A nyugodt karácsony utáni hangulatot egy váratlan üzenet kavarta fel, mely szerint szívesen látják, ha én foglalom el az egyik résztvevő betegsége miatt felszabadult helyet egy indonéziai kajakexpedíción. Tudnivalók: az expedíció hossza három hét. A 14 tagú expedíció résztvevői mind nagyon gyakorlott és tapasztalt kajakosok. A túra alatti elszállásolás sátrakban történik, az étkezést önerőből oldjuk meg. Indulás: 2017. január 13. A túravezető/szervező már járt a szigetvilág bizonyos részein, de a zömét csak Google térképről ismeri. Gondolkodási idő: 24 óra!

Stockholm- Amsterdam- Kuala Lumpur- Jakarta- Sorong. Egypár fárasztó, de izgalmas nap után ott álltam túratársaimmal a sorongi reptéren a négy darab, egyenként 23 kilós csomagommal, melyekben az összerakható kajakot, evezőt, 25 napra élelmiszert, ruhát, sátrat cipeltem. A közel 1000 liter palackozott vizet, friss gyümölcsöt majd helyben, Misoolban vesszük meg.

Várunk valami járműre:

- Na, ez sem állt meg, pedig ez már minibusz volt - gondolom, miközben próbálom magamba erőszakolni a forró levegőt.

A szemembe csorgó sós izzadságot, nincs mivel letöröljem, egy tenyérnyi száraz hely sincs már rajtam. A cipekedés és a 40 fokos hőmérséklet-különbség igencsak lesokkolta téli álomba meredt szervezetem. A negyedik taxi, már egy nagy busz. Végre! A sofőr kínos vigyora elárulja, hogy nem ilyen turistákhoz van szokva. 13 személy 52 darab 23 kilós csomaggal azért megköveteli a maga emberét. De hát kajakexpedícióra jöttünk, a világ egyik legeldugottabb szigetvilágába tartunk összerakható kajakokkal, szárított élelemmel, sátorral, tábori konyhával, napelemmel és rengeteg más cuccal, ami kényelmessé teheti a közel 250 kilométeres, 17 napos túránkat.

Egy éjszakát a helyi szállodában töltöttük. Másnap kiváltottuk az engedélyt a természetvédelmi területbe való belépéshez, meglátogattuk a helyi piacot, benzint vásároltunk a Primus tábori konyhánkba, és megrendeltük a vizet, amit egyenesen a gyárból szállítottak a kikötőbe. Sőt, még a hajóra is felpakolták a rengeteg felszerelésünkkel együtt. Az utolsó 8 órát éjszakai hajón tettük meg. Szerencsére rémesen fáradt voltam, és a hőség, nagy hangzavar, több-száz utas ellenére is mélyen elaludtam.

Indonézia (indonézül Republik Indonesia) független, demokratikus állam Délkelet-Ázsiában. Fővárosa Jakarta (ejtsd: dzsakarta). Indonézia a „legek” országa. A világ leghosszabb szigetcsoportján, az Indonéz-szigeteken terül el. A világ negyedik legnépesebb országa. A Köztársaságot 18.100-nál is több sziget alkotja, ezzel Földünk legnagyobb kiterjedésű szigetvilága, melyek közül kb. 6000-en élnek emberek. Az ország területén található a legtöbb aktív vulkán, és ez a Föld második leggazdagabb biológiai sokféleségű országa. Ázsia egyetlen olyan országa, melynek területe átnyúlik a déli féltekére, ezért az országnak természetesen trópusi éghajlata van.

Utazásunk célja Nyugat-Pápua Indonézia legkeletibb tartománya, Raja Ampat (Négy Király) kormányzóság, Indonézia egyik legkülönlegesebb térsége. Elnevezése a négy legnagyobb szigetre utal (Batanta, Waigeo, Misool és Salawati). Ide tartozik még Új-Guinea nyugati fele, és még sok kisebb-nagyobb sziget, azok fehérhomokos partjaival és a még mindig háborítatlan esőerdőivel.Indonézia gyönyörű tájai és természeti szépségei kivétel nélkül lenyűgözőek, Raja Ampatszigetcsoport azonban több szempontból is különleges.Szigeteit a rendkívül gazdag egzotikus növényvilága teszi egyedülállóvá, és egyúttal a világ egyik leggazdagabb tengeri élővilággal is büszkélkedhet. Korallok, különleges növények és halak lepik el a partokat, nem véletlenül kiemelt helyszíne a búvároknak is. Raja Ampat szigetvilágáról nyugodtan elmondhatjuk, hogy a turizmus szempontjából még „majdnem érintetlen”. A szigetek legtöbbje, mint zöldellő hegycsúcsok bukkannak elő a türkizkék tengerből. Csodálatos látványt nyújtanak, alakjuk, a tenger, meg a szélmozgás erodálása nyomán hasonlatossá vált egy-egy fenyőfához. Kevés kivétellel a többi sziget sem rendelkezik kikötésre, táborozásra alkalmas résszel. Nappal gyönyörű, fehérhomokos strand hívogat, mely az éjjeli dagállyal el is tűnik a hullámokban.

A kajakokat Harafat Jaya szigeten állítottuk össze a Yaganan homestay szálláson, ahol az első éjszakát töltöttük, és megtettük az első próbatúrát a kajakokkal. Túratársaim mind edzett, gyakorlott kajakosok, norvégiai, grönlandi, afrikai, Dél-amerikai expedíciókkal a hátuk mögött. A legidősebb, de egyben a legerősebb, legedzettebb, legellenállóbb kajakosnak bizonyuló Kurt, 78 éves. Mivel a túravezető tökéletesen megszervezte a logisztikát, utazásunk eddigi szakasza mondhatni tökéletes volt, eszünkbe sem jutott aggódni az expedíció sikeréért. A valóság azonban kicsit más lett.

Másnap 20 km-es túrának néztünk elibe. Mindnyájan tisztában voltunk azzal, hogy ez egy elég hosszú táv ismeretlen tájon és maximálisan megpakolt kajakokkal. Így mindenki időben elkészült. Mindenki, a túravezetőt kivéve. Ő ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát, nyugisan reggelizett, beszélgetett, így csak déli egy órakor indultunk el. Addigra már mindenkinek égnek állt a haja.

A térképen fel volt tüntetve egy öböl, ahol biztosan tudunk sátorozni, de a vezető úgy döntött, hogy mi bennebb megyünk, és kipróbálunk egy másik helyet, hátha ott is felverhetjük a sátraink. Bármerre fordultunk, a szigetek nagyon érdekesek és szépek voltak, de meredekek és több 100 m magasak. A társaság zöme ekkor már kezdett rosszul lenni. Talán a Yaganan homestayen elfogyasztott reggeli kezdett ki velük. Végül egy kisebb csapattal előremenetünk, és találtunk egy szigetet, mely nem volt ugyanolyan meredek, mint a többi, viszont elhagyatott, rozoga épületek „ékítették”. Nem volt mit tenni, ide cipeltük fel a kajakokat s a rengeteg felszerelést. Az utolsókat már sötétben emeltük ki a vízből. Egy sátornyi vízszintes területet nem találtunk, így kénytelenek voltunk igénybe venni a rozoga tákolmányokat, s ott hajtottuk álomra fejünket. Elméletileg. Mert amint elcsendesült a tábor, előbújtak a patkányok, poloskák és más ronda bogarak. Azt már megtapasztaltuk, hogy ahol emberek tartózkodtak, ott sajnos kosz és szemét uralkodik. Így ezen a szigeten is. A meleg is gyötört nagyon, de nem akartam levetkőzni, nem akartam kitálalni magam a szúnyogoknak is. Az éjszakai sötétséget néma villámok vagy fénycsóvák tördelték meg. Ez a trópusi zivatar előjele. Ilyen zivatart Európában még nem láttam, de ottlétünk alatt lassacskán megszoktam, mert minden nap és éjszaka legalább egyszer zuhogott az eső. Gyakran sátortépő, őrjöngő szélvihar kíséretében.

A csapat felét azonban már sem a kosz, sem a közelgő vihar nem zavarta, ők teljesen kikészültek az ételmérgezéstől. Egyesek hánytak, mások csak lázasan fetrengtek. Én a patkányokat, macskákat, poloskákat hajkurásztam egész éjszaka.

A hajnali napsugarak megváltásként ragyogtak ránk. Fáradtan, de boldogan indultunk útnak ismét. Mármint hatan , akik olyan formában voltunk. A többiek megvárták, amíg mi találtunk egy jobb táborhelyet, és rádiótelefonunkon jeleztünk nekik. Egy csodálatos felfedezőút során aztán rábukkantunk arra a partra, ami mint biztos táborhely volt bejelölve a térképünkön. Mielőtt a csapat betegebb fele odaért, sikerült kitakarítani és lakhatóvá tenni a táborhelyet. Mint később kiderült, ezen a térségen nagyon kevés a vízszintes partszakasz, mely a dagályban is száraz marad. A lakható partszakaszokat helyi halászok is szálláshelynek használják, amikor egy-egy hétre kijönnek halászni. A zsákmányt hazaviszik a családjuknak, vagy a környék falvaiban adják el. Később nagyobb halászhajóval is találkoztunk. Ők Sorongból jöttek több napon át, hogy e vidéken halászhassanak. A halakat élve, hálóval ellátott úszó ketrecbe teszik, s úgy szállítják a vásárba. Nagyon sok hal kerül Kínába is.

Az új táborhelyünkről a napok során elkajakoztunk Yap Yap nevű területre, ahol megcsodálhattuk a már említett kőfenyőket. Minden napnak megvolt a maga élménye: barlangokba kúsztunk be, volt, ahol őskori barlang-festményeket is találtunk. Hegycsúcsokra másztunk fel, és onnan csodáltuk a mesés szigetvilágot. Öten elkajakoztunk a táborhelytől 15 km-re fekvő Usaha Jaya faluba is, ahol a helyiek őszinte vendégszeretetét élvezhettük. Egy hatalmas gyermekcsapat és vidám felnőttek kíséretében jártuk végig a kicsi, de népes falvat. A házak zöme a víz fölé, cölöpökre van építve. Ha a házak szegényesek is, a higiéniai ellátás a legminimálisabb, parabola antennájuk és okos telefonjuk azért volt. Áramot a benzines generátor szolgáltatja. Látogatásunk egyik célja, hogy a csoport holland származású, de helyi nyelveket beszélő tolmácsa orvoshoz mehessen. Neki tudniillik már napok óta hólyagos kiütései voltak. Az orvos hólyagos himlőt állapított meg. Antibiotikumot, C-vitamint, és még vagy 4-5 fajta gyógyszert írt ki.

A kb. 250 km-es kajakozás során még négyszer építettünk alaptábort (basecamp). A Namlol szigeti táborból felkaptattunk a Lenmakana hegybe szorult tóhoz, melyben a különleges Jellyfish nevű medúzákat figyelhettük meg búvárkodásunk közben.

A társaság javarésze ismét orvoshoz kellett menjen, mert rajtuk is hólyagok ütöttek ki. Ezúttal egy igazi orvos vizsgálta ki őket, aki hetente egy nap látogatott el a Misool szigetekre. Ö Leptoriasis-ra gyanakodott. 6-7 fajta gyógyszerrel engedte el őket, és előírta, hogy se tengervíz, se napsütés nem érheti őket. Hát ezt sátoros kajakexpedíción elég nehéz lett volna betartani. Mivel más szimptómájuk nem volt a nedvező hólyagokon kívül, folytattuk a túrát. A Balbulol alaptábornál ketten már belázasodtak, de akkor már majdnem a végén jártunk a túrának. Itt is megcsodálhattuk az óriási kőfenyőket, rejtett lagúnákat és egy eldugott hegyi édesvizű tavat fedeztünk fel. A legdélebben fekvő szigetcsoportnál a túravezetőnk megmentette egy teknősbéka életét. Sok helyi halász sajnos nem tiszteli a természetvédelmi területre érvényes törvényeket, és nem törődnek azzal, hogy a teknősbékák szigorúan védett állatok. Ezt a teknőst felfordították és faágakkal, levelekkel takarták el, hogy kifárasszák, és később megölhessék. A tojásokat kiásták és megették. A tűzhely körül levő rengeteg tojáshéj tanúskodott erről.

A 15 napos kajaktúránkat a Panun Island Homestaynél zártuk. Innen motorcsónakkal jutottunk el Fafanlap faluba, ahonnan a hajóval Sorongba utaztunk.

Sorongban ismét orvosnál, majd kórházban kötöttünk ki. Akkorra már a csapat 11 részvevőjén ütöttek ki hólyagok. Ötön el sem hagyhatták Sorongot. A lehetséges betegségek: leptoszpirózis, hólyagos himlő vagy kiütéses tífusz. A többiek két napos repülés után Svédországban folytattuk a kivizsgálást. A legbetegebbek egyből kórházba kerültek alaposabb kivizsgálás és kezelés végett. A többieket erős antibiotikumos kezelés alá vetették. Svédországban is eléggé nagy gondot okozott a diagnosztizálás, mert semmi ismert betegséghez nem hasonlítottak a tünetek. Bár rajtam semmi jele sem volt betegségnek, ragaszkodtam hozzá, hogy rajtam is végezzenek el minden vizsgálatot. Eredményeim jónak bizonyultak, és hivatalosan is egészségesnek nyilvánítottak.

A társak betegsége, a rengeteg műanyagszemét látványa, meg különböző kellemetlenségek ellenére is örvendek, hogy részt vettem a túrán, mielőtt még túlságosan elözönlenék Raja Ampat gyönyörű világát a turistaházak és a turisták. Eddig egy év alatt csak két turistaház épült, most kezdték a harmadikat lecölöpözni.

A táj ámulatba ejtő. Fantasztikus volt egyedül bolyongani e csodálatos szigetvilágban, érintetlen barlangokat felkutatni, és csak néha napján találkozni egy-egy halásszal. A helyiek vendégszeretete őszinte és határtalan. Meghatott büszkeségük és örömük azon, hogy meglátogattuk szép vidéküket. A szigetvilág a kajakozás szerelmeseinek a tükörsima víztükörtől, viharzó métermagas hullámokig minden nehézségi szintet felkínál.

A turizmus csak nagyon kis méretben van kifejlesztve. Részben a kevés szálloda (homestay) és a csillagászati árak miatt. Ágynemű, fürdőszoba, wc, „légkondi” nélküli szoba, emeletes ágyban kb 650 Sek/fő és éj. A légkondicionált, de hasonló komfortú szoba több mint 1200Sek/fő/éjszaka.

Bálint Emese