Most érkeztem haza a Bartina koncertjéről. Még fejemben hallom a dallamokat, a Hazát említő-dicsőitő énekek szövegét és ugyanúgy Praznovszky Mihánynak, a Petőfi Irodalmi Múzeum nyugalmazott főigazgatójának, rendkívül élményszerű ünnepi előadását. Micsoda élmény! Micsoda zene!

Bartina zenekar - Fotó: Csata Attila

Zenészek, akiknek legfőbb dolga a magyar hallgató eszébe juttatni, hogy a mai dunk-dunk zenék mellett élnek még a magyar melódiák, a múltra emlékeztető és a jövőre figyelmeztető gondolatok. Felső fokon kezelték hangszereiket és nagyon meghatották a svéd mindennapokat élő göteborgi magyarokat. Énekeltek úgy, hogy a szívünk dobbant, és sokszor magunk is dalra fakadtunk az ismert dalok hallatán.
A Bartina kilenc svéd városban lépett közönség elé. A göteborgi volt az ötödik.

A SMOSz és Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör meghívására jöttek el Európa egyik legnagyobb, 11 km hosszú kikötőjének partjára, hogy 1848 örömére, bánatára emlékeztessenek minket.

Kokárdát viselt mindenki, aki a teremben ült. Gondolatok ébredtek arról, hogy magyarok vagyunk, s arról, hogy ez mit jelent. Egy ilyen zenekar nem fellép, hanem átöleli hallgatóságát. Egy ilyen zenekar sok-sok hangszere és dalai által mondja el, hogy az Otthon és mi gondolunk egymásra.

Az ünnepi beszédeket tartó szónokok már első mondataikkal elaltathatják közönségüket azzal, hogy gondosan emlékeztetnek rá: az 1956-os forradalom 1956-ban volt, mint ahogyan az 1848-as szabadságharc csatái is a történelemkönyvekben gyakran emlegetett időpontban zajlottak le. Akik így kezdik, azok beszédük további perceiben is bizonygatják, hogy az ünnepelt eseményeknek szinte minden percéről vannak értesüléseik.

A szekszárdi Bartina rövid zenei bevezetője után Praznovszky Mihály emelkedett szólásra és elhitte nekünk, hogy nagy vonalakban mindannyian tanultunk, olvastunk Petőfiről, a márciusi ifjakról, Kossuthról, Táncsicsról, az aradi vértanukról. Előadása után ezért mondta a feleségem:
-    Elhallgattam volna még egy órát!

Praznovszky Mihály úgy mesélt nekünk, hogy senki nem nézte az óráját, senkinek nem volt sürgős telefonálnivalója. Ültünk és figyeltünk. Minden szó a fülünkbe mászott, mert nem a sokszor hallott adatokról, hanem hús-vér emberekről szóló emlékekről hallottunk. A Tanár úr még az általa annyira nagyra becsült Petőfi Sándorról is mert mondani néhány elfogulatlan megjegyzést. A legtöbb ember nem hiánytalanul tökéletes. Petőfinek is voltak hibái, amelyeket szabad megemlíteni, hiszen nevét nem hibái miatt őrizzük szívünkben. A beszédben elhangzott ilyen és hasonló fordulatok csak emelték Praznovszky Mihály lebilincselő előadásának élményét. A Szabadságharc számtalan szereplőjéről is azért emlékezünk meg gyakran és tisztelettel, mert amit ők az akkori és a majdani Magyarországért tettek, arra elkötelezettségük, hősiességük adta az erőt.
Köszönjük a kellemes estét Praznovszy Mihálynak és a Bartina zenekarnak. Remélem, még találkozunk!

 
Maróti László
Göteborg