Igazi szenzációban volt részünk május 17-én: Maros Magda, olimpiai ezüstérmes és kétszeres bronzérmes, világbajnok és háromszoros magyar bajnok tőrvívó látogatott el a stockholmi peregrinusokhoz. Személyes emlékekkel teli, Siker-e vagy kudarc az olimpiai ezüstérem című előadásából sok érdekes tanulságot vonhattak le a résztvevők, akik később közvetlenül is beszélgethettek a híres élsportolóval.

 

A sport közismerten elsősorban a test nevelése. Fontos azonban jellemformáló szerepe is - erre utalt az előadást megnyitó Hemingway-idézet. A fiatal sportoló a legfontosabb emberi erényeket játszva, a játékon keresztül tanulja meg. Az összetartás, az önfeláldozás, a kitartás, a gyors és önálló döntés és az ellenfél megbecsülése olyan értékek, amelyek aztán egy életen keresztül végigkísérik az embert.

 

A vívás, mint sportág, a párviadal (emellett a lovagi játékok és a katonai felkészítések) hagyományaiból ered. A párbaj arra az előfeltételezésre épült, hogy az ember becsülete nem alku tárgya: vagy sértetlenül birtokolja valaki, vagy örökre elveszíti. A párviadalok során nem a győzelem volt a legfontosabb, hanem az, hogy a párbajozók bebizonyítsák: a becsület megvédéséért az életüket is hajlandóak kockáztatni.

 

A magyar sportolók az olimpiai sportágak közül vívásban voltak eddig legsikeresebbek. Kardvívóink ötven éven keresztül verhetetlenek voltak – kilenc egymást követő olimpián csak magyar versenyző léphetett a dobogó legfelső fokára (sőt, még olyan is előfordult, hogy a dobogó mindhárom fokán magyar állt). Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a briliáns kardvívó Gerevich Aladár (1910-1991), hétszeres olimpiai bajnok volt.

 

Az elsöprő siker titka a kiváló edzőkben rejlett. A magyar vívósport alapjait egyébként olasz mesterek fektették le. Kiemelkedő jelentőségű volt Italo Santelli lovag (1866-1945) hozzájárulása, aki a Ludovikán tanította a leendő tiszteket, és aki később külön vívóakadémiát teremtett.

  

A mai modern vívás három fegyverneme a tőr, a kard, és a párbajtőr. Mindhárom fegyvernemből láthattunk egy-egy igazi példányt, valamint megtudhattuk, mik a legfontosabb sajátosságaik.

 

Hogyan ismerkedett meg Maros Magda a vívással? Rengeteg energiával rendelkező pesterzsébeti kislányként a túlzott szülői féltés alól kívánt menekülni, amikor 1965-ben vívótanfolyamra jelentkezett. A tanfolyamot az 1964-es tokiói olimpia aranyérmes tőrvívója, Ágoston Judit tartotta. Az ifjú reménységet ő fedezte fel és vitte magával a BVSC-be (Budapesti Vasutas Sport Club), aki aztán a klubnak egész pályafutása alatt tagja maradt. Álma a világbajnoki cím volt, amit 1973-ban, Göteborgban sikerült is megszereznie.

 

Vívókarrierje csúcsán, a 1980-as moszkvai nyári olimpián Maros Magda az egyéni aranyért vívott csatát, és azt, sajnos, 5:4 arányban elvesztette. A videofelvételt többször újranézte másokkal együtt, és mindnyájan úgy vélték, hogy a bíróknak nem volt igazuk. Belenyugodott tehát „a vesztesek nyereményébe”, az ezüstérembe, és az ürömben az örömöt az jelentette, hogy a sportszakértők és az akkori magyar sajtó szerint is ő nyert.

 

1984-es visszavonulása nem volt könnyű döntés, ám két komplikált térdműtét után és a fiatalabb generáció betörésével mégis meghozta azt. A vívóterem jellegzetes szagát, mely számára illat (az izzadtság és az acél szagának különös keveréke), bárhova megy, gondolatban mindig érzi.

 

A hazai és a nemzetközi pástokon életre szóló barátságok kötődtek.  A sportolók vívás iránti szeretete rendkívüli volt: személyes vitáikat is a páston döntötték el, ezt máshogy nem is tudták elképzelni.  Szinte mindegyikük nagy példaképe Kamuti Jenő (*1937) vívó és orvos volt, tőrvívásban kétszeres olimpiai ezüstérmes és világbajnok.

 

Maros Magda utolsó versenyén, Bécsben ismerkedett meg leendő férjével, a kétszeres svéd bajnok Csillag István erdélyi származású kardvívóval, aki akkor a svéd válogatott vezetője volt. 1986 óta élnek együtt Svédországban; tavaly ünnepelték a 25. házassági évfordulójukat.

 

A közönségben ülő, pályájuk kezdetén vagy derekán lévő fiatalok számára végezetül egy lelkesítő üzenet is elhangzott: ha a vézna, külvárosi Maros Magdának sikerült megvalósítania az álmát, akkor ez nektek is menni fog! Csak legyen konkrét célotok, bízzatok magatokban, és soha ne adjátok fel!

 

A kérdések után megtekinthettük Maros Magda legkedvesebb érmét, amelyet még gyerekként nyert az első versenyén, továbbá az olimpiai érmeit, valamint sportkarrieréhez kapcsolódó újságcikkeket és fényképeket.

 

Köszönjük Maros Magdának az értékes előadást; eredményeihez ezúton is gratulálunk, jelenlegi munkájához pedig sok sikert és jó egészséget kívánunk! Külön köszönjük a nagykövetség munkatársainak, hogy találkozónk lebonyolításában támogattak és segítségünkre voltak.