Luca-napi hagyományok

Nyomtatás

Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint december 13-hoz, Luca napjához. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja (eltérően a mai téli napfordulótól, ami december 21-re, esetenként 22-re esik). A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost.

A magyar néphagyományban főleg az utóbbi terjedt el. Luca napját gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Például tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megjövendölte, ki lesz a férjük. Luca napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jövő évben  jó termés várható.
A Luca-naptár, a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme az időjóslás. A hagymakalendárium szerint egy fej hagymát tizenkét szeletre vágtak és a szeleteket megsózták. A tizenkét cikk az év egy-egy hónapját jelképezte, s a hiedelem szerint az a hónap lesz csapadékosabb a következő esztendőben, amelyik „cikk-hónap” benedvesedik.
A lucázás vagy kotyolás, a fiúgyermekek házról házra járó, termékenységvarázsló szokása a Nyugat- és Dél-Dunántúlon. Többnyire hajnalban, kisebb csoportokban mentek. A házba betérve engedélyt kértek, s ha kaptak, akkor ráültek egy tuskóra vagy szalmára és elkezdték az éneküket.

Göteborg 2019, Lucia-ünnep / Fotó: Antal József

Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporulat bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.
Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítése. A lucaszék hagyományos alakja az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt boszorkányszög, egy szabályos ötszög köré írt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag. A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. A Luca széke készítését december 13-án kezdik el, és kilencféle fát használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy: „Lassan készül, mint a Luca széke”. Az éjféli misére a „mesterek” (rendszerint fiatalemberek) a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd éjfélkor Luca székén állva megláthatták a boszorkányokat, akik ilyenkor szarvakat hordtak, és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk.Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, menekülés közben elszórták. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, ez a tűz a boszorkák végét jelentette.
A Luca ostora ennek a népszokásnak egy változata: úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen minden nap egyet csavartak, majd karácsony éjjelén pattogtattak vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok.
Magyarország egyes részein Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.
A skandináv országokban, ahol a hosszú zord tél miatt nagyon vágynak az emberek a fényre, Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint Magyarországon. Ezen a napon Szent Lúciára emlékeznek, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.
Németországban 1780-ban említik először a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával. Az első svédországi bejegyzés, mely fehér ruhás, fejükön gyertyás koronával, ételt kínáló nők felvonulását említi, 1764-ből való, az egyik skånei lelkész szomszéd megyébe látogatása alkalmából.

Svédországban ezt a szokást újraélesztették, Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben. Nevezetesen a Nobel-ünnepségek zárónapja december 13., és e nap reggelén gyertyás-koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat.
A látványos Luca napi felvonulás Svédország-szerte népszerű lett, sok éven keresztül készülődtek a fiatal lányok a megmérettetésre, a Lucia és udvarhölgyei válogatásra. Sajnos manapság kezd kimenni a divatból ez a különlegesen látványos, szép hagyomány, egyre kevesebb helységben rendezik meg a Luciák felvonulását. Kár!
A svédországi Szent Lucia ünneplés nem olyan régi hagyomány, a középkorban inkább a magyaroknál mai napig is, ha nem is élő, de ismert hagyomány, a boszorkányos Luca elleni praktikák voltak ismeretesek. Mivel december 13-a éjszakája volt a leghosszabb, ez a nap lett a fényvarázsló szokások elterjedésének napja.
A régi szokás szerint Lucia napon nagyon sokat ettek, mivel ezzel a nappal kezdődött a karácsonyi böjt. Feljegyzések szerint ebédidőig 7 reggelit is bekebeleztek a hívő lelkek.
A Luca napjához kapcsolódó magyar népszokás szerint sütött „szerencsepogácsa” nem olyan általános, manapság talán már nem is divat a szerencse ilyenfajta próbálása. Svédországban ezzel szemben virul és egyre jobban elterjed a Luca napi „varázssüti”, a Lussekatter, játékos magyar fordításban, a Lucacica készítése.

Források az internetről, lexikonokból – összeállította Tóth Ildikó