Göteborgban ez év májusában sikeresen megrendezte első, szavalóversennyel egybekötött alkotónapját a Tavaszi Szél Egyesület.

A verseny szellemi elődje az Ige és Anyanyelv versmondó és bibliaolvasó verseny, melyet a nemrégiben elhunyt Veress Zoltán író, a Svédországi Magyar Protestáns Egyház egykori főfelügyelője kezdeményezett. A versenyt Tóth Ildikó szervezésében, rendezésében 1997 óta minden évben megrendezték a tångagärdei Gyülekezeti Otthonban.

A Tavaszi Szél egyesület gyerekei gyakran szerepeltek ott versenyzőként és táncos lábú előadóként is. Sajnos a részvételünk nem volt elégséges ahhoz, hogy fenntartsa más gyerekek, na és persze szüleik motivációját a verseny iránt. Az elmúlt két évben a verseny iránt nálunk érdeklődőket csak azzal tudtuk bíztatni, hogy jövőre talán majd lesz megint. A gyerekek részéről mutatkozó igény minket, szülőket szervezőmunkára ösztönzött. A verstanulás segíti a gyerekeket a magyar nyelv fejlesztésében. A magyar mentalitástól és oktatási módszertől nem idegen a versenyszellem és a szövegtanulás. Verssel, prózával, saját alkotással is lehetett indulni.

A gyerekek két korcsoportra osztva mérhették össze tudásukat. Külön kategóriát képeztek az otthon, vagy a helyszínen, bármilyen technikával készült irodalmi szövegillusztrációk. Nem volt kötelező vers. Az egyébként civilben pedagógus, művész, könyvtárosból álló zsűrinek nagyon nehéz feladata volt. Mert nem könnyű összehasonlítani az almát a körtével.

A mi kis gyümölcseink igazan jól teljesítettek. Volt ott szóló szőlő, mosolygó alma meg csengő barack is. Pont, mint a mesében. Mindenki megelégedésére igazán érettek voltak és édesek. Minden resztvevő jutalmat érdemelt, de a legjobbak neve hadd álljon itt. Jó lesz megismerkedni a nevükkel, mert remélhetőleg a következő generáció irodalomkedvelő, műértő, magyarul írni, olvasni, előadni, szerepelni tudó fiataljairól van szó.

Csikós Csenge (8 éves) Zelk Zoltán Csalái kör című versét szavalta, melyet olyan átéléssel hallgattak a többiek, hogy a bogárkarikák forgása is hallatszott a lámpa körül. Ocsenás Boldizsár (11 éves) József Attila mamájának lebbenő szürke haját varázsolta elénk komoly, minden modorosságtól mentes őszinte előadásmódjával. Szilagyi Flóra (9 éves) gyönyörű rajzot készített Berg Judit írónő Cipelő Cicák meséjéhez. Az írónővel a hu.se-t keretében megrendezett író-olvasó találkozón találkoztak a gyerekek, és az élmény frissessége tükröződött Flóra illusztrációján.

A jól végzett munka jutalmaként könyv, játékutalvány és vidámparki belepők találtak gazdára. Minden bátor szereplő és bátortalan, de felkészült jelölt jutalomban és oklevélben részesült.

Jövő áprilisban szeretnénk a versenyt összekapcsolni a költészet napjával, együtt ünnepelni költőinket, íróinkat, és persze okos, ügyes gyermekeinket az anyanyelvi oktatásban résztvevő gyerekekkel, pedagógusaikkal.

Fogadják szeretettel az idei verseny boldog első díjasaival készített kis interjút:

Tibor: Kitől hallottatok a versenyről?

Boldizsár: A Tavaszi Széltől és a szülőktől.

Tibor: Hogyan készültetek?

Csenge: Sehogy. Szinte.

Boldizsár: Tanultunk. Nekem majdnem nyugtató kellett, úgy izgultam.

Tibor: Segített valaki?

Csenge: Anya.

Boldizsár: Miben? A tanulásban?

Flóra: A szülők.

Tibor: Sokat gyakoroltatok?

Csenge, Boldizsár: Úgy, ahogy. Közepes.

Marika: Én látom, hogy a Boldizsárnak külön rendezője volt. Anya vagy apa?

Boldizsár: Apa. Te voltál a rendezőm, vagy nem?

Tamás: Én csak ötletet adtam. Azzal, hogy ha van kedved, eljátszhatod.

Tibor: Miért pont azokat a verseket választottátok?

Csenge: Mert az nagyon jó, vagy már ismerjük. Vagy szépek és hosszúak.

Boldizsár: Szeretem József Attilát.

Tamás: Te voltál az, aki azt mondtad, hogy azt a mamásat szeretnéd.

Boldizsár: Tudom. Mert Szép. Szeretem.

Csenge: Régies.

Tamás: És ha azt kérdezem mi szép benne, mit válaszolsz?

Boldizsár: A kifejezések.

Csenge: Hát meg, hogy az mind igaz volt.

Marika: Varró Dánielt hol találtad?

Boldizsár: Mama mutatta nekem az interneten.

Marika: Flóra, te hol találtad a könyvet amihez illusztrációt készítettél?

Flóra: Megvolt otthon.

Marika: Régen, vagy csak most vettétek Berg Judit látogatásakor?

Flóra: Most vettük.

Tamás: És hogyan választottál, több könyvet átnéztél a könyvespolcon?

Flóra: Nem, rögtön ezt választottam.

Tamás: Na és milyen érzés győztesnek lenni?

Csenge, Boldi: Jó. Nagyon jó.

Csenge: Váratlan és jó. Leginkább második,vagy harmadik szoktam lenni.

Tamás: Boldi, meglepődtél rajta, hogy első lettél?

Boldi: Picit.

Tamás: Hova helyeztétek volna saját magatokat, hallva a többieket?

Csenge: Hát én egyáltalán nem tudnám hova tenni magam.

Flóra: Másodiknak.

Tamás: Miért?

Flóra: ?

Tamás: Ha mindent összeadtok választást, készülést, versenyzést nehéz feladat volt?

Csenge: Nem

Boldizsár: Nem nagyon.

Csenge: A rajzolás egyáltalán nem. Szeretek rajzolni, meg festeni.

Tamas: És a versek?

Csenge: Szeretem a verseket, mert szeretek olvasni. Szeretem a meséket meg a dalokat.

Tamás: Több nyelven is olvasol?

Csenge: Franciául, svédül és néhány nyelven szeretnék még megtanulni.

Tamás: És magyarul.

Csenge: Hát persze. Az csak természetes.

Tamás: Na és a többiek? Nehéz volt a készülés?

Boldizsár: Kicsit ideges voltam, mert először egyik vers sem tetszett, de aztán megtaláltam a mamásat, és az tetszett, és gondoltam beválik a zsűrinél.

Tamás: Érdekes.

Boldizsár: És be is vált.

Marika: Persze, a zsűri ezen nőtt fel.

Tamás: Ha más gyerekeknek kedvet kellene csinálni, hogy eljöjjenek ide, mit mondanátok, mit üzennétek nekik? Miért kellene idejönniük a szavalóversenyre?

Boldizsár: Díjat lehet kapni.

Csenge: Jó kipróbálni új dolgokat. Igaz, én nem szeretek versenyezni. Kár, hogy Eszterke nem jött. Az nem baj, hogy nem versenyzik, csak az a baj, hogy a foglalkozásokra sem jön. Hiányzik.

Tamás: Azt mi is sajnáljuk. A többiek mit gondolnak, miért jöjjenek legközelebb mások is?

Flóra. Jöjjenek, mert itt jó, és lehet versenyezni.

Csenge: Én nem szeretek annyira versenyezni, de meg lehet tanulni így veszíteni is.

Tamás: És mi lenne, ha nem nyertetek volna díjat? Szomorúak lennétek, és jövőre nem is akarnátok indulni, vagy esetleg még jobban készülve újra itt lennétek?

Boldizsár: Így indultam neki a versenynek.

Csenge: Nem lennék szomorú. Megszoktam, hogy második vagy harmadik vagyok.

Tamás: De ezt ne szokd meg, hiszen most is első lettél.

Csenge: Igaz, csak jobb nem számítani valamire, akkor nem ér csalódás.

Boldizsár: Mindig tanul az ember a hibáiból.

Flóra: Mindig tanulunk, akkor is ha nem nyerünk, és lehet jövőre mi fogunk nyerni.

Csenge: Meg a jó barátok osztozhatnak is a díjon.

Tamás: Voltak olyan pillanatok a felkészülésben, amikor azt gondoltátok én ezt nem csinálom, vagy ellenkezőleg, amikor éreztétek, hogy ez biztos menni fog?

Boldizsár: Én mind a kettőre gondoltam. Egyszer így, egyszer úgy.

Csenge: Én leginkább egyikre sem gondoltam.

Tamás: A svéd iskolában van ilyen, hogy meg kell tanulni kívülről dolgokat?

Csenge: Igen. Például ez (svédül szaval). Taps.

Tamás: Csenge, te szépen mondasz szöveget, remélem, a legközelebbi színházi előadáson szerepelsz majd.

Csenge: Lehet.

Zsolt: Köszönjük az interjút. Figyeljétek, olvassátok a Híradót, mert benne lesztek.

Orbán Eszter