Az idősödő férfi, D. egyetlen, és igen komoly hobbija a festegetés volt. „Festegetés” – ezt a szót a felesége használta, kissé lesajnálva ezt a tevékenységet, mivel pénzt nemigen hozott a házhoz. A férfi ugyanis nagyon ragaszkodott minden művéhez, és csak nagyon ritkán vált meg pénzért valamelyiktől. Unalmas, papírtologató munkája után valóságos felüdülést jelentett számára a pompás színekben és hangulatokban elmerülni, amelyek keze nyomán a vásznakon kavarogtak. Két felnőtt gyermeke sem különösebben tartotta nagyra e hobbit.

Kozsák Rudolf Árpád

2021. július 07.

Találatok: 767

Bővebben: Positano

A békák nagy elégedettségben éltek egy nagy pocsolyában. A víz kellemesen langyos hőmérsékletű volt, és bővelkedett táplálékban. „Jól megvagyunk, ahogy vagyunk itt” – mondogatták egymásnak a békák. Esténként mulatságokat rendeztek, veszettül brekegtek, és nézték a Holdat, amely gyönyörű fényeket vetett a vízre. Ez így ment volna egész nyáron, de különösen száraz idő köszöntött be. A pocsolya egyre csak apadt, egyre kevesebb volt az ennivaló rovar, a békák pedig szép lassan hullottak el. „Nincs hova menni, majd jön egy eső, és akkor megint jól megleszünk” – ezt ismételgették egyszerre bizakodva és félve a békák. De hiába kémlelték az eget, ott csak a haragos, hőséget ontó Napot látták. A helyzet egyre elkeserítőbb lett. Egy reggel arra repült egy szarka és így szólt a békákhoz: „Hé má' ti, miért nem mentek át a tóhoz, ha jól számolom negyven békaugrásra van innen nyugatra!” A békák hitetlenkedve bámultak rá: „Ugyan nincs itt semmiféle tó, miket hordasz itt össze! Nem látunk itt semmilyen más vizet!” A szarka a fejét csóválta, majd elrepült.

Minden közösségben találni másként gondolkodó személyeket – itt is ez volt a helyzet. Az egyik békafi fejében szöget ütött, hogy a szarka, mivel repül, sokkal többet láthat a világból, mint ők. Ismerősei ellenkezése dacára barátnőjével felkerekedett, kimászott a pocsolyából, és szépen elkezdtek szökdécselni nyugat felé. A szarka egészen jól becsülte meg a távolságot, és a páros el is érte a hatalmas, gyönyörű tavat, ahol azóta is boldogan brekegnek. A pocsolyában maradottak mind meghaltak, és csak napszítta tetemek maradtak utánuk, amivel aztán gyerekek játszottak undorodva, botokkal piszkálva őket.

Tanulság: mássz ki a saját kis pocsolyádból, lehet, hogy találsz egy sokkal nagyobbat és jobbat.

Írta és fénykép: Kozsák Rudolf Árpád

Kozsák Rudolf Árpád

2021. április 18.

Találatok: 829

Szállni, akár az évek

Figyelni, a holló merre téved

Illúzió, ahogy mellettem fekszel

Pár órás, suhanó szerelem.

Téged keresnek, és engem is

Tébolyult csőrük, ostoba szavaik

Befordulunk, akár egy kifli

’mit a pékinas most sütött ki.

Ózd-Uraj, 2016. július 17. 1:20 körül

Írta és fénykép: Antal József

Antal József

2021. április 18.

Találatok: 845

A kijárási korlátozás már nem is tudom, hányadik napja

Ez.

De ami fontosabb, hogy a költészet napja van ma.

József Attila és Márai Sándor születésnapja.

Az ország nagy részén elvirított már a kökény

Itt fenn, északkeleten, ezúttal direkt jól jött ki

Hogy minden tavasz két hetet késik:

Épp a költészet napjára borultak fehérbe a hegyek.

Ilyenkor járva a mezőt, belénk költözik a tavasz illat

Csak pár nap, míg a vadszilva apró, fehér virágai

A világba lehelik a kikelet parfümét.

Elkezdenek sorban nyílni mind, megállíthatatlanul.

Szerencsére a pattanó rügyeket, bimbókat nem érinti a vírus

A természetbe nem férkőzik be a negatívság mázával

Nyakon öntött napi híradó.

Itt érzem magam leginkább otthon.

Függőágyam gondtalan hintáz néhány önfeledt percig

A teremtésbe olvadok, de úgy, hogy nem érzem létem

Könnyű minden, a levegő tiszta, az ég kék

Csak a harkály kopogtatja a beteg fák kérgét.

Ózd-Uraj, 2020. április 11. 22:46-23:00

Írta: Antal József

Antal József

2020. december 28.

Találatok: 1001