Oszkár hat, a húga, Tünde 6 éves volt, mikor édesanyjuk először látogatott el velük szülővárosába, Kolozsvárra.

Szállásuk egy volt, románajkú szomszédnál volt. A gyerekek tudták, hogy a család román, tehát nem magyarul beszélnek. Illedelmesen és egyre figyelmesebben hallgatták a felnőttek beszélgetését, mikor anyjuk elkezdett mesélni svédországi életükről, egyre élénkebb kíváncsisággal. Mikor egy kis szünet állt be a társalgásban, megszólalt Oszkár:

- Milyen érdekes a román nyelv! Én már mindent megértek!

- Hogy-hogy? Mit értesz? – lepődött meg az anyja.

-Hát abból, amit mondtál, mindent értek.

- És én is értem – szólt közbe Tünde.

- Hát ez nem létezik! – tiltakozott volna az anyjuk, mikor ránézett a szállásadóira, akikről lerítt, hogy egy árva szót sem érettek az elbeszélésből. Akkor jött rá, hogy igaz, számára idegen nyelven mondta el a sztoriját, csak éppen nem románul, hanem svédül. Az udvarias hallgatók meg nem akarták zavarba hozni tévedése miatt.

Írta: Bálint Emese