Két szarkapár szállt le egymással szemben egy fa koronájára. Nem ismerték egymást, de az egyik férj máris megszólalt:

– Nahát, de jól áll magának ez a fekete-fehér – mondta a másik feleségének.
– Jaj, köszönöm szépen! Igazán kedves – jött a hölgy válasza.
– Te meg miket beszélsz? – mordult rá a férje. – Komolyan veszed az ilyen jöttment bókját? Mi az, hogy fekete-fehér? Hát mi a fene lenne? Minden szarka fekete-fehér!
– Hát, ez azért akkor is kedves volt.
– Uram – folytatta a bókoló –, igazán megnézhetné kicsit jobban. A felesége szokatlanul kellemes árnyalatokat visel.
– Akkor is fekete és fehér. Há’ mi van ezen olyan különös?
– Még szerencse, hogy saját magát nem látja.
– Na, mééér?
– Talán akkor vaksi szemével meglátná, mennyire kopottas, szürke a maga fehérje.
– Micsodaaaa? – ránézett a feleségére: – Te erre miért nem figyelmeztettél?
– Téged? Téged, aki még az én patyolat tisztaságomat sem vagy képes értékelni? Néha. Legalább egy szóval, amikor elröppensz mellettem.
– Na, akkor figyelj! Elröppenek. Melletted!
Ezzel otthagyta a feleségét, aki egy ideig nézett utána, majd szomorúan a bókoló felé fordult.
– Megsértődött.
Halkan megszólalt a másik asszony, aki idáig csak a szárnyai alatt matatott a csőrével.
– Hogy neked mindig el kell sütnöd ezt a hülyeséget.
– Hülyeséget? Igen. Sokszor elsütöttem már ezt a hülyeséget, de te?
– Én? Mi van velem?
– Te láttad már magad?
Ekkor hangos szárnycsapásokkal visszajött a férj és letelepedett az imént elhagyott felesége mellett. Olyan tiszta volt, mint még soha. Csak úgy világítottak a fehér tollai, a feketék meg csillogtak. Az asszonyára nézett, de nem szólt hozzá, hanem a másik férfi feleségének küldött egy szárnycsapást:
– De az, hogy magácska milyen színekben pompázik, azt bezzeg a férje soha nem fogja igazán értékelni.
Az asszony azt sem tudta, hová forduljon zavarában. Végül felemelte a fejét és így kiáltott:
– Hát ez? Ez a senkiházi?

2022. 03. 15.