Kígyóként tekergő ösvényen
sétálok a tavaszi erdőben
az öreg, lompos fák
lassan fölém hajlanak
hűs árnyékkal betakarnak
ezerféle furcsa növény
zöldell, sarjad,csavarodik
kúszik, nyúlik, gabalyodik
neszeket hallok mindenfelől -
madár rebben, levél zörren
bogár zizzen, faág reccsen,
béka csobban, termés koppan
erdei zaj-zörej-zene...
Ősrégi történetet susognak
kócos lombjukkal a fák, de
hiába figyelek, nem értem,
mert csak vendég vagyok,
és lehetek...
Kozsák Rudolf Árpád