Gyerekkorom egyik legkedvesebb olvasmányai között tartom számon Benedek Elek és Pósa Lajos 1922–1940 között megjelent gyermeklapjait, a Cimborát, az Én Újságomat és a Pajtást. Félreértés ne essék, nem vagyok még ennyire öreg, nem az én, hanem a szüleim gyerek- és ifjúkorának olvasmányait gazdagították ezek a színvonalas kiadványok.
Saját kutyus
Kedves, Csilla nevű óvónő barátnőm mesélte:
Hannácska sok olyan mesét hallott már, amelyben a költözködésről volt szó. Egy idő után elkezdett a szüleinek mesélni arról, ha majd családi házba költöznek, akkor neki lesz saját kutyája.
Apukája fölvilágosítja, hogy nincsenek költözési terveik. Erre Hanna:
– Akkor elmondom Csilla néninek, és ő azt fogja mondani: – Ejnye, ejnye, Gáborka, akkor hogyan lesz Hannácskának kutyája?
Pakolgatjuk az állatokat:
- Ebbe a dobozba kerülnek a háziállatok, ebbe a dinók... Ide tegyük a ragadozókat: oroszlán, tigris... Andris felkap egy púpos tevét: Óvó néni, ez is ragadós?
Első gimnazista koromban (1955) történt meg osztályunkkal a következő eset. A román nyelvtanárnőnk beteg lett, helyettesítőnek Nagy Eleknét (Méhes György író felesége) nevezték ki. Igazi szép, napos őszi idő volt, mikor első alkalommal jött órát tartani, nyitva hagytuk az ablakokat, annak ellenére, hogy az utca az aznapi nagy őszi vásár miatt eléggé zajos volt.
A tanárnő nagyon kedvesen bemutatkozott, elmondta, hogyan képzeli el a tanításunkat, és azt, hogy reméli, nem lesz probléma az osztályfegyelemmel. Amint egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, egyszer csak mintegy válaszul az elmondottakra mély, szívből jövő tehénbőgés hallatszott az osztályban:
– Múúúúú.....!
Mindnyájan megdermedtünk. A tanárnő csak hápogott:
– De kérem... mi volt ez?... hogy merik ezt?...
– Múúúúúú.... hallatszott újra.
– A rendzavaró azonnal jöjjön ki a katedrához! – kiáltott ránk. Senki sem mozdult, a síri csendben viszont újra felhangzott:
– Múúúúú.....!
A tanárnő ekkora pimaszságtól felháborodva hátat fordított az osztálynak, könnyeivel küszködve a nyitott ablakhoz lépett, lehűteni dühtől kipirult arcát. Megszeppenve, és félve néztünk össze, el sem tudtuk képzelni, melyikünk lehetett az elkövető. Mivel mindenikünk szemén csak a sértett ártatlanság tükröződött, tanácstalanul néztük a tanárnő hátát, azon gondolkozva, mi lehetett ez, és hogyan magyarázzuk meg, hogy mi nem csináltunk semmit. Tanárnőnk állt mereven az ablaknál kissé kihajolva, gondolom azért, hogy ne lássuk, vélt szemtelenségünk mennyire kihozta a sodrából. Ahogy lenézett az utcára, hirtelen még jobban kihajolt, majd elkezdett kacagni, de úgy, hogy alig kapott levegőt. Közben mutogatott lefele. Persze az ablakhoz tódult az egész leánysereg, és megláttuk, hogy az iskola ablaka alatt egy éhes tehénke van a lámpaoszlophoz kötve, az sírta bele bánatát a világba, teljesen feldúlva ezzel osztályunk, és tanárnőnk lelki békéjét.
Tóth Ildikó
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
