.

– Herr Möbs, jöjjön kérem, segítek. Kimegyünk a vécére, aztán felkapjuk a pizsamát. – Valamiért úgy érzem, így kell vele beszélni. Lazán, természetesen.

Ül az asztala felé hajolva és közvetlen közelről mered egy kinyitott kertészeti magazin színes képeire. Gyorsan kihasználom a csöndet és nekiszegezek egy kérdést.

– Szereti a zöldet, Herr Möbs? A kerteket?

– Nekem is volt egy kertem. Az volt a hobbim – motyogja maga elé.

Lénye szinte teljesen átlátszó, nehéz pontosan leírni. Arca, mint egy kisfiúé, talán a komiszmosoly miatt. Kék szeme párásan hunyorog a szemüveg mögött, derű sugárzik belőle. Aztán spontán elbődül újra. Most közelről láthatom. Közben mosolyog maga elé.

– Nem volt nagy kert, 8x10 méter körülbelül. A bérházak között eldugva. Nagyon szerettem – folytatja a mesélést.

Érdekes módon ilyenkor ritkulnak a kiáltások.

– Meg tudom érteni – nézek rá mosolyogva.

– Nekünk is éppen akkora kertünk van és pontosan a miénk is a bérkaszárnyák közé bepréselve. És mi is imádjuk. Igazi áldás a nagyvárosban az ilyesmi – lelkesülök fel én is, mire hirtelen közbevág.

– Jól végzed a munkádat, tudod, mit kell mondani egy öregembernek.

Nehéz eldönteni, hogy cinizmus vagy inkább barátságos csipkelődés van a hangjában.

– Álljunk fel akkor szépen lassan uram, és célozzuk meg a fürdőszobát! – határozom el magam.

Közben azon tűnődöm, hogy lassan öt percet kibírtunk csöndes hangnemben, meg azon is, hogy ez nem is demencia. Ez egyszerűen emlékezés és felejtés egyszerre. Nosztalgiamnézia.

Kihalászom a széke alól a lerúgott fekete bőrpapucsot és egy pillanatra elidőzöm felette. Milyen szépen megmunkált darab. Élmény hozzáérni. Aztán megakad a szemem a talpbetétbe nyomott feliraton: MADE IN HUNGARY.

– Hoppá, az anyját. Még ilyet! – tör fel belőlem magyarul önkéntelenül.

– Was denn? – kérdi szintén meglepődve Herr Möbs. – Und was ist diese Sprache, woher kommst du eigentlich?

– Magyar… Magyarul beszéltem, magyar vagyok – magyarázom átszellemülve.

– Tudja, merre van? Európa közepén az a kis ország.

Bizonytalan hümmögést hallat az öreg.

– Tudja, Ausztria a szomszédunk, meg a Plattensee a régi Treffpunkt az elválasztott Németország idején. – Valamiért a németeknek mindig így próbálom belőni az irányt, nem a Balkán vagy a ruszki oldal felől.

– Jaaa, Marika Németh, a primadonna. Tudom már. Ő is magyar, igaz? Tudja, hogy fellépett itt Kölnben is gyakran a háború után, a 60-as években talán? Halottuk élőben a feleségemmel anno, illetve még most is hallom, azt a különlegesen csengő hangját a távoli múltból. – Majd, mint egy jeges februári hajnalon a páracseppek, úgy fagytak bele a pillanatba az utolsó szavak.

Aztán felordít újra.

Egy pillanatra kivárok, majd felemelem a papucsot.

– Tudja, mi magyar még, Herr Möbs? Ez a papucs, ez a gyönyörű papucs is magyar. Ott gyártották. Nagyon régen nem láttam ezt a feliratot semmilyen terméken. Igaz, ez sem mai darab, ahogy elnézem.

– Ez a kedvenc papucsom legalább 40 éve, van egy ugyanilyen még valahol, az vadonatúj. Ezután vettem rögtön, ezt annyira megszerettem párnapnyi használat után, ha ez tönkremenne, de nem került rá sor, hogy hordjam és valószínűleg már nem is fog. Vagy ki tudja…

És jön az üvöltés rendíthetetlenül.

– Miért kell ordítani időről időre Herr Möbs? – öntök végül tiszta vizet a pohárba. Mivégre jön ez Önből folyton?

– Jól mondod. Jön. Jön fölfelé alulról, egyre. Felkavarodott. A felkavarodott idő jön egyre így bennem alulról fölfelé, ahogy a reflux és kezével többször imitálja mellkasa előtt a folyamat irányát…

Írta: Csépányi László

 

Foto---Csepnyi-Lszlo

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. március 16.
Kedves Híradó Olvasók! Minden márciusban annak öröme tölt el, hogy hamarosan itt a tavasz – a természet újjáéled, a tavaszi hérics, a leánykökörcsin, a hóvirág, az erdei szellőrózsa, a különféle kosborok, májusban pedig a piros kígyószisz bontja szirmait. Eszembe jut,…
Tovább
Sötétség (Dark)

Sötétség (Dark)

Könyvespolc 2022. március 16.
Pár éve egyszer már rákattantam erre a sorozatra, de az első évad nyitva hagyott befejezése után kikerült a fókuszból, valahogy nem kerestem rá, hogy lett-e folytatás. Mostanában viszont német nyelvgyakorlásként lepörgettem pár sorozatot a Netflixen, így került elő ismét a…
Tovább
Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Képzőművészet 2022. március 16.
Grafik i Väst galéria Göteborg. Fia Kvissberg „Játék a színekkel és a formákkal” 2022.01.29.–02.16.
Tovább
„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

Portré 2022. január 01.
Beszélgetés Rácz Zsófia helyettes államtitkárral. Budapesten született 1997-ben, tanulmányait jogász szakon végzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Alapjogokért Központ elemzőjeként, de Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltjaként számtalan közösségi szerepvállalás is fűződik a nevéhez. Rácz Zsófia helyettes államtitkárt kérdeztem családról, hitről,…
Tovább
Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Portré 2021. július 06.
Úgy éreztem, a kulturális-közéleti szervezéssel talán többet adhatok vissza a közösségemnek azokból a szellemi javakból, amelyeknek legfőképpen azáltal lettem birtokosa, hogy magyarnak születtem. 1977-ben született Kolozsváron. Régész, történész, közösségszervező, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. Nős,…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Sajnos a 2021-es év vírushelyzetére való tekintettel egyesületünk tagjai ritkán találkozhattak.
Talpra, göteborgi magyar!

Talpra, göteborgi magyar!

Több generáció együtt a Márton napi sokadalomban Sokféleképp lehet „talpra állni” és tenni, cselekedni egy közösség összekovácsolásáért, megtartásáért.…
Bereczky-Veress Biborka 2021. október 23-i beszéde

Bereczky-Veress Biborka 2021. október 23-i beszéde

Helyszín: Stockholmi Magyar Ház. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója ünnepi szónokának Lakatos Mihály Budapesten élő írót,…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME