A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A Balti tenger hableánya

            Franciska friss, karcsú, fiatalos megjelenésű, mosolygós, szerény teremtés. Egy beszélgetés kapcsán véletlenszerűen hallottam meg, hogy télen-nyáron megmártózik a tengerben. Nem akartam hinni a fülemnek, így rákérdeztem. A hír igaz! Mielőtt mindenki azt hinné, hogy valahol a Karib-tenger partján vagyunk, el kell oszlatnom az illúziókat. Svédországban, Malmőben járunk. Jómagam eléggé fázós vagyok, így számomra csodálatra méltó mindenki, aki a hideget a barátjának tudja. Svédországi tartózkodásom alatt több ízben látok – számomra – alulöltözött embereket az utcán, de még mindig rácsodálkozom azokra, akik télvíz idején – amikor én úgy tekerem a nyakam köré a sálamat, hogy gyakorlatilag csak a két szemem látható – rövidnadrágban és szandálban (zokni nélkül!!!) flangálnak. Szerencsés vagyok, mert Skånéban a tél enyhe, a hőmérő higanyszála igen ritkán csúszik a negatív tartományba. Ennek ellenére már a gondolattól, hogy plusz öt fokban, teljesen pőrén pancsoljak a vízben, kiráz a hideg. Nem úgy Kovács Franciskát, aki tizenegy évesen került Svédországba a délvidékről, Óbecséről. 

Ő ugyanis heti három alkalommal megmártózik a Balti-tengerben, igen, télen is. Beszélgetésünk napján is, amikor három és fél fokos volt a víz.

- Hogy történik ez a „szertartás”?

- Először megmártózom a vízben, s ezután szaunázom cirka fél órát, s aztán megint megyek a tengerbe, s ismét egy kis szauna következik.

- Mikor kezdted ezt az őrült sportot?

- Ez úgy történt, hogy huszonöt évvel ezelőtt a fiatalabbik lányom – aki akkor tizenhét éves volt – kapott egy ingyen jegyet, hogy próbálja ki a szaunát Ribersborgon. Ő kérte, hogy tartsak vele. S úgy gondoltam, ha más nem halt bele, én sem fogok, próbáljuk meg! – mondja mosolyogva. 

- Azóta szakadatlanul kijársz a tengerre?

- Eleinte ritkábban jártam, de amióta nyugdíjas vagyok – ennek immár tizennégy éve –, minden héten hétfőn, szerdán és pénteken hódolok ennek a szenvedélyemnek, hiszen most van rá bőven időm. Nyáron szinte az egész napot ott töltöm.

- Van társad vagy egyedül lubickolsz a jeges habokban?

- Szabadúszó vagyok!

 

Franciska-portre

 

- Hogyan tartod magad ilyen jó formában?

- Minden reggel tornázom, mindig is mozogtam valamit, nem dohányzom annak ellenére, hogy a dohánygyárban is dolgoztam és az egészséges táplálkozásra is figyelek.

- Gyerekként kerültél ide, itt szocializálódtál, szépen beszéled a magyar nyelvet. Hogy sikerült megőrizned az anyanyelvedet?

- Nem volt könnyű. Egyedüli magyar családként kerültünk Nossebróba, de természetesen magyarul beszéltünk otthon. 1962-ben, amikor letelepedtünk, nagyon hamar megtanultam a svéd nyelvet, mert a szüleink dolgozni kezdtek, minket, a nővéremmel pedig beraktak az iskolába. Gyerekközegben pedig hamar megy a nyelvtanulás. A beszéddel nem volt gondom, nem úgy a helyesírással. A nővéremmel egyszerűbb svédül beszélgetnem, mert gyerekként még nem alakult ki a teljes szókincsünk, azokat a kifejezéseket, amelyeket egy felnőtt már ismer, mi itt, svédül tanultuk meg, ezért így egyszerűbben tudjuk kifejezni magunkat. Mind a nővérem, mind jómagam magyar férjet választottunk, tehát otthon volt lehetőség magyarul beszélni, de bevallom, itt is a svédet preferáltuk. Aztán a gyerekek óvodába kerülésekor leginkább a svédet használtuk, mert vannak olyan szavak, amelyeket mi sem ismerünk magyarul, csak svédül, így volt kényelmes, most már sajnálom. Manapság, ha a család összejön, a sógorom kérésére mindig magyarul beszélünk. Aztán a magyar közösségek, a Hungaroclub és a Pannónia klub – mindkettőnek tagja vagyok –, ahová a rendezvények miatt járunk, szintén arra ösztönöz, hogy az anyanyelvemet használjam. 

- Mit jelentenek számodra a malmői magyar programok?

- A bálokat szeretem a legjobban, ugyanis nosztalgikus érzéseket kelt bennem. Otthon édesapám ezeket a melódiákat hallgatta, ezen nőttem fel, szinte mindegyiket ismerem. Kellemes a társaság, azonosak a gyökereink. Jól érzem magam abban a közegben.

- Franciska, remélem, még hosszú évekig hódolhatsz szenvedélyednek és erősíted a magyarok táborát Malmőben, ehhez jó egészséget kívánok!

 

Interjú és szöveg: Sebestyén Marianna

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. december 27.
Uraji köd / Fotó: Antal József Kedves Híradó Olvasók!
Tovább
Tao Te King

Tao Te King

Könyvespolc 2022. december 27.
Pár útravalót már felpakoltam erre a képzeletbeli könyvespolcra azokból az olvasmányokból, melyek az embert az olvasás örömén túl, mintegy segítőtársként kísérhetik életútján. Szóba került már jó pár meghatározó név, eszme, vallás, de ma álljon itt egy igazi klasszikus, amely immáron…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Mindössze néhány héttel a rendkívül jól sikerült SOMIT családos tábor után egy hétvége erejéig (2022. október 21. és…
Újra elindulóban az ifik társasága

Újra elindulóban az ifik társasága

A tavaszi közgyűlésen bemutatkozott hat magyar fiatal, akik akkor lelkesen meséltek a jövőbeli céljaikról és arról, hogy miképpen…
Pedagógusok a házban

Pedagógusok a házban

A jó pedagógus olyan, mint a télen a kamrában lógó szárazkolbász, szalámi: minél több van belőle, és minél…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME