Ha azt írnám, hogy mindig is látni akartam az északi fényt, vagy hogy egyik legfőbb álmom volt, hogy lássam, nem mondanék igazat. Viszont már gyermekkoromtól vonzott az északi tajgák fenyvesekkel tarkított hófehér hidegsége, kristálytisztasága. Aztán itt, északon eszembe jutottak a régi álmok, a földrajzkönyvek. Ekkor már vágytam látni a sarki fényt. Nem kellett hozzá más, mint néhány ember erős összefogása…
1-2
December 31-én Budapesten repülőre szálltunk két ösztöndíjas társammal s az egyikük ismerősével, és Stockholmban töltöttük a szilvesztert. Az éjfél már az ágyban ért, hiszen másnap hajnali négykor indultunk neki az északi kalandnak, autóval. Első állomásunk (Luleå) eléréséhez 900 km-t kellett leküzdenünk. Hiába haladtunk egyre északabbra, +2 foknál nem akart lentebb menni a hőmérő higanyszála. Aztán 10 óra magasságában tartottunk egy pihenőt, hogy nyújtózzunk egyet, illetve közben azért szépen behavazott tájra értünk már, befagyott tavacskával körítve.
Valahol Luleå közelében ránk villogtak a szembejövők az autópályán. Lassítottunk, s jól tettük, mert egy kb. 10 példányból álló rénszarvas csorda legelészett az út mellett, nyugodtan sétálgatott az út közepén. Mindig azon a képen időzöm el, amelyiken egy fehér színű rénszarvas látható – agancsa olyan vörös, mint a körülötte lévő fenyők törzsei, bundája olyan piszkosfehér, mint az őt körülölelő, olvadástól sebzett hó.
...a 2006-os év egyik fárasztó, februári délutánja után lelkes kis csapatunk (Janszky Èva, Bencze Szabó Lajos, Ménesi Ferenc, Szilasi Laci és én) Bursan Zitánál jött össze egy kis „felejtésre”. Volt, akinek a földön jutott hely és megalapította az új malmői magyar egyesületet Pannónia klub néven. Aztán csatlakozott hozzánk Tóth Pista, Kovács Timi, Gyuri, Dobrovits József és később Kassai Erika, Lantz Kati, Ábrahám Ilonka, Rago Ági és Talpai Jani. Alapító tagjaink (drága Pintér Teri néni, a Molnár család és még sorolhatnám!) anyagilag is támogatták a kezdeményezésünket.
A többi stockholmi magyar egyesülettel együtt megtartották a nemzeti ünnepeinket; március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át. Idővel kialakultak a Stockholmi Magyar Katolikus Kör sokáig megtartott állandó programjai. Éveken át rendszeres programja lett februárban a farsangi bál, az április 30-i tavaszünnep (valborgsmässoafton), anyák napja, júniusban a nyári napforduló (midsommar), szüreti bál, Katalin bál, a római katolikus temetőben a halottak napja. December 24-én az egyedülállók karácsonyestje, és az azt követő éjféli szentmisén segítették a lelkészt, a misén résztvevőket kávéval, teával, és süteménnyel vendégelték meg. Minden év december 31-én batyus szilveszteri mulatságot rendeztek, és éjfélkor tűzijátékkal és egy pohár pezsgővel köszöntötték az újévet.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
