A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Egy régi, mátrai kalandra hívom most az olvasót. Azokba az időkbe, amikor még tanár voltam, és nagyon vártam már a téli szünetet. Karanténba zárt, maszkba burkolt, kijárási korlátozással megrendszabályozott világban kellett még élnünk akkor. Maszkban járni-kelni az utcán, maszkban tanítani, maszkban tömegközlekedni, utazni a vonaton és a távolsági buszjáratokon.

 

DSC_0645_FILEminimizer.JPG

Szombat késő délután értem haza Budapestről, s mivel I. a munkája miatt másnap ért rá, így vasárnap reggel hat körül keltem s indultunk is túrázni. Jó érzés volt beleülni az autómba, melyet már több mint egy hónapja nem vezettem (hiszen nem jártam azóta otthon). A Fakanalas Csárda és Fogadó környékén található parkolóban hagytuk az autót, ahonnan átkelve a Kövecses-patak hídján, indítottuk is a túrát. Előttünk magasodott a Nyugati-Mátra, csúcsai sűrű ködben úsztak.

Igazából egy 15 km-es körtúrát terveztünk, aminek végül csak egy része valósult meg – beszélgettünk, részemről a fényképezés is elég sok időt vett el (ezúton is hálás vagyok az útitársam türelméért), illetve olyan vendégmarasztaló sárban dagasztottuk végig a túra egy jelentős részét, hogy igen lelassított minket ez a hol ragacsos, hol csúszós föld-víz keverék. Egy idő után azt találtam mondani, hogy olyan ez a majdnem tél, mint az ősz, annak minden szépsége nélkül – hiszen a fák nagy része már ledobta a leveleit, ami rajtuk maradt, csonttá száradt, élettelen zizegés volt már csak. Bár persze ha keressük a szépséget, meg is találjuk, csak oda kell figyelni rá.

Első megállónkat a Lyukas-kőnél és a mellette lévő Felső-vízesésnél tartottuk. Ha nincs ez a sár, minden bizonnyal vízesés sincs, hiszen most is elég vékonyan folyt, de így is érdemes volt megnézni. Visszafelé találkoztunk egy turistacsoporttal, akik érdeklődtek, hogy a vízesés be volt-e fagyva. Aztán azt is mondták, hogy fent szép volt a zúzmarás táj, a Nyikom felől jönnek. Tartunk egy kis kupaktanácsot a kereszteződésnél, merre tovább. Út közben látunk egy bükkfát egy hatalmas, szemformájú elváltozással az alján. Küklopsz fa – vágom rá I.-nek.

A Zsivány- (Vidróczki-) barlang és az alsó vízesés már technikásabban közelíthető meg – elsősorban a nedvesség miatt, melytől a kövek még inkább csúszóssá válnak. A barlang egészen pici. A lefelé vezető út menti mohás kőtenger egyszerre juttatja eszembe a nyári, bükki túraélményt és a svéd erdőket. A vízesés bővizű, a sziklába vájt járaton úgy rohan, mintha csapból folyna alá. Az alatta lévő szikladarabon szétporlik – persze a nadrágomra is jut bőven, miközben fotózkodunk… A hely külön érdekessége egy cseréphez hasonló, vörös, könnyen morzsolódó kőzet.

DSC_0737_FILEminimizer.JPG

Mikor kiérünk az erdőből, ködös kilátás fogad, megnyugtató szilárdsággal, magasba töréssel sorakoznak egymás mellett a hegyek. Biztos szép lehet a kilátás, mikor van – most azonban a köd eltakarja előlünk a táj többi részét. Viszont tovább haladva hosszú, szálegyenes törzsükkel a többiek fölé magasodó fenyőfákkal tarkított erdőrészletbe érünk, a köd gomolyog az ágak és a gallyak között, különös hangulatot kölcsönözve a látványnak. Ahogy egyre magasabbra törünk, egyenes arányban sűrűsödik a köd. Egy tarvágás mellett visz az utunk – a földből kiágaskodó facsonkok és a szürke köd ontják magukból a sejtelmesség, a pusztulás, a brit indie-pop hangulatát. „I'm in your garden, but I want a forest” – kiált fel Tom Smith az I want a forest c. számban. Őszintén szólva egyik ámulatból a másikba esem. Sosem sétáltam még ilyen ködös erdőben.

DSC_0856_FILEminimizer.JPG

– Nézd, zúzmarás a fű! – kiáltok föl. Aztán felpillantunk a fenyőkre – azok is zúzmarában csillognak. Ismét „sosem láttam még ilyet” élmény ér – a pára hegyes tűkként, vízszintesen fagyott rá a gallyakra. Bemegyek a fenyvesbe, felfelé fordítom a kamerát. – I., ez csodálatos, ott van az eddigi legjobb képeim között! – lelkendezem. És tényleg: a magasba nyúló fenyők lombkoronája ködben úszik. A köd fehérségét a zúzmara jeges fehérsége toldja meg. Hirtelen téli világba csöppenünk. Minden megéri, megérte. A sárban cuppogás, a mászás, a csúszás, az átázott gatya. A túra egészéhez képest pillanatnyi örömök ezek.

De összességében ezekért a pillanatokért élünk. Az a boldogság, ami nem kérdez, nem aggódik, csak élvezi a jelent. Nem faggat a múltadról, nem vallat jövőbeli életterveidről. Tulajdonképpen rajtunk áll, meddig élünk ebben a csodában, a téli világ havasnak tetsző erdejében, mit hozunk haza belőle magunkkal. Mikor majd tavasszal dalol az erdő, úgyis kicsipogják a madarak a múltat, elhuhogja egy bölcs bagoly a jövőd. Az a boldogság, ami nem kérdez, hanem ért. Ez az, amiről beszéltem. Ott ez nem zajlott le bennem. Csak ahogy most nézem ezt a szédítő körforgást, utólag a képet. Bár azért tudd, ha csak azon múlna, felelnék. Ha kérdeznél. Az a boldogság…

DSC_0777_FILEminimizer.JPG

Gyökerestül kidőlt fa – gyökerei most zúzmarával bevontan csillognak, mint valami cukormáz. Jégbe zárt tobozok és őszi levelek. Valahol a Vörös-kő-bérc környékén járunk, közel a 800 méteres tengerszint feletti magassághoz. Egy ideig megszűnt a sár, az elnyújtott ősz. Győzött a tél! Aztán menthetetlenül lefelé tart az út. Szűnik a köd, majd eltűnik a zúzmara. Marad a sár. Lelkünkben viszont ott marad a boldogság. Rajtunk áll. Szomjamat oltom a Székely-kútból. Visszasétálunk az autóhoz, átcseréljük a merő sáros bakancsot. Beindítom a motort, s nekivágunk a hazafelé útnak.

 

Írta és fotók: Antal József

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulóját gyűltünk össze megünnepelni. Különös örömömre szolgál, hogy ezúttal egy fiatal…
Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME