A péntek szinte mindannyiunk számára az utazás és a megérkezés jegyében telt. Ahogy mindenki végzett a munkájával, autóba ült, vonatra szállt vagy éppen a Stockholm felé tartó légifolyosót használta, hogy a hétköznapok megszokott ritmusát hátrahagyva érezze, hogy a magyarságért végzett munkájával igazából egy hatalmas családhoz tartozik. S ahogy a családban is szokott dolog a megbeszélés, a kommunikáció a családtagok között, úgy a SMOSZ-nál sincs ez másképp. Némelyeknél kinyomtatva, másoknál cetliken, esetleg valamilyen digitális eszközön, sőt, többeknél „csak úgy”, a fejükben lapult az éves közgyűlésre szánt mondanivaló, beszéd, beszámoló. Szállodákban, illetve a Magyar Házban talált ránk végül péntek este-éjjel az álom.
Másnap délelőtt hivatalosan is kezdetét vette a SMOSZ tavaszi közgyűlése Bihari Szabolcs elnök megnyitójával, az egyes napirendi pontok elfogadásával. A következő, s egyben az egyik leglényegesebb pont a tagegyesületek rövid, maximum ötperces, éves tevékenységüket összefoglaló beszámolója volt, mely kiváló betekintést adott a tagegyesületek életébe, sikereikkel és kudarcaikkal pedig tanulságos mintául is szolgáltak egymás számára.
A legkeserűbb hírek egy-egy egyesület feloszlás közeli állapotát nyugtázták rezignált lemondással, de volt példa arra is, hogy az egyik egyesület egy másik egyesületbe olvadással menekült meg az eltűnéstől (EKE). A legnépesebb svéd városok magyar egyesületei változatos programokról, jól működő egyesületi életről számoltak be, a Jönköpingi Magyar Egyesület pedig megújult. Mivel nagyon előremutatónak látom, kiemelném a Petőfi Magyar Egyesület (Ljungby) beszámolójából a korosztályokra bontott programkínálatot, az egyházzal való együttműködést, s mindezek eredményeképp a régi tagok „visszavonzását” az egyesületi életbe. A Lundi Magyar Kultúrfórum külön gyerekeknek és külön felnőtteknek szóló jóga kurzusain keresztül jutott új tagokhoz. A stockholmi UHU pedig „garázs banda” eseményekkel (közös zenélés, örömzenélés) vonzza be, tartja meg az egyébként nehezen megfogható kamasz-fiatal felnőtt korosztályt. A Stockholmi Magyar Ház és a Hälleberga Tábortanyát érintő kérdésekre még visszatérünk.
Az elnöki beszámoló elején Bihari Szabolcs köszöntötte az egyesületek képviselőit, dr. Müller Adrien nagykövet asszonyt, Dr. Kaszás Veronika helyettes konzult, Sebestyén Gábort, a Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek világi elnökét, s a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) ösztöndíjasait.
Bihari Szabolcs rámutatott, hogy a SMOSZ taglétszáma az elmúlt évekhez viszonyítva konszolidálódott. Tavaly közel 3300 tagot számláltak, viszont sajnálatos módon néhány, korábban kitűnően működő egyesületet törölni kényszerültek a nyilvántartásból, mert azok évek óta nem fizették a kötelező tagdíjat. Remélhetőleg, ez csak átmeneti állapot. A generációváltás nehézségeit vizsgálva elmondható, kiemelten fontos, hogy az újak a régiek munkáját és eredményeit megbecsüljék, a régiek pedig megértéssel segítsék az újak tevékenységét.
- Antal József
- Találatok: 69
