Apámmal kimentünk a csepeli temetőbe
meglátogattuk a hallottainkat
déd- és nagyszülőket, a család barátait
mindenhova tettünk virágot és mécsest
elmondtunk valami sztorit a halottról
apám nevetett, hogy ő is ide fog kerülni
én is nevettem, valahogy nem volt ijesztő a halál
ősz volt, nyugalom, napsütés
a halottak napja után egy héttel
a sírok közt álló, szép fákat néztem
és arra gondoltam, hogy az eltemetett emberek
lelkét valahogy magukba szívják
aztán nekünk, az élőknek susognak rejtelmesen
ez a gondolat megnyugtat, ezért szeretek,
többek között temetőkben sétálni.
Írta: Kozsák Rudolf Árpád
