A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Undor

Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely Sartre egyik főműve és a huszadik századi vezető filozófiai irányzat, az egzisztencializmus egyik alapvetése. Valahogy felkeltette az érdeklődésemet, talán legfőképp írójának – aki nem mellesleg az előző század egyik legnagyobb filozófusa volt – életvitele miatt. Annie Cohen-Solal – Sartre életrajzírója – szerint a filozófus „a következő drogokat fogyasztotta napi rendszerességgel: 2 doboz cigaretta, pipadohány, egy liter alkohol, kétszáz milligramm amfetamin, barbiturátok, koffein, tea és nehéz, fűszeres ételek. Elképzelhetjük, hogy mekkora feldolgozatlan stressz és frusztráció munkált ebben az emberben, akinek folyamatosan pörgött az agya és félt az egyedülléttől.” Később életének egy olyan szakaszában, ahol pszichoanalízisre járt korának egyik híres szakemberéhez, találkozott a Peyote kaktusszal, amit a közép-amerikai indián kultúrákban szent növényként tisztelnek és sámáni felhasználása során hallucinációkkal kísért, a tudat mélyebb rétegeiben, a valóság határait feszegető utazásokat tesz lehetővé. Sartre részese volt egy ilyen élménynek, ami hetekig hatással volt rá és szimbólumai ebben a regényben is megjelennek.

Nagyon érdekesnek találtam, hogy a jelen emberének a létről való gondolkodását ekkora mértékben befolyásoló, a fogyasztói társadalom elidegenedett lélekállapotát feltáró intellektuális vonulat ilyen forrásból ered, ezért belekezdtem a regény olvasásába.

 

De mielőtt rátérnék, tisztázzuk, hogy mi is az az egzisztencializmus.

„Filozófiai irányzat, mely az I. világháború ideje alatt fejlődött ki a korabeli Németországban, s forrt ki végül a II. világháború után, Franciaországban. Legnagyobb képviselői Søren Aabye Kierkegaard, Martin Heidegger, Karl Jaspers és persze Jean-Paul Sartre. Az egzisztencia elsődlegességét hirdeti az esszenciával szemben, megfordítva ezzel Arisztotelész tanítását. Filozófiájuk szerint az egzisztencia jelenti magát a lényeg megvalósulását, s ellenben az esszenciával, individuális és egyedi. Az emberek alapvetően szabadnak születtek, ezért lehetőségük van önmaguknak lenni, »megalkotni« önmagukat. Ennek az alkotásnak pedig, tartalmi kritériumok híján, alapja a semmi, amely az egzisztencialisták egy kulcsfogalma. Egyik legnépszerűbb változata szerint az egzisztencia a semmi felé irányuló lét, mely tisztában van saját létének végességével, halálával. Pontosan emiatt az egzisztencializmus számára a pozitív kimenetelű célok megfogalmazása igencsak nehézkessé válik, a korszakproblémák leírása azonban virágzik ez idő tájban.”

 

„Úgy kell írni, ahogy az ember tolla a papíron fut; nem kell keresgélni a szavakat” – írja valahol naplójában Antoine Roquentin, a könyv főszereplője és valóban így érzi az olvasó, amint belép e már-már olykor dagályosnak ható, végeláthatatlanul egymásba folyó, elvont képekkel hömpölygő labirintusjárásba. Egy alternatív valóságba ránt magával, melynek hatása átszüremkedik a saját szubjektív realitásunkba. Mintha a súlyos szimbólumok áttörnék a határaikat és a könyv lapjairól átkerülnének a novemberi szemerkélő esőbe, amit megvilágít egy utcai lámpa sárga fénye, ahogy felnézek a könyvből időnként olvasás közben.

Minden este ezzel zárom a napot elalvás előtt, és minden alkalommal érzem azt a fura, tompa, letaglózó hangulatot, ami gyakran megmagyarázhatatlanul szinte felháborít, zsenialitása mégis ragad magával tovább. Nem lehet vele haladni, gyakran visszalapozok, mert ebben a formában és mennyiségben emészthetetlenek az egymásba fűzött szavak. Gyakran fog el az érzés, hogy minden mondat filozófiai alaptétel. Aztán elkezdem utálni, annyira távol áll tőlem ez a látásmód, annyira kétségbeejtő e minden varázslatától megfosztott világ permanens magánya, céltalansága. Nyomasztó, mégis fájdalmasan szép. „Az Undor nem bennem van: érzem, hogy ott van a falon, a nadrágtartón, mindenütt körülöttem. Teljes egységben van a kávéházzal, én pedig benne vagyok.” Történetről nincs is szó, csupán történetekről a semmiben.

 

„Antoine Roquentin szinte megszállottjává válik a gondolatnak, hogy az általa megtapasztalt, megélt valóságnak valójában semmi köze azokhoz a jelentésekhez és értékekhez, amivel felcímkézték őket. A létezés üressége és abszurditása kelti benne az Undort, nagybetűvel.”

Roquentin naplóbejegyzései kísérik végig egyhangú napjait. Kávéházakban, parkokban, a könyvtárban és a saját otthonában való magányos ücsörgéseit, „hallgatózásait”, szemlélődéseit, melyeket szüntelenül feljegyez. Egyik napról a másikra azt tapasztalja, hogy egyszerűen elveszíti érdeklődését azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyek egykor foglalkoztatták, de ez csak egy folyamat kezdete, melyet kezdetben betegségnek vél önmagában, de lassan annyira elhatalmasodik rajta az undor és a megvetés a létező világ minden aspektusával szemben (beleértve önmagát is), hogy ráeszmél, ez nem csupán az ő érzületének kivetülése, hanem a világ alaphangulata. Az értelmetlen létezés kongó visszhangja a tudatban. Az undora abszolút magányba torkollik, de ez megfordítva is igaz. Magányából, elidegenedéséből undor fakad, egy hitvány létezés undora.

Apró, törékeny távoli fények jelennek meg olykor a mű során, melyek a kiút irányába mutatnak. „Az undor leküzdésének egyetlen reménye csak egy giccses dallamfoszlányban csillan föl, amelyben az író a bármilyen alkotó munka személyiségmentő értékét sejteti.”

„De régebben az emberek közelében maradtam, magányomnak csak a felszínén, s el voltam szánva rá, hogy vész és riadó esetén közébük menekülök: eddig, lényegében véve, amatőr voltam.”

A városi lét, a felületes, kihűlt vagy létre sem jöhető emberi kapcsolatok, a világban helyét nem találó ember életérzése jelen vannak most is, talán még erősödtek is a regény megjelenése óta. Nehézsége és gyakori ellenszenvem ellenére is ajánlom. Fanyar humora és fricskái, freskóméretű képei, a könyvön végigvonuló elgondolkodtató filozófiai okfejtések adnak neki lendületet. Szentírás a maga nemében.

 

Felhasznált irodalom:

1.         http://cornandsoda.com/kritikus-kedd-konyvklub-az-undor-sartre/

2.         Sárosi Péter: Jean-Paul Sartre esete a rákokkal: avagy a meszkalin és az egzisztencializmus

3.         https://moly.hu/konyvek/jean-paul-sartre-az-undor

 

Írta: Csépányi László

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. július 05.
Kedves Híradó Olvasók!   Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, nincs is magas és nincs számunkra mély. Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz, mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal, ha jő az éj?
Tovább
Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Könyvespolc 2022. július 04.
Valami erős sci-fi-t kerestem mostanában, valami olyasmit, mint a Hyperion vagy a Metro 2033 volt legutóbb, ami nyomot hagy bennem és gondolkodásra késztet. Nem is kellett sokáig kutakodnom a neten, gyorsan rám talált A háromtest-probléma című regény. Intuitív módon hatott…
Tovább
Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Képzőművészet 2022. március 16.
Grafik i Väst galéria Göteborg. Fia Kvissberg „Játék a színekkel és a formákkal” 2022.01.29.–02.16.
Tovább
Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Portré 2022. július 04.
Benczédi Zsuzsa néni 31 éve él Svédországban, zenetanár, kórusvezető, akinek generációkon átívelő pályafutása példaértékű. Zsuzsa néni lelkesedése sosem fogy el, hiszen mai napig is aktívan vezeti úgy a Ljungby-i Magyar iskolát, mint a kóruspróbákat valamint előadásra készül fáradhatatlanul.
Tovább
„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

Portré 2022. január 01.
Beszélgetés Rácz Zsófia helyettes államtitkárral. Budapesten született 1997-ben, tanulmányait jogász szakon végzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Alapjogokért Központ elemzőjeként, de Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltjaként számtalan közösségi szerepvállalás is fűződik a nevéhez. Rácz Zsófia helyettes államtitkárt kérdeztem családról, hitről,…
Tovább

Egyesületek

iHuset. 18.

iHuset. 18.

Bengt Halse, aki Magyarország tiszteletbeli konzulja Göteborgban, most azt mondaná, hogy már csak nyolcvankét év választ el attól,…
A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

Micsoda évek vannak mögöttünk! És vajon mi van még előttünk? Ki tudja, élhetünk-e még vakcinák nélkül?
A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME