A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

Ez nem a Marvel franchise. Mint akit gyomorszájon vágtak, úgy jöttem ki a moziból tegnap este a szemerkélő esőtől nyirkos utcára. Aztán sokáig elmélkedtünk Vikivel még a filmről, amíg hazaértünk. Ma délelőtt sikerült kicsit (⚠Spoiler ⚠-ektől sem mentesen) összefoglalni benyomásainkat. Szóval, aki még nem látta, csak saját felelősségre olvasson tovább!

Hamvas Béla Karneválja nem könnyű olvasmány. Ezt a mondatot jó párszor hallottam már, s lehet tényleg nem az, vagy legalábbis nem minden esetben. Talán furának is tűnhet, hogy akkor miért éppen ezt a könyvet szeretném most bemutatni, de számomra mégis egyértelmű a válasz, ha teljesen objektívan és elfogultság nélkül nézünk erre a könyvre, hiszen ez az egyik legfontosabb magyar és európai regény. Hamvas életműve valahogy mindig kívül rekedt a folyamatosan változó magyar irodalmi élet fősodrán, még a rendszerváltás után sem támadt iránta valódi kíváncsiság. Talán mert szemlélete oly mértékben eltér attól a világlátástól, amelyre az iskola kondícionál bennünket, hogy egyszerűen értetlenül állunk az efféle látásmód előtt. A Karnevál, melyet Hamvas maga is főműveként aposztrofál, a világirodalomban is egyedülálló „beavató regény” terminust hívja életre (melyet a későbbiekben bővebben kifejtek).

 

Legelőször olyan jó 15 éve olvastam, de érdekes módon, amíg egyéb olvasmányaim elhalványulnak az emlékezetemben, ez valahogy teljesen friss marad. Na persze nem az apró részletekre gondolok, hanem a könyv ízére, üzenetére.

Éppen egy olyan élethelyzetben talált rám a Karnevál, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Fiatal felnőtt életem első komoly válsága és kudarca után, friss sebbel feküdtem arccal a padlón. Azt sem tudtam már, ki vagyok valójában, mint a regény egyik főszereplője, a vöröshajú segédfogalmazó, és ekkor akadt meg a szemem e pár soron a korábban vásárolt könyv borítóján:

 

„Nem kell-e útnak indulni,

mint a régi bölcsek tanították,

és addig nem nyugodni,

amíg az ember önmagát megtalálja?”

 

Egyfajta hívást, kalandot éreztem a szavak mögött. Életem spirituális vezérfonala először ragyogott fel, ami kivezethet a labirintusból.

Miért érdemes elolvasni a Karnevált a nehezen olvashatóság mítosza ellenére is?

Regény. De milyen? Család? Abszurd? Filozófiai? – Ez a lényeg! A kavalkád! Egymásba mosódnak a műfaji határok és létrejön a valóság misztikus realizmusa, ahogy a béna Facebook-idézetek mesélnék el, közhelyes bölcsességnek álcázva keretek közé zárt létünk kulturális és univerzális antropológiáját.

Az olvasmány, nehézségének ellenére, folyamatosan velem volt: reggel a vécén, a pályaudvaron, a hegyoldalban, a nyári konyhában, a melóhelyi 10 perces cigarettaszünetekben, a szobámban lehúzott redőnyök mögött az éjjeli lámpa fényénél. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tökéletesen megértettem, de úgy voltam vele, mint korábbi filmélményeimmel, ahogy például Tarkovszkij vagy David Lynch archetipikus képeit hagytam egyszerűen csak hatni ahelyett, hogy értelmeztem volna, ugyanígy folyt belém Hamvas beavatási metódusa.

Milyen beavatásról beszélünk itt? Erről az író második felesége ekképpen ír:

„Hamvas Béla a beavatás szót sem a Regényelméleti fragmentumban, sem regényeiben nem használja. Ennek ellenére nagyon is tudatában volt annak, hogy egész életműve beavatás. Mert mi is a beavatás? Az alkímiai transzfiguráció, amelyben a természeti ember, az egységből lezuhant lény »örök szellemtestét felépíti«, személlyé válik. Ennek a műveletnek és folyamatnak három fő mozzanata: az evilág valótlanságának felismerése (a maszk leoldása); a káprázat valóságának átélése; végül annak a tudásnak megszilárdítása, hogy az emberi lét attól függ, aki éli – szabadság, s egyben ítélet.”[1]

„Hamvas szerint a beavatás a tradicionális kultúrák legfontosabb eljárása: alkímiai tevékenység. Az alkímia csak a kései, elfajult, haszonelvű kultúrákban jelent aranycsinálási technikát: eredetileg olyan módszer volt, amelynek segítségével az ember önmaga silányságából bányássza elő a legbelsejében rejlő aranyat. Nem aranyat csinál, hanem arannyá változtatja a létezést. Ez számunkra nyilván metafora. Ám gondolhatunk a dologról bármit, annyi biztos, hogy így már másként hangzik az egész. Maga Hamvas Béla ezt a törekvést nem tartotta misztikus zagyvaságnak: nagyon is komolyan vette. Elő kell hozni magunkból az aranyat. Vagy van tisztességes ember, aki másképp gondolja? Aligha. Legfeljebb más »fogalmi rendszerben« gondolja ugyanezt.”[2]

Ami kibillentett egy konvencionális olvasási mechanikából, az leginkább az volt, hogy a regényben az egyik dolog nem következik a másikból, hanem ami az egyik lapon kész tényként van tálalva, az már a következő oldalon szembe van köpve, meg van cáfolva. Ennek értelmezéséhez mindenképpen szükség van a Hamvas által teremtett humormisztika elsajátításához, s azután az olvasáskor ennek tudatos használatához, mert különben ha az ember egy pillanatra is mind a regényben, mind pedig a való életben komolyan veszi azt az abszurditást, ami nap mint nap történik, onnantól kezdve már csak konformizálva képes értelmezni a valóságot. Az emberi lét realitását csípi nyakon; erre egy apróságnak tűnő dolgot tudok példának kiragadni, ami oly természetes és alapvető, hogy fel sem tűnik, mint a mindennapi ürítés: a záróizmok összehúzódásából és elernyedéséből képes teljes jellemrajzokat felvázolni. Lineáris regények és életutak helyett, a kerengőben találjuk magunkat, a labirintusban, ahol a kijárathoz nincs semmiféle térkép, az útvesztőben megtett bolyongásból származó tapasztalat rejti a kiút lehetőségét.

Valójában fölösleges a hagyományos értelemben arról beszélni, hogy miről is szól ez a regény, de ha mégis ragaszkodunk hozzá, egy meghasonlott fiatalember (Bormester Mihály) életútját követhetjük végig, akit a sors olyan próbatételek elé állít, ahol a létezésének hamis külsőségei paradox módon hullanak le róla, míg végül eljut végső önvalójához. Mintha a shakespeare-i drámák, a Bűn és bűnhődés, a középkori misztika pokoljárása és Rejtő Jenő szatírái egyesülnének egy műben.

Hamvas Béla Karneváljától sokan Szepes Mária Vörös Oroszlánjának intellektuálisabb verzióját várták, de ez túlmutat az ezoterikus irodalmon is, mert ez maga az „Opus Magnum” a királyi út.

Csépányi László



[1]Kemény Katalin, Az ember, aki ismerte saját neveit. Széljegyzetek Hamvas Béla Karneváljához, Bp., Akadémiai Kiadó, 1990.

[2]Oravecz Barna, Rejtett struktúrák Hamvas Béla Karnevál című regényében = http://ujnautilus.info/rejtett-strukturak-hamvas-bela

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. július 05.
Kedves Híradó Olvasók!   Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, nincs is magas és nincs számunkra mély. Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz, mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal, ha jő az éj?
Tovább
Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Könyvespolc 2022. július 04.
Valami erős sci-fi-t kerestem mostanában, valami olyasmit, mint a Hyperion vagy a Metro 2033 volt legutóbb, ami nyomot hagy bennem és gondolkodásra késztet. Nem is kellett sokáig kutakodnom a neten, gyorsan rám talált A háromtest-probléma című regény. Intuitív módon hatott…
Tovább
Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Képzőművészet 2022. március 16.
Grafik i Väst galéria Göteborg. Fia Kvissberg „Játék a színekkel és a formákkal” 2022.01.29.–02.16.
Tovább
Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Portré 2022. július 04.
Benczédi Zsuzsa néni 31 éve él Svédországban, zenetanár, kórusvezető, akinek generációkon átívelő pályafutása példaértékű. Zsuzsa néni lelkesedése sosem fogy el, hiszen mai napig is aktívan vezeti úgy a Ljungby-i Magyar iskolát, mint a kóruspróbákat valamint előadásra készül fáradhatatlanul.
Tovább
„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

Portré 2022. január 01.
Beszélgetés Rácz Zsófia helyettes államtitkárral. Budapesten született 1997-ben, tanulmányait jogász szakon végzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Alapjogokért Központ elemzőjeként, de Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltjaként számtalan közösségi szerepvállalás is fűződik a nevéhez. Rácz Zsófia helyettes államtitkárt kérdeztem családról, hitről,…
Tovább

Egyesületek

iHuset. 18.

iHuset. 18.

Bengt Halse, aki Magyarország tiszteletbeli konzulja Göteborgban, most azt mondaná, hogy már csak nyolcvankét év választ el attól,…
A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

Micsoda évek vannak mögöttünk! És vajon mi van még előttünk? Ki tudja, élhetünk-e még vakcinák nélkül?
A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME