Máriási Masznyik Iván Kozmikus léptékéről

Nyomtatás

Nyugdíjas barátom felesége nézte meg, javasolta számunkra a budapesti Műcsarnok nyári programját. A közeli Oktogonról indultunk kiállítást nézni a Hősök Terén lévő Műcsarnokba. A földszinten látható, feltehetően óriási méretű építészeti Szalont kihagyva, könnyedebb élményre vágytunk. Az alagsori termekben egy számomra eddig ismeretlen festőművész, Máriási (Masznyik) Iván képeit néztük meg. A központi térhez, az alagsori ruhatárhoz leérve rögvest egy videó riport vonja magára a figyelmet.

A magasra helyezett képernyőn a művész jellegzetes figurája magyaráz a maga karizmatikus, szuggesztív módján, a saját meglátásairól, gondolatairól. „Mi a pont?” – hallom ki a felvetését, és magyarázatát. Az említett tér középpontjában, a ruhatérrel szemben, egy óriási falikárpit, a Kozmosz című főműve megdöntve kapott helyet.

Fotó a kiállítás plakátjáról
Máriási kárpit
Máriási Iván Havas kráter, olaj-farostlemez
Máriási Iván olaj - farostlemez
Máriási Iván Tűzhorizont olaj - farostlemez
Masznyik Iván Genezis tuspapír 61 x 86 cm 1966
Máriási Masznyik Iván Eelemi erők tusrajz
Máriási Sziklás hegyvonulatok filctoll-papír  61 x 81 cm
Máriási Dies irae II részlet
Máriási Masznyik Iván Gyűrűs bolygó olaj-farostlemez
Máriási Masznyik Iván Bolygó  olaj-farostlemez
Fotó a kiállítás plakátjáról Máriási kárpit Máriási Iván Havas kráter, olaj-farostlemez Máriási Iván olaj - farostlemez Máriási Iván Tűzhorizont olaj - farostlemez Masznyik Iván Genezis tuspapír 61 x 86 cm 1966 Máriási Masznyik Iván Eelemi erők tusrajz Máriási Sziklás hegyvonulatok filctoll-papír  61 x 81 cm Máriási Dies irae II részlet Máriási Masznyik Iván Gyűrűs bolygó olaj-farostlemez Máriási Masznyik Iván Bolygó  olaj-farostlemez

 

Monumentális, ünnepélyes hangulatú, sokszorosan sugárzó és tűzijátékszerűen dekoratív mű. Pöttyök, pontok, szétsugárzó csillagok, jégvirágok csodálatos harmonikus rendben. Ihletett struktúra. A felső termekbe, nagy csarnokokba való remekmű. Kár, hogy ide leszorult, de hát egységet képez a festő jóval kisebb méretű többi művével, az olajképekkel és rajzokkal. A kiállítótérbe érve 80x65-ös, 70x50-es méretű olajképek sorakoznak.

 

Máriási Iván Havas kráter, olaj-farostlemez

Max Ernst szerű anyaglenyomatok, visszakaparások és törlések, festőkés nyomai, csurgatások és csapkodások fogadják a látogatót. Persze nem árt ismerni a technikát. A hatvanas-hetvenes években népszerű eljárás volt a fehér vásznat olajos alapozással lekenni, majd sötét, vékony olajfestékkel bevonni, ahonnan fokozatos elvétellel, a festék felitatásával, kaparásokkal és visszatörlésekkel, festőszer csöpögtetésével lehetett világosabb felületeket elérni. Sokan alkalmazták ezt, a magyar festők közül talán a legismertebb Szász Endre.

Máriási Iván: Kozmikus Térben, olaj-farostlemez

Máriási Iván festményein a vártnál kevesebb vizuális izgalom, káoszból alakult rend fogad bennünket, hiszen a festői kifejezést gyakran alárendeli a galaxisok, égitestek, csillagok és csillagködök naturalisztikus megjelenítésének és rendjének. Képei hasonlatosak az űrteleszkóppal készült színes fényképekhez, amiből valószínűleg azért elég keveset láthatott a hatvanas években, amikor ezeket a képeit festette. Alkotói magatartása mégis tiszteletreméltóan következetes, nagyszámú, kétteremnyi alkotást eredményezett.

Máriási Iván: Tűzhorizont, olaj-farost, 65x80 cm

Feltűnő az érzékenység, ahogy azt a minimális anyagmennyiséget alakítja, amit a zsírosra alapozott vászonra felhord. Fantáziája valószínűleg iszonyú sebességgel száguldott, festéskor formákat, égitesteket belelátott a nyomhagyással, kaparással, törléssel, csapkodással előidézett változásokba. Számára a kevés is sok volt.

Az igazi élményt a harmadik terem tartogatta, ahol is kizárólag tusrajzokat állítottak ki a kiállítás szervezői. Nagyméretű papírra, 61x86,5 cm méretben főként tustollal, esetenként filctollal rajzolt, távolról cseppkő, vagy jégvirágra emlékeztető alakzatokat. Technikája, rajzmodora egyéni, sajátos szépségű. Tusba mártott, de száraz ecsettel,(vagy esetleg grafit elmaszatolásával) puha árnyékokat rendezett struktúrákba, majd azokat a tustoll konkrét és kemény vonásaival ellenpontozta.

Máriási Iván: Genezis, tus-papír, 61x86,5 cm

Apró vonalakkal sokaságából fényes gázbuborékok, felhők tisztásai világítanak ki. Itt ott barokkos csavarokkal gomolyognak, keringenek formát keresve egy fényesebb központ körül (Genezis, 1966).A kép sugárzó, fenséges jellegű, akár Grünewald oltárképei. Alakokat képzelhetünk a sokaságba, hiszen a művész igyekezett a kozmikus jelenségeket egymáshoz rendelni, összefoglalni a kozmikus anyag szertelen áradást.

Máriási Iván: Elemi erők I., tus-papír, 61x86,5 cm

Az Elemi erők I. című tusrajzon kozmikus távolságból érkező robbanásszerű fényerő a teleszkóp optikájában megjelenő iszonyatos kimozgásával szembesülhetünk. Egy pillanat az örökkévalóságból az egyetemes grafikai képnyelv eszközeivel megragadva. Előképe nincs a huszadik század második felének magyarországi alkotásai között.

Máriási Iván: Sziklás hegyvonulatok, filctoll- papír, 61x81 cm

A Sziklás hegyvonulatok 1969-ben készült, filctollal rajzolt jégvirág struktúrák elrendezése enged a figurális analógiának. A néhány kiállított tájképe rávilágít a művésznek a vulkanikus jelenségek, a magmához kötődő érdeklődésére. Azt hiszem, itt is az ősanyag lávaszerűen fortyogó, emelkedő és süllyedő megjelenítésével van dolgunk. A fénylő felső rész alatt két hatalmas tajtékzó hullámba, vagy nevezhetjük akár hegycsúcsoknak ezeket az oszcillációt idéző formákat, amelyekbe rendszerezte, összefoglalta változásba lévő alakzatait.

Máriási Iván: Dies irae II. (részlet) filctoll-papír

A latin cím pontos fordítása Istenek haragja lenne, latin nyelvet tanult barátom szerint. A képen óriási erők csapnak össze legalább négy irányból. Fények törnek elő és a kozmosz sötétje a kép közepébe, kis helyre szorul össze. Ebből az úszó rája körvonalaira emlékeztető térből is száguldó üstökösök, naprendszerek, szabad energiák fénye tűnik elő. Időtlen, vég nélküli átalakulás, a világűr élő szövete, felfoghatatlan erők tombolása.

Csikós Tibor képzőművész, tanár

 

MÁRIÁSI MASZNYIK IVÁN

1928 - 1998

Máriási (Masznyik) Iván 1928-ban született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél és Berény Róbert voltak a mesterei. 1954 óta vesz részt kiállításokon. Egyetemi docensként ment nyugdíjba a Budapesti Műszaki Egyetem Rajz- és Formaismereti tanszékéről.

 

ÖNÁLLÓ   KIÁLLÍTÁSAI:


1956.  Budapest, Műszaki Egyetem
1966.  Budapest, Kulturális Kapcsolatok Intézete
1973.  Budapest, Műszaki Egyetem
1973.  Zalaegerszeg, Kisfaludy Terem
1975.  Nyíregyháza, Benczúr Gyula Terem
1977.  Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
1978.  Kaposvár, Vaszary János Terem
1981.  Budapest, Pataky István Művelődési Ház
1982.  Budapest, Mednyánszky Terem

 

KÜLFÖLDI  CSOPORTOS  KIÁLLÍTÁSAI: 


1966. Bologna, Pesare 
1968. NSZK, EsseVolkswang Museum
1981. Ausztria, Weigelsdorf, Fischa-Park

 

Fontosabb munkái:


Szolnok, Vegyiművek, mozaik (1960) sgraffitto 1961.
Budapest, Pedagógus-szálló, mozaik (1965).
Budapest, Pártfőiskola, sgraffitto (1966).
Budapest, Műszaki Egyetem, Színházterem, gobelin (1975).

 

Forrás: VirtuArtNet.hu