A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Vipassana naplók # 2

Fénydagály
(Hétfő reggeli derengés)

Én, enyém. Ekörül forog minden. Minden, ami fanyar és haragos és tűz. A mindennapos rituálék tartják egyben a rendszert. Ha bármelyik apró összetevő elmarad, akkor szépen, fokozatosan szétmállik a kiegyensúlyozottság. Sötét kockák lebegnek a levegőben és a tudat tiszta fényébe repülnek, amint feltűnnek, zavaros vibrációt keltenek, tele türelmetlen indulatokkal, melyek savasan sisteregnek a háttérben. Én, enyém. Jön egy impulzus a külvilágból és magával ragad. Reakcióba lépek és azonosulok, reakcióvá változom. Én, én, én. Enyém, enyém, enyém.

forrás: pixabay

Ülök. Az ülésért ülök, semmi másért. Nem kell, hogy cél hassa át az ülést. Szemlélem a fájdalmat, ami fél óra után jelenik meg. Hagyom, hogy a türelmetlenség előbb feszültséggé, aztán fájdalommá tűnjön át a tudat mikroszkópja alatt. Szétterül, elborítva az elmét és pulzál a szív ritmusára. Gyönyörködöm. Aztán lassan elmosódik, feloldódik, felszívódik, semmivé válik. Csönd van. Fénydagály. Egy végtelen üdvös pillanat zuhan kívül téren és időn... Majd váratlanul életre kel egy hang és összerombolja a harmóniát, akár a szerzetesek a mandaláikat, egyetlen mozdulattal. Lassan materializálódik a létezés. Tompa, nehéz testiség. Rideg drótkötelek feszülnek. És megjelenik az én, és megjelenik az enyém. Én és a tudatom, én és a testem. A tudatom és a testem. És én? Vajon ki lehet ez az én, aki a tudaton keresztül figyeli a testet és önmagával is birkózna, de hiába, ahogy a szem sem láthatja önmagát csak a tükörben talán, ugyanúgy a tudat is csak a tartalmait látja, melyek kitöltik. De honnan-e tartalmak? Az elme vibrál hibás neoncsőként az általa teremtetett múlt és jövő illúzió skálán vagy máshonnan érkeznek? Elképzelem az óceán víztükrét. Ha szélcsend van, akkor nyugodt és teljesen sima, de ha mozgásba lendül a levegő, a víz is kénytelen vele tartani. Amikor az ember kiüríti a tudatát, megtapasztalja egy pillanatra, milyen a nyugodt óceán, de amint megjelenik egy erő, az elme azonosul vele, létrehozva az érzelmekből és gondolatokból álló hullámokat, melyek végül többnyire az anyagban nyerik el végső alakjukat. És így szemlélem magát a létezést is. Isten az óceán, a végtelen tudatosság, melynek sem kezdete, sem vége, sem negatív vagy pozitív irányultsága nincs, mert mindazt, ami létezik és azt is, ami nem létezik, magába foglalja, a képzelet is kevés hozzá, hogy még akár csak közelébe is érhessen misztériumának, ezért a belőle hullám formájában elszakadt individuális tudat nem képes felérni hozzá, csak abban az esetben, ha felismeri az azonosságát vele. Az alapállást. Mindaddig viszont, amíg önmagát hullámként éli meg, fájdalmasan csapkod a felszínen, végül egy sziklafalon törve meg.
És van ebben az intuícióban valami megnyugtató. Mert, ha az ember akár pillanatokra is eléri az óceáni csend állapotát, tudja, hogy nyugalma ürességéből fakad, abból, hogy egy rövid időre elfelejti, hogy tajtékozzék. Ezért, amikor majd végül egy utolsó, az ég felé törő hullámtaréj képében visszahull az óceánba, tudja, nincs mitől tartania, csupán egy szélcsendes állapot következik, és akkor ugyan átváltozik, mert hullámléte visszaigazodik a határtalan víztömegbe, összekeveredik, elvegyül, mielőtt újra mozgásba lendülne, és új hullámokba ragadtatná magát, mégis megérti, hogy félnie nem kell.
A reggeli ülés véget ér, a nap besüt a redőny rései között. Hétfő reggeli derengés, ami egy utolsó felismerést és analógiát hoz magával. Milyen csodálatos, amint a nap önmagát emésztő fájdalmas tüze jótékony tiszta fénnyé válik ebben a folyamatban, ami átvilágít a végtelen sötétségen és ránk vetül végül, milliárd apró tükörszilánkra, ezáltal életre keltve, hogy belobbanó saját tűzsorsunk szenvedésekkel teli rítusa megteremthesse a Misztérium Magnumot, a valódi lét kezdetét, a bennünk megnyilvánuló isteni által.
„A tűz kínja a természetet jelenti a tudásban, a fény pedig az isteni szeretet tüzét, mert a fény szintén tűz, de ajándékozó tűz, mivel önmagát mindennek odaadja és adományában élet és lét van.” (Jakob Böhme)

Írta: Csépányi László
 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. július 05.
Kedves Híradó Olvasók!   Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, nincs is magas és nincs számunkra mély. Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz, mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal, ha jő az éj?
Tovább
Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Könyvespolc 2022. július 04.
Valami erős sci-fi-t kerestem mostanában, valami olyasmit, mint a Hyperion vagy a Metro 2033 volt legutóbb, ami nyomot hagy bennem és gondolkodásra késztet. Nem is kellett sokáig kutakodnom a neten, gyorsan rám talált A háromtest-probléma című regény. Intuitív módon hatott…
Tovább
Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Képzőművészet 2022. március 16.
Grafik i Väst galéria Göteborg. Fia Kvissberg „Játék a színekkel és a formákkal” 2022.01.29.–02.16.
Tovább
Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Portré 2022. július 04.
Benczédi Zsuzsa néni 31 éve él Svédországban, zenetanár, kórusvezető, akinek generációkon átívelő pályafutása példaértékű. Zsuzsa néni lelkesedése sosem fogy el, hiszen mai napig is aktívan vezeti úgy a Ljungby-i Magyar iskolát, mint a kóruspróbákat valamint előadásra készül fáradhatatlanul.
Tovább
„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

Portré 2022. január 01.
Beszélgetés Rácz Zsófia helyettes államtitkárral. Budapesten született 1997-ben, tanulmányait jogász szakon végzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Alapjogokért Központ elemzőjeként, de Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltjaként számtalan közösségi szerepvállalás is fűződik a nevéhez. Rácz Zsófia helyettes államtitkárt kérdeztem családról, hitről,…
Tovább

Egyesületek

iHuset. 18.

iHuset. 18.

Bengt Halse, aki Magyarország tiszteletbeli konzulja Göteborgban, most azt mondaná, hogy már csak nyolcvankét év választ el attól,…
A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

Micsoda évek vannak mögöttünk! És vajon mi van még előttünk? Ki tudja, élhetünk-e még vakcinák nélkül?
A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME