A SMOSZ március 3-án, Stockholmban, nyílt vitával egybekötött, angol és svéd nyelvű előadást szervezett Az új médiatörvény és a demokratikus fejlődés Magyarországon címmel. A Studieförbundet Vuxenskola kungsgatani épületének egyik kis terme alig tudta befogadni a mintegy 45-50 résztvevőt.

 

Politidou Mária, a SMOSZ sajtószóvivője – egyben a rendezvény főszervezője - bemutatta a meghívott előadókat: Schulek Ágostont (Civil Összefogás Fórum), Balogh Lászlót (a közmédiumokat felügyelő Közszolgálati Közalapítvány), Vass Attilát (SMOSZ médiafigyelő munkacsoport) és Kormos Lászlót (Hunsor svéd-magyar hírpotál).

 

 

Sulyok Ágoston előadásában bemutatta a magyarországi sajtó helyzetét a rendszerváltozás előtt és után, hiszen csak a történeti áttekintés segítheti annak a megértését, hogy miért vált szükségessé egy új médiatörvény megalkotása. Véleménye szerint a rendszerváltás utáni baloldali kormányok egyre erősebb befolyást gyakoroltak a sajtóra, amely ebből kifolyólag mind többet veszített függetlenségéből és szociális elkötelezettségéből. A kereskedelmi adók elszaporodása további egyensúlyvesztést okozott mind a nyomtatott, mind az elektrónikus médiumok hírtartalmában, továbbá a társadalmi jelenségek objektív feltárásában, és a politikai felelősség kiderítésében. A jelenlegi kormány ezt az áldatlan helyzetet egy új médiatörvény megalkotásával kívánja orvoslni, amelynek egyik alapkövetelménye a kiegyensúlyozott tájékoztatás lenne. A magyarországi politikai ellenzék élesen kezdte bírálni a törvényjavaslatot, otthon és külföldön egyaránt. Az előadó példátlannak minősítette azt, hogy az Európai Parlamentben az EU soros elnökét, Magyarországot saját képviselői támadták. Ez a magyarázata annak, hogy a nyugat-európai országok egyes sajtóorgánumai szinte egyidejű támadásba kezdtek a törvényjavaslat ellen. Sajnálatos, hogy a tényeken alapuló kérdésfelvetés helyett többnyire elferdítették a törvényjavaslat tételeit, ami az illető országok nyilvánosságának a félrevezetését eredményezte. 

 

Balogh László előadásában kifejtette, hogy az új médiatörvény nem csupán a tömegtájékoztatás minőségét kívánja emelni, hanem – az állami médiumok esetében – az észszerű pénzügyi gazdálkodást és a hatékonyabb erőforrás felhasználást is szeretné elősegíteni. Az állami médiumokat felügyelő és szabályozó testületek korábbi, mintegy 150 főnyi állományát felszámolják, hogy helyettük egy 8 fős kuratórium végezze ezeket a feladatokat. A kuratóriumban az ellenzéki pártok képviselői is jelen vannak. Az előadó értelmetlennek tartotta a sajtószabadság veszélyeztetettségéről szóló aggodalmakat, amelyeket egyrészt az otthoni ellenzék képviselői, másrészt a nyugat-európai sajtó és politikai szféra egyes személyiségei fogalmaztak meg. Állítását az látszik igazolni, hogy az Európai Bizottság mindössze 4 pontban ajánlott módosítást a törvény szövegében, és hogy ezen pontok közül csupán egy hozható összefüggésbe a sajtószabadsággal.

 

Az est második részében Politidou Mária elemezte azokat a svéd sajtóban megjelent írásokat, amelyek a magyarországi valóság egy-egy részletét mutatják be. A cikkek a 2010-es parlamenti választások után szaporodtak el, és közös jellemzőjük a felületes tárgyi ismeret, a pontatlan adatközlés, a társadalmi méretű jelenséggé felnagyított részletek önkényes kiragadása, továbbá a demokratikus választás nyomán beiktatott kormány jogosságának a megkérdőjelezése. Amikor a tárgyilagosságáról ismert és elismert svéd sajtó – legjobb etikai hagyományainak fittyet hányva - vállalja a megalapozatlan cikkek közlését, akkor objektív tájékoztatás helyett szubjektív félretájékoztatást folytat. A téves adatok közléséért egyrészt a cikkírók a felelősek, másrészt pedig a szerkesztők, akik ellenőrizetlenül közlik ezeket. A helyzeten nem javít, hogy a szerkesztők bizonyos cikkírókat a társadalmi vitarovatokból – talán éppen a felelősségre vonást elkerülendő – a vélemény rovatba utasítanak. Sajnálatos, hogy – amint azt Politidou Mária is bizonyította közöletlen kiigazító leveleinek a garmadával – az itteni sajtóorgánumok elutasítják az utólagos kiigazítások és pontosítások közlését, megfosztva ezzel a svéd nyilvánosságot az objektív tájékoztatástól. Ez az elzárkózó magatartás annyira rendszeressé vált, hogy nehéz elfogulatlannak minősíteni. Közös demokratikus értékeinket féltő, magyar anyanyelvű svéd állampolgárok vagyunk. Mi nem egy elsöprő szavazati többséggel megválasztott párt építő politikájától féltjük Európát, hanem azoktól, akik – önszántukból, vagy más erőknek behódolva – megtagadják a valósághű tájékoztatás és a hibaigazítás jogát, hiszen ezzel a szabad véleménynyilvánítást tiporják sárba.

 

Vass Attila, a következő előadó elsősorban azt nehezményezte, hogy a tárgyi tévedéseket javítandó írások csak kivételes esetben kapnak helyet a sajtóban – akkor is legfennebb a kisebb szórású helyi lapokban.

Kormos László felszólalásában a svéd újságokból fénymásolt, Magyarországról szóló, cikkek felmutatásával, szemléltette az egyöntetűen lejárató szándék szüleményeit.

A szeminárium végén a hallgatóság kérdéseket intézhetett - és intézett is - az előadókhoz. Ez volt az est méltó befejezése: a sajtószabadságról, a tárgyilagos tömegtájékoztatás szükségességéről, az előítéletmentes társadalmi párbeszéd időszerűségéről szóló rendezvény hitelét ez a nyílt véleménycsere szentesítette.