Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse
Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse című könyvét Trygve Carlsson, a kiadó vezetője mutatta be a megjelenteknek.
Az író több éves kutatómunkájából született műve, Soós Géza élettörténete idén tavasszal jelent meg Budapesten magyarul. Ennek angol nyelvű fordítását adta ki most Stockholmban a Carlsson Bokförlag. A könyvbemutató egyik vendége volt Cecilia Åhlberg, Raoul Wallenberg testvérének unokája is.
A könyvismertető után élénk, kötetlen beszélgetés alakult ki az író, a kiadó és a közönség között. „A könyv főszereplője, Soós Géza egy igaz ember volt, aki nem törődött bele, hogy a sötétség és elnyomás uralja Magyarországot az 1940-es években. Soós nem tudta megváltoztatni a történelmet, és maga is az események áldozata lett, mivel a háború után menekülnie kellett Magyarországról, ahová soha nem tért vissza” – írja összefoglalójában Hardi-Kovács Gellért.
A könyvben sok, eddig ismeretlen információt tudhatunk meg a második világháború alatti svéd–magyar kapcsolatokról. Nem véletlen, hogy 1944 júliusában Raoul Wallenberg is Soós Gézát kereste meg először Budapesten.
Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, akit érdekel Magyarország ezen – sokszor tévesen megítélt – korszaka.
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.”
1Korinthus 13,12
A tükör ezüstje
A világ mint tükör – egy gazdag, mély értelmű metafora, amely számos filozófiai, pszichológiai és misztikus hagyományban gyökerezik. A világ nem pusztán külső események és tárgyak halmaza, hanem egy finoman szőtt szimbolikus rendszer, amelyben saját belső lényünk tükröződik vissza. Ez a metafora arra emlékeztet bennünket, hogy az, amit valóságként tapasztalunk, nem más, mint saját tudatunk kivetülése, és minden, ami körülöttünk történik, egy belső párbeszéd eredménye. Ez a tükör nemcsak reflektálja belső állapotunkat, hanem irányít is bennünket, hogy mélyebb önismeretre jussunk.
A valóság és a tudat összefonódása: filozófiai perspektívák
A filozófiai gondolkodásban a valóság és az észlelő közötti kapcsolat alapvető kérdés. Kant híres kijelentése, miszerint „a világ nem független az emberi észleléstől”, azt sugallja, hogy a világ, amit érzékelünk, csupán egy szubjektív tapasztalat. A tükör metaforája itt arra utal, hogy a világ valójában saját tudatunk visszfénye. A tapasztalataink alakítják azt, ahogyan a világot látjuk, és fordítva: a világ hatással van a belső állapotainkra. Ahogy Kant mondja, a „noumenális” világ, azaz a dolgok magukban való természete soha nem elérhető számunkra, csak annak tükröződéseit látjuk az érzékszerveink által szűrve. Ez a tükörkép azonban sosem tökéletes, mindig torzít, de éppen ebben rejlik a felismerés lehetősége is.
Martin Heidegger hasonlóképpen érvelt amellett, hogy az ember létezése nem választható el a világtól: az ember mindig a világban „benne-létként” van jelen, így a világ valóságát csak a benne élő ember szemszögéből lehet megérteni. Heideggernél a világ nem csupán külső díszlet, hanem az emberi lét feltétele és tükröződése. Ebben az értelemben a világ mint tükör nem passzív, hanem dinamikus kölcsönhatásban van az emberrel, folyamatosan alakítva és formálva az észlelést.
Misztikus hagyományok: a világ illúziója
A világ tükörképként való értelmezése különösen erőteljes a misztikus hagyományokban, ahol a valóságot gyakran illúzióként (mája) értelmezik. A hinduizmus és a buddhizmus tanításai szerint a világ, amelyet érzékelünk, nem a végső valóság, hanem annak elhomályosított kivetülése. A tudat tisztítása és a spirituális megvilágosodás útja során az ember felismeri, hogy a világ, amit lát, valójában a saját tudatlanságának tükre. A meditáció és a belső elmélyülés révén ez a tükör egyre tisztábbá válik, és az ember eléri a valódi valóság felismerését, amely túlmutat az érzékszervi tapasztalaton.
A kabbala szintén a világ tükörként való felfogását támogatja. A zsidó misztikus hagyományban a világ Isten emanációinak (sefirot) tükre, amelyek az isteni valóságot közvetítik az emberi tapasztalat számára. A világ tehát nem önálló valóság, hanem egy isteni struktúra, amelyben az ember megtalálhatja saját isteni természetét, ha elég mélyre néz a tükörben. A kabbalisztikus gondolkodásban minden egyes pillanat és esemény egy szimbólum, amely mögött egy mélyebb spirituális igazság rejlik, és az ember feladata, hogy felismerje ezt az igazságot a mindennapi élet tükrében.
Pszichológiai perspektívák: a tudat és az árnyék
A modern pszichológia, különösen Carl Jung mélylélektani munkássága, szintén hangsúlyozza a világ és a tudat közötti tükörszerű kapcsolatot. Jung úgy vélte, hogy az ember belső konfliktusai, félelmei és elfojtásai kivetülnek a külvilágra, és az, amit a világban problémaként vagy kihívásként tapasztalunk, valójában saját tudattalan árnyékunk visszfénye. A projekció mechanizmusa azt jelenti, hogy amit a külvilágban látunk, az gyakran saját belső, feldolgozatlan tartalmaink leképeződése. A külvilág így egy tükör, amely segít abban, hogy önmagunk rejtett részeivel szembesüljünk.
Ez különösen igaz az interperszonális kapcsolatokra. Jung szerint az emberek közötti kapcsolatok gyakran tele vannak projekcióval: másokban látjuk azt, amit magunkban nem akarunk felismerni. A világ, és különösen a más emberek, tükrök, amelyek folyamatosan visszatükrözik számunkra saját belső valóságunkat. A tudatosítás és az önreflexió révén az ember megtanulhatja, hogy ezeket a projekciókat felismerje és integrálja, ezáltal a világ mint tükör, tisztábbá és hitelesebbé válik.
A tükör és az önismeret kapcsolata
A világ mint tükör, folyamatos tanítást nyújt. Minden pillanat, minden találkozás, minden fájdalom és minden öröm lehetőséget kínál arra, hogy önmagunkról tanuljunk. A tükör nemcsak azt mutatja meg, amit már tudunk, hanem azt is, amit még nem ismertünk fel magunkban. Ezért a világ tükörképe soha nem statikus, hanem folyamatosan változik, ahogy mi magunk is változunk.
A végső felismerés: a világ egysége
Mindez végül arra a felismerésre vezet, hogy nincs különbség az egyén és a világ között. A misztikus hagyományok egyhangúlag azt tanítják, hogy a végső spirituális felismerés az egység tapasztalata: az ember ráébred, hogy a világ nem más, mint saját tudatának visszfénye, és hogy a világ és az egyén egy és ugyanaz. Ez az egységélmény az, amely túlmutat minden dualitáson, és elvezeti az embert egyfajta harmonikus áramlás állapotába.
A világ tükörként való felfogása tehát nem csupán egy elméleti metafora, hanem egy olyan gyakorlati útmutató, amely arra ösztönöz, hogy mélyebb önismeretre és önreflexióra törekedjünk. A tükör, amelyben a világ tükröződik, végső soron nem más, mint saját magunk: a kérdés csupán az, hogy készen állunk-e belenézni?
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
