A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kajaknyeregben Indonéziában

A nyugodt karácsony utáni hangulatot egy váratlan üzenet kavarta fel, mely szerint szívesen látják, ha én foglalom el az egyik résztvevő betegsége miatt felszabadult helyet egy indonéziai kajakexpedíción. Tudnivalók: az expedíció hossza három hét. A 14 tagú expedíció résztvevői mind nagyon gyakorlott és tapasztalt kajakosok. A túra alatti elszállásolás sátrakban történik, az étkezést önerőből oldjuk meg. Indulás: 2017. január 13. A túravezető/szervező már járt a szigetvilág bizonyos részein, de a zömét csak Google térképről ismeri. Gondolkodási idő: 24 óra!

Stockholm- Amsterdam- Kuala Lumpur- Jakarta- Sorong. Egypár fárasztó, de izgalmas nap után ott álltam túratársaimmal a sorongi reptéren a négy darab, egyenként 23 kilós csomagommal, melyekben az összerakható kajakot, evezőt, 25 napra élelmiszert, ruhát, sátrat cipeltem. A közel 1000 liter palackozott vizet, friss gyümölcsöt majd helyben, Misoolban vesszük meg.

Várunk valami járműre:

- Na, ez sem állt meg, pedig ez már minibusz volt - gondolom, miközben próbálom magamba erőszakolni a forró levegőt.

A szemembe csorgó sós izzadságot, nincs mivel letöröljem, egy tenyérnyi száraz hely sincs már rajtam. A cipekedés és a 40 fokos hőmérséklet-különbség igencsak lesokkolta téli álomba meredt szervezetem. A negyedik taxi, már egy nagy busz. Végre! A sofőr kínos vigyora elárulja, hogy nem ilyen turistákhoz van szokva. 13 személy 52 darab 23 kilós csomaggal azért megköveteli a maga emberét. De hát kajakexpedícióra jöttünk, a világ egyik legeldugottabb szigetvilágába tartunk összerakható kajakokkal, szárított élelemmel, sátorral, tábori konyhával, napelemmel és rengeteg más cuccal, ami kényelmessé teheti a közel 250 kilométeres, 17 napos túránkat.

Egy éjszakát a helyi szállodában töltöttük. Másnap kiváltottuk az engedélyt a természetvédelmi területbe való belépéshez, meglátogattuk a helyi piacot, benzint vásároltunk a Primus tábori konyhánkba, és megrendeltük a vizet, amit egyenesen a gyárból szállítottak a kikötőbe. Sőt, még a hajóra is felpakolták a rengeteg felszerelésünkkel együtt. Az utolsó 8 órát éjszakai hajón tettük meg. Szerencsére rémesen fáradt voltam, és a hőség, nagy hangzavar, több-száz utas ellenére is mélyen elaludtam.

Indonézia (indonézül Republik Indonesia) független, demokratikus állam Délkelet-Ázsiában. Fővárosa Jakarta (ejtsd: dzsakarta). Indonézia a „legek” országa. A világ leghosszabb szigetcsoportján, az Indonéz-szigeteken terül el. A világ negyedik legnépesebb országa. A Köztársaságot 18.100-nál is több sziget alkotja, ezzel Földünk legnagyobb kiterjedésű szigetvilága, melyek közül kb. 6000-en élnek emberek. Az ország területén található a legtöbb aktív vulkán, és ez a Föld második leggazdagabb biológiai sokféleségű országa. Ázsia egyetlen olyan országa, melynek területe átnyúlik a déli féltekére, ezért az országnak természetesen trópusi éghajlata van.

Utazásunk célja Nyugat-Pápua Indonézia legkeletibb tartománya, Raja Ampat (Négy Király) kormányzóság, Indonézia egyik legkülönlegesebb térsége. Elnevezése a négy legnagyobb szigetre utal (Batanta, Waigeo, Misool és Salawati). Ide tartozik még Új-Guinea nyugati fele, és még sok kisebb-nagyobb sziget, azok fehérhomokos partjaival és a még mindig háborítatlan esőerdőivel.Indonézia gyönyörű tájai és természeti szépségei kivétel nélkül lenyűgözőek, Raja Ampatszigetcsoport azonban több szempontból is különleges.Szigeteit a rendkívül gazdag egzotikus növényvilága teszi egyedülállóvá, és egyúttal a világ egyik leggazdagabb tengeri élővilággal is büszkélkedhet. Korallok, különleges növények és halak lepik el a partokat, nem véletlenül kiemelt helyszíne a búvároknak is. Raja Ampat szigetvilágáról nyugodtan elmondhatjuk, hogy a turizmus szempontjából még „majdnem érintetlen”. A szigetek legtöbbje, mint zöldellő hegycsúcsok bukkannak elő a türkizkék tengerből. Csodálatos látványt nyújtanak, alakjuk, a tenger, meg a szélmozgás erodálása nyomán hasonlatossá vált egy-egy fenyőfához. Kevés kivétellel a többi sziget sem rendelkezik kikötésre, táborozásra alkalmas résszel. Nappal gyönyörű, fehérhomokos strand hívogat, mely az éjjeli dagállyal el is tűnik a hullámokban.

A kajakokat Harafat Jaya szigeten állítottuk össze a Yaganan homestay szálláson, ahol az első éjszakát töltöttük, és megtettük az első próbatúrát a kajakokkal. Túratársaim mind edzett, gyakorlott kajakosok, norvégiai, grönlandi, afrikai, Dél-amerikai expedíciókkal a hátuk mögött. A legidősebb, de egyben a legerősebb, legedzettebb, legellenállóbb kajakosnak bizonyuló Kurt, 78 éves. Mivel a túravezető tökéletesen megszervezte a logisztikát, utazásunk eddigi szakasza mondhatni tökéletes volt, eszünkbe sem jutott aggódni az expedíció sikeréért. A valóság azonban kicsit más lett.

Másnap 20 km-es túrának néztünk elibe. Mindnyájan tisztában voltunk azzal, hogy ez egy elég hosszú táv ismeretlen tájon és maximálisan megpakolt kajakokkal. Így mindenki időben elkészült. Mindenki, a túravezetőt kivéve. Ő ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát, nyugisan reggelizett, beszélgetett, így csak déli egy órakor indultunk el. Addigra már mindenkinek égnek állt a haja.

A térképen fel volt tüntetve egy öböl, ahol biztosan tudunk sátorozni, de a vezető úgy döntött, hogy mi bennebb megyünk, és kipróbálunk egy másik helyet, hátha ott is felverhetjük a sátraink. Bármerre fordultunk, a szigetek nagyon érdekesek és szépek voltak, de meredekek és több 100 m magasak. A társaság zöme ekkor már kezdett rosszul lenni. Talán a Yaganan homestayen elfogyasztott reggeli kezdett ki velük. Végül egy kisebb csapattal előremenetünk, és találtunk egy szigetet, mely nem volt ugyanolyan meredek, mint a többi, viszont elhagyatott, rozoga épületek „ékítették”. Nem volt mit tenni, ide cipeltük fel a kajakokat s a rengeteg felszerelést. Az utolsókat már sötétben emeltük ki a vízből. Egy sátornyi vízszintes területet nem találtunk, így kénytelenek voltunk igénybe venni a rozoga tákolmányokat, s ott hajtottuk álomra fejünket. Elméletileg. Mert amint elcsendesült a tábor, előbújtak a patkányok, poloskák és más ronda bogarak. Azt már megtapasztaltuk, hogy ahol emberek tartózkodtak, ott sajnos kosz és szemét uralkodik. Így ezen a szigeten is. A meleg is gyötört nagyon, de nem akartam levetkőzni, nem akartam kitálalni magam a szúnyogoknak is. Az éjszakai sötétséget néma villámok vagy fénycsóvák tördelték meg. Ez a trópusi zivatar előjele. Ilyen zivatart Európában még nem láttam, de ottlétünk alatt lassacskán megszoktam, mert minden nap és éjszaka legalább egyszer zuhogott az eső. Gyakran sátortépő, őrjöngő szélvihar kíséretében.

A csapat felét azonban már sem a kosz, sem a közelgő vihar nem zavarta, ők teljesen kikészültek az ételmérgezéstől. Egyesek hánytak, mások csak lázasan fetrengtek. Én a patkányokat, macskákat, poloskákat hajkurásztam egész éjszaka.

A hajnali napsugarak megváltásként ragyogtak ránk. Fáradtan, de boldogan indultunk útnak ismét. Mármint hatan , akik olyan formában voltunk. A többiek megvárták, amíg mi találtunk egy jobb táborhelyet, és rádiótelefonunkon jeleztünk nekik. Egy csodálatos felfedezőút során aztán rábukkantunk arra a partra, ami mint biztos táborhely volt bejelölve a térképünkön. Mielőtt a csapat betegebb fele odaért, sikerült kitakarítani és lakhatóvá tenni a táborhelyet. Mint később kiderült, ezen a térségen nagyon kevés a vízszintes partszakasz, mely a dagályban is száraz marad. A lakható partszakaszokat helyi halászok is szálláshelynek használják, amikor egy-egy hétre kijönnek halászni. A zsákmányt hazaviszik a családjuknak, vagy a környék falvaiban adják el. Később nagyobb halászhajóval is találkoztunk. Ők Sorongból jöttek több napon át, hogy e vidéken halászhassanak. A halakat élve, hálóval ellátott úszó ketrecbe teszik, s úgy szállítják a vásárba. Nagyon sok hal kerül Kínába is.

Az új táborhelyünkről a napok során elkajakoztunk Yap Yap nevű területre, ahol megcsodálhattuk a már említett kőfenyőket. Minden napnak megvolt a maga élménye: barlangokba kúsztunk be, volt, ahol őskori barlang-festményeket is találtunk. Hegycsúcsokra másztunk fel, és onnan csodáltuk a mesés szigetvilágot. Öten elkajakoztunk a táborhelytől 15 km-re fekvő Usaha Jaya faluba is, ahol a helyiek őszinte vendégszeretetét élvezhettük. Egy hatalmas gyermekcsapat és vidám felnőttek kíséretében jártuk végig a kicsi, de népes falvat. A házak zöme a víz fölé, cölöpökre van építve. Ha a házak szegényesek is, a higiéniai ellátás a legminimálisabb, parabola antennájuk és okos telefonjuk azért volt. Áramot a benzines generátor szolgáltatja. Látogatásunk egyik célja, hogy a csoport holland származású, de helyi nyelveket beszélő tolmácsa orvoshoz mehessen. Neki tudniillik már napok óta hólyagos kiütései voltak. Az orvos hólyagos himlőt állapított meg. Antibiotikumot, C-vitamint, és még vagy 4-5 fajta gyógyszert írt ki.

A kb. 250 km-es kajakozás során még négyszer építettünk alaptábort (basecamp). A Namlol szigeti táborból felkaptattunk a Lenmakana hegybe szorult tóhoz, melyben a különleges Jellyfish nevű medúzákat figyelhettük meg búvárkodásunk közben.

A társaság javarésze ismét orvoshoz kellett menjen, mert rajtuk is hólyagok ütöttek ki. Ezúttal egy igazi orvos vizsgálta ki őket, aki hetente egy nap látogatott el a Misool szigetekre. Ö Leptoriasis-ra gyanakodott. 6-7 fajta gyógyszerrel engedte el őket, és előírta, hogy se tengervíz, se napsütés nem érheti őket. Hát ezt sátoros kajakexpedíción elég nehéz lett volna betartani. Mivel más szimptómájuk nem volt a nedvező hólyagokon kívül, folytattuk a túrát. A Balbulol alaptábornál ketten már belázasodtak, de akkor már majdnem a végén jártunk a túrának. Itt is megcsodálhattuk az óriási kőfenyőket, rejtett lagúnákat és egy eldugott hegyi édesvizű tavat fedeztünk fel. A legdélebben fekvő szigetcsoportnál a túravezetőnk megmentette egy teknősbéka életét. Sok helyi halász sajnos nem tiszteli a természetvédelmi területre érvényes törvényeket, és nem törődnek azzal, hogy a teknősbékák szigorúan védett állatok. Ezt a teknőst felfordították és faágakkal, levelekkel takarták el, hogy kifárasszák, és később megölhessék. A tojásokat kiásták és megették. A tűzhely körül levő rengeteg tojáshéj tanúskodott erről.

A 15 napos kajaktúránkat a Panun Island Homestaynél zártuk. Innen motorcsónakkal jutottunk el Fafanlap faluba, ahonnan a hajóval Sorongba utaztunk.

Sorongban ismét orvosnál, majd kórházban kötöttünk ki. Akkorra már a csapat 11 részvevőjén ütöttek ki hólyagok. Ötön el sem hagyhatták Sorongot. A lehetséges betegségek: leptoszpirózis, hólyagos himlő vagy kiütéses tífusz. A többiek két napos repülés után Svédországban folytattuk a kivizsgálást. A legbetegebbek egyből kórházba kerültek alaposabb kivizsgálás és kezelés végett. A többieket erős antibiotikumos kezelés alá vetették. Svédországban is eléggé nagy gondot okozott a diagnosztizálás, mert semmi ismert betegséghez nem hasonlítottak a tünetek. Bár rajtam semmi jele sem volt betegségnek, ragaszkodtam hozzá, hogy rajtam is végezzenek el minden vizsgálatot. Eredményeim jónak bizonyultak, és hivatalosan is egészségesnek nyilvánítottak.

A társak betegsége, a rengeteg műanyagszemét látványa, meg különböző kellemetlenségek ellenére is örvendek, hogy részt vettem a túrán, mielőtt még túlságosan elözönlenék Raja Ampat gyönyörű világát a turistaházak és a turisták. Eddig egy év alatt csak két turistaház épült, most kezdték a harmadikat lecölöpözni.

A táj ámulatba ejtő. Fantasztikus volt egyedül bolyongani e csodálatos szigetvilágban, érintetlen barlangokat felkutatni, és csak néha napján találkozni egy-egy halásszal. A helyiek vendégszeretete őszinte és határtalan. Meghatott büszkeségük és örömük azon, hogy meglátogattuk szép vidéküket. A szigetvilág a kajakozás szerelmeseinek a tükörsima víztükörtől, viharzó métermagas hullámokig minden nehézségi szintet felkínál.

A turizmus csak nagyon kis méretben van kifejlesztve. Részben a kevés szálloda (homestay) és a csillagászati árak miatt. Ágynemű, fürdőszoba, wc, „légkondi” nélküli szoba, emeletes ágyban kb 650 Sek/fő és éj. A légkondicionált, de hasonló komfortú szoba több mint 1200Sek/fő/éjszaka.

Bálint Emese

 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME