Ezt a rovatot szülőknek, nagyszülőknek, érdeklődőknek indítottuk. A gyermeknevelésről, a nevelés nemes feladatának örömeiről, kacagtató helyzeteiről, buktatóiról, problémáiról, különös tekintettel a svédországi két-, illetve többnyelvű közegre. A nagyszülők szeretnek mesélni unokáik humoros és néha bizony felnőtteket is meghökkentő éleslátást bizonyító mondásairól. Itt az alkalom, hogy megosszátok a Híradó olvasóival a sok kedves történetet. E rovat jóvoltából remélhetőleg gondjaitokra is gyógyírt találtok.
Az írásokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. villanyposta címre várom.
A gyerekeim mindig lelkesen és érdeklődéssel hallgatták Jézus születésének örökszép bibliai történetét. Az évek során lassan kialakult a karácsonyt megelőző hetek, az Ádvent esti mese programja. József Attila Betlehemi királyaival kezdtük műsorunkat ilyenkor. Aztán következett maga a bibliai történet. A Szent család utazása Betlehembe, hogy miért voltak kénytelenek egy egyszerű istállóban megszállni, a Jézus születéséről hírt adó, üstököst követő három keleti bölcs utazása. A felolvasás után olyan jó volt megbeszélni a hallottakat, elismételni, megmagyarázni egymásnak az olyan érdekes szavakat, mint bölcső, jászol, szárnyas csillag, mirha. De még a tömjénről szerzett ismereteinket is felelevenítettük. A három keleti bölcs nevét, Menyhárt, Gáspár, Boldizsár is elismételtük, hiszen a hétköznapi életben eléggé ritkán találkozhatunk ezekkel a keresztnevekkel.
Az évek teltek, a gyerekek már iskolások lettek, de továbbra is megmaradt ez a kedves adventi programunk. Legidősebb gyerekem lassan átvette tőlem a „magyarázó” szerepet, nagy beleérzéssel okosította a két kisebbet, azok pedig elfogadták, és kedvelték nővérük gondoskodását. Egyik alkalommal, mikor a mesehallgatás után lefekvéshez készülődtek, meghallottam, hogy a fürdőszobában nem az imént hallott meséről, hanem valami egészen másról folyik a beszélgetés.
- Akarjátok tudni, hogy hogyan születnek a gyerekek? – kérdezte a nagylányom.
Pár pillanatnyi meghökkent csend után a két kicsi lelkesen igenelt. Nővérük akkor nagyon ügyesen elmagyarázta, ahogyan az iskolában hallotta a nagyon ügyes tanító nénijétől, hogy mikor anya és apa szeretik egymást, az apa ad anyának egy kis magocskát, az az anya szíve alatt elkezd növekedni, és kisbaba lesz belőle. Ez eléggé lassan történik, aztán ha kész, akkor az anya kitojja.
A két kicsi ámuldozott, hitetlenkedett, nővérük bizonygatta, hogy de igen, ez így van. Egy kis idő elteltével eszébe jutott testvéreit egy fontos dologra figyelmeztetni:
- Vigyázzatok, ezt nem szabad elmondani édesanyának, mert lehet, ő még nem tudja!
Unokáim, Tünde és Oszkár, a nagynénjüknél töltöttek pár napot. Karácsony közeledett, egyik este nénjük egy kedves svéd mesét mondott el nekik magyarul, a „Marias åsna” címűt, „Mária csacsijá”-nak fordítva. A gyerekek érdeklődéssel hallgatták, egyszer csak megkérdezte Oszkár:
- Te Enikő, ezek nem azok, akik Betlehembe mentek?
- De igen, mondta Enikő.
- Aha, tudtam én, hogy lesz benne valami Jézusféle – mondta a négyéves Oszkár diadalmasan.
Ima
Tünde imádkozni akart, fáradt, álmos volt, nem jutott eszébe, hogyan kezdődik az asztali áldás (Jövel Jézus, légy vendégünk…).
- Mama, hogy hívják azt, akinek így kell csinálni (és imára kulcsolta össze a kezeit) és van egy apja?
Kedves Híradó Olvasók! Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
