A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Féltő szeretettel

S míg sok vidám csínyét nagy küszködését / Sorra beszéli, kacagva, vígan, - / Reszketve, ijedten suttogom én el: - "Csak lassan,/ Csak lassan, okosan, Peti fiam!"” (Kaffka Margit: Petike jár)

Ezt a rovatot szülőknek, nagyszülőknek, érdeklődőknek indítottuk. A gyermeknevelésről, a nevelés nemes feladatának örömeiről, kacagtató helyzeteiről, buktatóiról, problémáiról, különös tekintettel a svédországi két, illetve többnyelvű közegre. A nagyszülők szeretnek mesélni unokáik humoros és néha bizony felnőtteket is meghökkentő éleslátást bizonyító mondásairól. Itt az alkalom, hogy megosszátok a Híradó olvasóival a sok kedves történetet. E rovat jóvoltából remélhetőleg gondjaitokra is gyógyírt találtok. Az írásokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. villanyposta címre várom.

Földrengés

Néztük a tévében a szörnyű törökországi földrengést és a gyerek felfigyelt a romokra. Megkérdezte, mi történt. Az anyja válaszolt:
– En jordbävning.
Még mielőtt én is válaszoltam volna, hogy ezt egy földrengés tette, a fiacskám fantáziája működésbe lépett, s mivel az anyja válaszából úgy érezte, csakis valamilyen állatról lehet szó, rögtön magyarázni kezdte:
– A jordbävningeknek farkuk van, hosszú patkányfarkuk. De ők azért nem patkányok. Ők a föld mélyén élnek, és mikor észreveszik, hogy valaki építeni kezd olyan helyre, ahova nem lenne szabad, akkor nagyon mérgesek lesznek. Feljönnek, és lerombolják az épületet.


Sámuel, a munkatárs

forrás pixabay

 

Ahogyan cseperedik a gyerekem, úgy szaporodnak a róla szóló kis feljegyzések. Örömmel kísérem szókincsének fejlődését, az apró kis elhallásokat, a számára új fogalmak értelmezését. Eddig csak a beszédkészségére figyeltem, a minap viszont arra is rájöttem, mennyire fontos a pontos és körültekintő fogalmazás. Mert nemcsak a gyermek mondásai érdekesek, hanem a viselkedése is. Sámuel véletlenül kiöntött egy kevés vizet, kb. félpohárnyit.
– Semmi baj! – mondom. Hozz egy kis papírt a fürdőszobából!
Erre bemegy és hoz a WC-papírból két „kockát” (rutor). Igaz, nem mondtam, hogy mennyire kicsit…
– Hmm… köszönöm, de lehet, ez egy kicsit túl kevés lesz. Tudod, mit? Hozd ide az egész tekercset!
Sámuel visszamegy a fürdőbe, és én egy pár perc múlva már azon gondolkozom, hogy hova tűnhetett? Akkor végre visszajön, két karjában hozza az egész letekert papírhalmot.
– Itt van az egész tekercs – mondja.
Igaz, azt sem mondtam, hogy a papírt hagyja rajta tekercsen…
Így tanulunk lassan bele az apa-gyerek együttműködésbe.

Bernát Balázs


nyírfa forrás pixabay

Jön a medve?

Lassan vége a télnek, még hideg van, de már érződik, ahogy mondani szokták, „a tavasz lehelete”. A novembertől tartó szürkeséget, a rövid nappalokat kezdi felváltani a több fénnyel járó tavaszi ébredés, az embereket szinte késztetve arra, hogy elébe menjenek az évszaknak.
Klára néni reménykedve nézett ki az ablakon, hátha-hátha kisüt már a nap, eltakarodnak a felhők, és ő ki tud menni a bérlakásukhoz tartozó pirinyó kis kertecskébe. Vágyott már a sétálásnál komolyabb, például a kertészkedéssel járó fizikai munkára. Pár napja az egyik szomszédja, aki ráunt a kertészkedésre, felajánlotta, ha van kedve hozzá, használhatja az ő részét is. Klára néni elfogadta a felajánlást, és mivel az idő is kedvezett, azonnal nekilátott az eléggé elhanyagolt terület kitisztításához. Érdekes módon, csak egyedül ő használta ki a napsütéses időt arra, hogy eltakarítsa az ágyásokról az elszáradt tavalyi növényeket. A szomszédok nem követték a példáját, csak nézték. Némelyik kíváncsian, hiszen új lakó volt, de a legtöbben csak köszöntötték. Egy kedves házaspár köszönés után meg is állt, és mosolyogva mondtak valamit. Hogy mit, azt Klára néni csak sejtette, mivel csupán két szó csengett ismerősen. Meg is jegyezte, hogy majd megnézi a szótárban, tényleg az a jelentése, amire gondolt?
Igen, az volt. Björn, az medve. Slår, az üt.
– Vajon mit akarnak mondani ezzel? – tűnődött. Az nem létezik, hogy, mint a Hargitán, itt is jár a medve! A lakott területen! De hát senki nem említette, hogy ilyesmi itt is elő szokott fordulni! Soha nem hallottam arról, hogy Dél-Svédországban vadon élő medvék lennének!
Jó pár felhős, esős, hideg nap után, mikor végre ismét kisütött a nap, Klára néni boldogan fogott neki újra a kertészkedésnek. Kis kapájával a meglazított fölből szedegette ki a gyökereket, mikor hangos köszönést hallva, felnézett. A minapi házaspár állt az úton, és most nem csak mondták a múltkor hallott mondatot, de kezükkel is, fejükkel is nemet intve ismételték. És tisztán hallotta a már ismert szavakat: björn, slår.
– Mi a jó eget akarnak ezek mondani?
A nagy talány néhány nap múlva oldódott meg, mikor a lányával séta közben találkoztak a házaspárral, és a lánya megkérdezte, mit akartak mondani az anyjának? Milyen medvével riogatják?
A kérdésre a házaspár hangos nevetésben tört ki, olyan spontánul és vidáman kacagtak, hogy mosolyra derítették az ismeretlen nyelv miatt eléggé szorongó Klára nénit is. Nehezen vetettek véget a kacagásnak, elnézést kértek, ha megijesztették volna az idős hölgyet. Csak segíteni szerettek volna – magyarázták –, túl hideg van még a kertészkedéshez, várni kell a föld művelésével, míg a nyírfa, a BJÖRK, kibontja a virágát.
–...tills björken slår ut.


 Szitkozódás?!

A magyar nyelv gazdagságáról beszélgetve valaki, mint érdekességet megemlítette, hogy milyen különös, hogy magyarul csúf szavak nélkül is lehet szitkozódni, átkozódni, káromkodni. Példának az „azt a rézangyalát” szólást hozta fel. Ez eszembe juttatta, hogy én sohasem hallottam szitkozódni a szüleimet, de a környezetemben élőket sem. Testvéremmel viszont hamar rájöttünk, hogy mikor édesapánk nagyon ideges, azt szokta mondani, hogy, azt a rézfán fütyülő rézangyalát, és hogy ez biztosan nem jót jelent.
Egyik nap, mikor hazaérkeztem az iskolából, az óvodás öcsém már az előszobában várt, az ajkára tett mutatóujjával jelezte, hogy legyek csendben.
– Mi van? – súgtam.
– Édesapa nagyon ideges!
– Honnan tudod?
– Hát mind mondja a fütyülőst!

 

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Olvasó! 2023. október 05.
Levél az Olvasóhoz Kedves Híradó Olvasók! Tegnap a Városligetben sétáltam, s feltűnt, hogy a fák nagyrészt még zöld lombkoronájába itt-ott már sárga szín vegyül. „Most a ligetbe bolygok délután […] / Levelük a fák az aszfaltra sírják / és csengenek…
Tovább
Előző életek

Előző életek

Könyvespolc 2023. október 05.
Érzékeny visszafogottság és érzelgősség nélküli érzelmek lebegnek a vásznon, lassan, mindenféle sietség nélkül mesélnek nekünk az életről és a sorsról Celine Song koreai filmrendező debütfilmjében, a Past Livesben, mely a Sundance filmfesztiválon mutatkozott be figyelemreméltó szakmai és közönségsikerrel.
Tovább
A VARÁZSLATOS SZÍN

A VARÁZSLATOS SZÍN

Képzőművészet 2023. október 05.
A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban Carl Kylberg, Hazatérés, olaj, vászon A meghirdetett kiállítás megtekintését a múzeum állandó anyaga felől kezdtem. Ezért először az emeleti termeket vettem szemügyre. Az egyik ilyen helységbe lépve azon nyomban Carl Kylberg „Hemkomsten” („Hazatérés”) című,…
Tovább
A hazához való ragaszkodás megmarad

A hazához való ragaszkodás megmarad

Portré 2023. október 05.
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Tovább
Egy emigráns-immigráns, aki multikulti külhoni, de magyar – 2. rész

Egy emigráns-immigráns, aki multikulti külhoni, de magyar – 2. rész

Portré 2023. június 28.
Beszélgetések Csernák Mihállyal az életről, a munkáról, a családról, a történelemről és napjaink eseményeiről A svédországi Olofströmben telepedett le 1964-ben, és itt tartózkodott 2010-ig. Mihály nem az ötvenhatosok csoportjának tagjaként, hanem évekkel utánuk érkezett Svédországba, de ugyanazok a feladatok vártak…
Tovább

Egyesületek

A Tavaszi Szél ősszel

A Tavaszi Szél ősszel

Közös tökfaragás A Tavaszi Szél Kulturális Egyesületnél szokásunk, hogy iskolai tanításhoz igazodva őszi és tavaszi félévről, valamint téli…
Négy találkozás. Mád, Göteborg, Tångagärde és Budapest

Négy találkozás. Mád, Göteborg, Tångagärde és Budapest

A budapesti Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (korábbi nevén: Szent István Egyetem) dísztermében gyűltünk össze ünnepélyesen, boldogan és…
A Kőrösi a tångagärdei házban

A Kőrösi a tångagärdei házban

Már amikor befordulok a házhoz vezető bekötőútra, arra gondolok, most hány kaptárt látok majd a kert túlsó végében.…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME