A gyerekeim mindig lelkesen és érdeklődéssel hallgatták Jézus születésének örökszép bibliai történetét. Az évek során lassan kialakult a karácsonyt megelőző hetek, az Ádvent esti mese programja. József Attila Betlehemi királyaival kezdtük műsorunkat ilyenkor. Aztán következett maga a bibliai történet. A Szent család utazása Betlehembe, hogy miért voltak kénytelenek egy egyszerű istállóban megszállni, a Jézus születéséről hírt adó, üstököst követő három keleti bölcs utazása. A felolvasás után olyan jó volt megbeszélni a hallottakat, elismételni, megmagyarázni egymásnak az olyan érdekes szavakat, mint bölcső, jászol, szárnyas csillag, mirha. De még a tömjénről szerzett ismereteinket is felelevenítettük. A három keleti bölcs nevét, Menyhárt, Gáspár, Boldizsár is elismételtük, hiszen a hétköznapi életben eléggé ritkán találkozhatunk ezekkel a keresztnevekkel.

Az évek teltek, a gyerekek már iskolások lettek, de továbbra is megmaradt ez a kedves adventi programunk. Legidősebb gyerekem lassan átvette tőlem a „magyarázó” szerepet, nagy beleérzéssel okosította a két kisebbet, azok pedig elfogadták, és kedvelték nővérük gondoskodását. Egyik alkalommal, mikor a mesehallgatás után lefekvéshez készülődtek, meghallottam, hogy a fürdőszobában nem az imént hallott meséről, hanem valami egészen másról folyik a beszélgetés.

- Akarjátok tudni, hogy hogyan születnek a gyerekek? – kérdezte a nagylányom.

Pár pillanatnyi meghökkent csend után a két kicsi lelkesen igenelt. Nővérük akkor nagyon ügyesen elmagyarázta, ahogyan az iskolában hallotta a nagyon ügyes tanító nénijétől, hogy mikor anya és apa szeretik egymást, az apa ad anyának egy kis magocskát, az az anya szíve alatt elkezd növekedni, és kisbaba lesz belőle. Ez eléggé lassan történik, aztán ha kész, akkor az anya kitojja.

A két kicsi ámuldozott, hitetlenkedett, nővérük bizonygatta, hogy de igen, ez így van. Egy kis idő elteltével eszébe jutott testvéreit egy fontos dologra figyelmeztetni:

- Vigyázzatok, ezt nem szabad elmondani édesanyának, mert lehet, ő még nem tudja!