Gyerekkorom egyik legkedvesebb olvasmányai között tartom számon Benedek Elek és Pósa Lajos 1922–1940 között megjelent gyermeklapjait, a Cimborát, az Én Újságomat és a Pajtást. Félreértés ne essék, nem vagyok még ennyire öreg, nem az én, hanem a szüleim gyerek- és ifjúkorának olvasmányait gazdagították ezek a színvonalas kiadványok.
A Cimbora legfontosabb rovata az Elek nagyapó üzeni volt. Közvetlen, családias hangon gyermeklevelek ezreire – a lap fénykorában heti száz-százhúszra is – válaszolt, tanácsokat adott, buzdított, bátorított és mindvégig nevelt, gyermeket és szülőt emberségre, hazaszeretetre egyaránt: „Ennek az újságnak minden sora egy szent célt szolgál: nemesen, emberségesen gondolkodó, művelt magyarokká nevelni titeket” – írja egyik üzenetében. Rendszeres levelezésre buzdította fogadott unokáit, dicsérte, biztatta őket, ha fejlődést tapasztalt, hozzászoktatta őket az olvasáshoz, fejlesztette íráskészségüket, s a legügyesebbeket saját könyvtárából jutalmazta olvasnivalóval. Az iskolai tananyag kiegészítéséül közölt honismereti vonatkozású írásokat, eredet- és helytörténeti mondákat, magyar irodalomtörténetet is.
Bevallom, mikor 15 évvel ezelőtt elvállaltam a svédországi Híradó gyermekrovatának szerkesztését, valahogyan Benedek Elek nagyapó volt az, aki a réges-régen olvasott írásaival bíztatott erre. A magam szerény eszközeivel igyekezem eleget tenni vállalásomnak, csak azt sajnálom, hogy az olvasók részéről olyan kevés a visszajelzés. Tetszik, nem tetszik? Néha jót tenne mind a tartalomnak, mind a külalaknak némi kritika!
Igaz, néha – közvetett módon – megkapom, amit keresek.
Ha a Gyermekrovat olvasóival nem, vagy csak nagyon ritkán sikerül leveleznem, azért a magánlevelezésem eléggé hatékony. Egyik alkalommal egy régi barátnőm érdeklődött sorsunk felől, hogy vagyunk, mit dolgozunk, mivel foglalatoskodunk. Elég részletes beszámolómhoz csatoltam a Híradó éppen aktuális példányát, mintegy illusztrálva, többek között mivel töltöm szűkre szabott szabadidőm egy részét.
Barátnőm megköszönte a beszámolót, elismerően szólt újságunk minőségéről, gazdag, változatos tartalmáról. Végül hozzátette:
– Tényleg jó a lapotok, látod, ebbe te is írhatnál valamit!
