Károly és Magdi a kanapén üldögéltek Karácsony reggelén, és az ismerősöket, barátokat, illetve rokonokat hívták fel szépen sorjában. Az idős házaspár (Károly 85, Magdi 83 éves volt) minden évben így tett, méghozzá Károly ósdi, kihajthatós Nokia mobilján. Volt kit hívni, mivel mindig aktív szociális életet éltek, házuk és balatoni nyaralójuk valóságos átjáróház volt még idős korukban is. A népes családot – a gyerekeket, illetve unokáikat – este hívták fel, hacsak nem náluk töltötte valamelyikük a Szentestét. Szóval hagyomány volt ez, méghozzá értékes, és nagyszerű, hiszen a házaspár és a felhívott fél is gazdagabb lett pár szép szóval, figyelmességgel, jó kívánsággal. Nahát, hiszen a szeretet ünnepéről van szó…
– Na, ki is következik… – morfondírozott Károly. Hunyorogva nézte a mobil kijelzőjét.
– Böbe…
– Hát Böbe… Böbe nyáron halt meg… – Magdi szomorúan csóválta a fejét.
– Kitöröljem…? – kérdezte dünnyögve, szomorúan Károly.
– Ki…. töröld csak ki – sóhajtott Magdi.
– Rák?
– Nem, a szíve…
Jó másfél órával később kászálódtak fel az öreg kanapéról, és kimentek kávézni a konyhába. Károly nyugtalanul tette zsebre a mobilt, ami valahogy nyomta a zsebén keresztül. Idén öt embert is ki kellett törölniük a névjegyzékből. Nehéz volt elfogadni ezt. Károly kivette a zsebéből a mobilt és ingerülten a hűtőszekrény tetejére tette. „Ez az átkozott mobil… utálom!” – gondolta. Kavargatta a kávéját, Magdit nézte, és nyugtalanul gondolt arra, hogy nem emlékszik rá pontosan, hogy tavaly vagy tavalyelőtt kiket kellett kitörölni a névjegyzékből…
Írta: Kozsák Rudolf Árpád
- Kozsák Rudolf Árpád
- Találatok: 279
