A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Csodálatos dolog, mikor egy teljesen idegen helyen, idegen emberek beszélnek számodra idegen nyelven, és az érthetetlen káoszból egyszer csak meghallod a neved! Szinte hihetetlen, de úgy hallatszik, valaki téged szólít! És, hogy ez a szólítás egy dalból cseng feléd, hát az valami nagyszerű dolog!

Kisfiam, Sámuel, legutóbb a Journey együttes „Don’t stop believin” című számából hallotta ki ezt a szólítást: somewhere – Sámuel.

- Papa, hallod, nekem mondja! – azóta ez a szám az Ő dala!

Írta: Bernát Balázs

Oszkár hat, a húga, Tünde 6 éves volt, mikor édesanyjuk először látogatott el velük szülővárosába, Kolozsvárra.

Szállásuk egy volt, románajkú szomszédnál volt. A gyerekek tudták, hogy a család román, tehát nem magyarul beszélnek. Illedelmesen és egyre figyelmesebben hallgatták a felnőttek beszélgetését, mikor anyjuk elkezdett mesélni svédországi életükről, egyre élénkebb kíváncsisággal. Mikor egy kis szünet állt be a társalgásban, megszólalt Oszkár:

- Milyen érdekes a román nyelv! Én már mindent megértek!

- Hogy-hogy? Mit értesz? – lepődött meg az anyja.

-Hát abból, amit mondtál, mindent értek.

- És én is értem – szólt közbe Tünde.

tower-of-babel-6016806_1280.jpg

 

- Hát ez nem létezik! – tiltakozott volna az anyjuk, mikor ránézett a szállásadóira, akikről lerítt, hogy egy árva szót sem érettek az elbeszélésből. Akkor jött rá, hogy igaz, számára idegen nyelven mondta el a sztoriját, csak éppen nem románul, hanem svédül. Az udvarias hallgatók meg nem akarták zavarba hozni tévedése miatt.

 

Írta: Bálint Emese

Seholsincs városában igen nagy kavarodást okoztak az oszlopokra kiragasztott, nagybetűs hirdetések, melyek harsány hangon adták hírül a világnak, hogy:

Idén elmarad a tavasz?

Ezennel közöljük Seholsincs lakóival a szomorú hírt, miszerint légköri zavarok vagy egyéb, még ismeretlen okokból meghibásodott az immár annyira megszokott és méltán világhírű Tavaszcsináló Gépezetünk. Kutatóink teljes gőzzel dolgoznak a hiba gyógyításán, habár eddig senkinek semmi elképzelése sincs arról, mi történhetett. Egyesek feltételezik, hogy a szomszédos Ottaholvan polgárainak alattomos szabotázsa ez az egész. Mások a légköri áramlatok szeszélyes fordulataira gyanakodnak… de a lényegen ez mit sem változtat, tény, hogy fel kell készülni arra, hogy ettől az évtől kezdve le kell majd szoknunk a tavaszi virágzásról, a rügyező fákról, az egyre melegebb napsugarakról, sőt, még a madárcsicsergés is elmarad. A polgármesteri hivatal semmi érdemlegeset nem tudott mondani a dologról, maga a polgármester csak fényterápiát ajánlott a hosszú téltől megszürkült lakosoknak. Felháborító!”

A hideg ellenére az utcákon egyre nagyobb csoportok gyűltek össze, már egészen csinos kis tömeget alkottak. Eleinte csak elképedésüknek adtak hangot, de aztán egyre nagyobb lett a moraj és a hangos duruzsolásból lassan ritmusos hangzavar kerekedett és hallani lehetett, amint egyre közelebb nyomultak a központ felé… „TAVASZT AKARUNK!!! TAVASZT AKARUNK!!” – skandálta a nép.

A tavasztindító-központban igazán nagy volt a nyüzsgés, rengetegen jártak körbe, gondterhelt arcokkal tördelve a kezeiket és minden oldalról kopogtatva, meg nézegetve a sokat emlegetett hatalmas gépezetet, amely eddig képes volt a többhavi, fagyos időjárást lassan jobbra fordítani.A központ dolgozói tervrajzokat vadásztak, egymás szavába vágva vitáztak és sápadtan hallgatták, hogy „TAVASZT AKARUNK!!”

spring-2298279_1280.jpg

 

A nagy zsibongásban senki nem hallotta még egymás hangját sem, nemhogy azt a csenevész hangocskát, ami a gépezet gyomrából hallatszott.

Szerencsére az egyik dolgozó aznap magával vitte a gyerekét, hogy megmutassa neki a munkahelyét, de a nagy kavarodásban nem tudott figyelni a kislányára. Az meg, igazi kíváncsi gyerekként, körbejárta a nagy gépezet bejárható részeit és ő meghallotta a fura kis hangot. Elindult a hang irányába. Nagy meglepetésére egy kis madárfészket talált a gép alkatrészei között. A dolog technikai része nem is érdekelte, viszont sajnálta a fészekben sivákoló madárcsemetéket.

„El kéne mondani ezt apunak” – gondolta, és elindult előkeresni az apját a zajos teremben.

TAVASZT AKARUNK! TAVASZT AKARUNK!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Körülbelül egy óra múlva egész riportersereg gyült össze megnézni az újonnan tett felfedezést, és a kislányt kinevezték a Tavasz Megmentőjének. Hatalmas volt a megkönnyebbülés és a haragos tüntetés örömünneppé alakult át. Mégiscsak lesz tavasz, el fog olvadni a hó, kinyílnak majd a hóvirágok és talán-talán még a húsvéti nyuszi is előmerészkedik majd.

Írta: Bálint Endre Levente

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME