Hannácska sok olyan mesét hallott már, amelyben a költözködésről volt szó. Egy idő után elkezdett a szüleinek mesélni arról, ha majd családi házba költöznek, akkor neki lesz saját kutyája.
Apukája fölvilágosítja, hogy nincsenek költözési terveik. Erre Hanna:
– Akkor elmondom Csilla néninek, és ő azt fogja mondani: – Ejnye, ejnye, Gáborka, akkor hogyan lesz Hannácskának kutyája?
Pakolgatjuk az állatokat:
- Ebbe a dobozba kerülnek a háziállatok, ebbe a dinók... Ide tegyük a ragadozókat: oroszlán, tigris... Andris felkap egy púpos tevét: Óvó néni, ez is ragadós?
Első gimnazista koromban (1955) történt meg osztályunkkal a következő eset. A román nyelvtanárnőnk beteg lett, helyettesítőnek Nagy Eleknét (Méhes György író felesége) nevezték ki. Igazi szép, napos őszi idő volt, mikor első alkalommal jött órát tartani, nyitva hagytuk az ablakokat, annak ellenére, hogy az utca az aznapi nagy őszi vásár miatt eléggé zajos volt.
A tanárnő nagyon kedvesen bemutatkozott, elmondta, hogyan képzeli el a tanításunkat, és azt, hogy reméli, nem lesz probléma az osztályfegyelemmel. Amint egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, egyszer csak mintegy válaszul az elmondottakra mély, szívből jövő tehénbőgés hallatszott az osztályban:
– Múúúúú.....!
Mindnyájan megdermedtünk. A tanárnő csak hápogott:
– De kérem... mi volt ez?... hogy merik ezt?...
– Múúúúúú.... hallatszott újra.
– A rendzavaró azonnal jöjjön ki a katedrához! – kiáltott ránk. Senki sem mozdult, a síri csendben viszont újra felhangzott:
– Múúúúú.....!
A tanárnő ekkora pimaszságtól felháborodva hátat fordított az osztálynak, könnyeivel küszködve a nyitott ablakhoz lépett, lehűteni dühtől kipirult arcát. Megszeppenve, és félve néztünk össze, el sem tudtuk képzelni, melyikünk lehetett az elkövető. Mivel mindenikünk szemén csak a sértett ártatlanság tükröződött, tanácstalanul néztük a tanárnő hátát, azon gondolkozva, mi lehetett ez, és hogyan magyarázzuk meg, hogy mi nem csináltunk semmit. Tanárnőnk állt mereven az ablaknál kissé kihajolva, gondolom azért, hogy ne lássuk, vélt szemtelenségünk mennyire kihozta a sodrából. Ahogy lenézett az utcára, hirtelen még jobban kihajolt, majd elkezdett kacagni, de úgy, hogy alig kapott levegőt. Közben mutogatott lefele. Persze az ablakhoz tódult az egész leánysereg, és megláttuk, hogy az iskola ablaka alatt egy éhes tehénke van a lámpaoszlophoz kötve, az sírta bele bánatát a világba, teljesen feldúlva ezzel osztályunk, és tanárnőnk lelki békéjét.
Ezt a rovatot szülőknek, nagyszülőknek, érdeklődőknek indítottuk. A gyermeknevelésről, a nevelés nemes feladatának örömeiről, kacagtató helyzeteiről, buktatóiról, problémáiról, különös tekintettel a svédországi két-, illetve többnyelvű közegre. A nagyszülők szeretnek mesélni unokáik humoros és néha bizony felnőtteket is meghökkentő éleslátást bizonyító mondásairól. Itt az alkalom, hogy megosszátok a Híradó olvasóival a sok kedves történetet. E rovat jóvoltából remélhetőleg gondjaitokra is gyógyírt találtok.
Az írásokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. villanyposta címre várom.
Kedves Híradó Olvasók! Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
