A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Vipassana naplók # 2

Fénydagály
(Hétfő reggeli derengés)

Én, enyém. Ekörül forog minden. Minden, ami fanyar és haragos és tűz. A mindennapos rituálék tartják egyben a rendszert. Ha bármelyik apró összetevő elmarad, akkor szépen, fokozatosan szétmállik a kiegyensúlyozottság. Sötét kockák lebegnek a levegőben és a tudat tiszta fényébe repülnek, amint feltűnnek, zavaros vibrációt keltenek, tele türelmetlen indulatokkal, melyek savasan sisteregnek a háttérben. Én, enyém. Jön egy impulzus a külvilágból és magával ragad. Reakcióba lépek és azonosulok, reakcióvá változom. Én, én, én. Enyém, enyém, enyém.

forrás: pixabay

Ülök. Az ülésért ülök, semmi másért. Nem kell, hogy cél hassa át az ülést. Szemlélem a fájdalmat, ami fél óra után jelenik meg. Hagyom, hogy a türelmetlenség előbb feszültséggé, aztán fájdalommá tűnjön át a tudat mikroszkópja alatt. Szétterül, elborítva az elmét és pulzál a szív ritmusára. Gyönyörködöm. Aztán lassan elmosódik, feloldódik, felszívódik, semmivé válik. Csönd van. Fénydagály. Egy végtelen üdvös pillanat zuhan kívül téren és időn... Majd váratlanul életre kel egy hang és összerombolja a harmóniát, akár a szerzetesek a mandaláikat, egyetlen mozdulattal. Lassan materializálódik a létezés. Tompa, nehéz testiség. Rideg drótkötelek feszülnek. És megjelenik az én, és megjelenik az enyém. Én és a tudatom, én és a testem. A tudatom és a testem. És én? Vajon ki lehet ez az én, aki a tudaton keresztül figyeli a testet és önmagával is birkózna, de hiába, ahogy a szem sem láthatja önmagát csak a tükörben talán, ugyanúgy a tudat is csak a tartalmait látja, melyek kitöltik. De honnan-e tartalmak? Az elme vibrál hibás neoncsőként az általa teremtetett múlt és jövő illúzió skálán vagy máshonnan érkeznek? Elképzelem az óceán víztükrét. Ha szélcsend van, akkor nyugodt és teljesen sima, de ha mozgásba lendül a levegő, a víz is kénytelen vele tartani. Amikor az ember kiüríti a tudatát, megtapasztalja egy pillanatra, milyen a nyugodt óceán, de amint megjelenik egy erő, az elme azonosul vele, létrehozva az érzelmekből és gondolatokból álló hullámokat, melyek végül többnyire az anyagban nyerik el végső alakjukat. És így szemlélem magát a létezést is. Isten az óceán, a végtelen tudatosság, melynek sem kezdete, sem vége, sem negatív vagy pozitív irányultsága nincs, mert mindazt, ami létezik és azt is, ami nem létezik, magába foglalja, a képzelet is kevés hozzá, hogy még akár csak közelébe is érhessen misztériumának, ezért a belőle hullám formájában elszakadt individuális tudat nem képes felérni hozzá, csak abban az esetben, ha felismeri az azonosságát vele. Az alapállást. Mindaddig viszont, amíg önmagát hullámként éli meg, fájdalmasan csapkod a felszínen, végül egy sziklafalon törve meg.
És van ebben az intuícióban valami megnyugtató. Mert, ha az ember akár pillanatokra is eléri az óceáni csend állapotát, tudja, hogy nyugalma ürességéből fakad, abból, hogy egy rövid időre elfelejti, hogy tajtékozzék. Ezért, amikor majd végül egy utolsó, az ég felé törő hullámtaréj képében visszahull az óceánba, tudja, nincs mitől tartania, csupán egy szélcsendes állapot következik, és akkor ugyan átváltozik, mert hullámléte visszaigazodik a határtalan víztömegbe, összekeveredik, elvegyül, mielőtt újra mozgásba lendülne, és új hullámokba ragadtatná magát, mégis megérti, hogy félnie nem kell.
A reggeli ülés véget ér, a nap besüt a redőny rései között. Hétfő reggeli derengés, ami egy utolsó felismerést és analógiát hoz magával. Milyen csodálatos, amint a nap önmagát emésztő fájdalmas tüze jótékony tiszta fénnyé válik ebben a folyamatban, ami átvilágít a végtelen sötétségen és ránk vetül végül, milliárd apró tükörszilánkra, ezáltal életre keltve, hogy belobbanó saját tűzsorsunk szenvedésekkel teli rítusa megteremthesse a Misztérium Magnumot, a valódi lét kezdetét, a bennünk megnyilvánuló isteni által.
„A tűz kínja a természetet jelenti a tudásban, a fény pedig az isteni szeretet tüzét, mert a fény szintén tűz, de ajándékozó tűz, mivel önmagát mindennek odaadja és adományában élet és lét van.” (Jakob Böhme)

Írta: Csépányi László
 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. július 07.
Kedves Híradó Olvasók! Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Így hangzanak Reményik Sándor Templom és…
Tovább
Vipassana naplók # 2

Vipassana naplók # 2

Könyvespolc 2021. július 07.
Fénydagály (Hétfő reggeli derengés) Én, enyém. Ekörül forog minden. Minden, ami fanyar és haragos és tűz. A mindennapos rituálék tartják egyben a rendszert. Ha bármelyik apró összetevő elmarad, akkor szépen, fokozatosan szétmállik a kiegyensúlyozottság. Sötét kockák lebegnek a levegőben és…
Tovább
Cigonya II.

Cigonya II.

Képzőművészet 2021. július 07.
Középiskolás koromban már valamilyen ismeretségben lehettem a művésszel. Így kellett lennie, mert emlékszem a kitéglázott kis udvarra, ott, abban a sarki házban, ahol Tihamér lakott. A Kőrös-híd felé lehetett arra kijutni. A kis ház még kisebb melléképületében Tihamér nagynénje lakott.…
Tovább
Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Portré 2021. július 06.
Úgy éreztem, a kulturális-közéleti szervezéssel talán többet adhatok vissza a közösségemnek azokból a szellemi javakból, amelyeknek legfőképpen azáltal lettem birtokosa, hogy magyarnak születtem. 1977-ben született Kolozsváron. Régész, történész, közösségszervező, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. Nős,…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább

Egyesületek

Új szelek a Tavaszi Szélnél

Új szelek a Tavaszi Szélnél

Sok minden nem úgy alakult a tavalyi és az idei évben, mint ahogy megszoktuk, és ahogy a terveink…
Bemutatkoznak a Stockholmban tevékenykedő Magyar Ház Közösség új vezetőségi tagjai

Bemutatkoznak a Stockholmban tevékenykedő Magyar Ház Közösség új vezetőségi tagjai

A Magyar Ház megalakulása óta otthont nyújt és összefogja a Stockholmban és környékén élő és tevékenykedő magyarságot. Dicső…
Történések a Pannónia Klub háza táján

Történések a Pannónia Klub háza táján

Az első és legfontosabb hír, amit a Pannónia Klub kapcsán meg szeretnék említeni, hogy a 2021. április 24-én…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME