A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

3828921.jpg

 

Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy vákuumfóliás húsdarab fotója kapott helyet a maga puritán módján, viszont ha az ember kicsit elidőzik a fényképen, észreveszi, hogy valami nem stimmel, mert a megszokott sertés- vagy marhacomb helyett egy emberi felső lábszár szerepel a hús származására utalva. Először azt hittem, valami öncélú, beteges horror ponyva került a kezembe, de a fülszöveg túlmutatott az elképzésemen. Szépirodalomról van szó, viszont kell hozzá egy jó erős gyomor, mert meglehetősen meredek a történet, éppen ezért a 🔞-as karikát kapásból kiérdemli.

A disztópikus műben egy, az állatokat megtámadó halálos vírus megjelenése miatt teljesen átalakul az eddigi civilizációs berendezkedés az egész világon. A haszon- és háziállatokat kivétel nélkül meg kell semmisíteni, mielőtt az emberiség is komoly veszélybe kerülne. A társadalom és a kormányok viszont nem érik be a csupán növényi alapú táplálkozással, hanem emberi hússal próbálják mérsékelni a hús utáni csillapíthatatlan sóvárgást. Legitimmé válik a direkt étkezésre kitenyésztett és szaporított emberi egyedek levágása, magyarán egy törvényre emelkedett kannibalizmusról beszélünk, amely két részre osztja fajunkat: akik esznek, és akiket esznek.

Marcos Tejón keresztül kapcsolódunk be a történetbe, aki a regény fő(anti)hőse, az egyik nagy húsipari konszern megbízottja, amolyan utazó üzletkötő hivatalnok. Egy tipikus átlagember, aki undorodik munkájától, ennek ellenére is járja az általa választott utat, egészen addig, amíg ajándékba nem kap egy élő, ám fogyasztásra szánt „nőstényt”. Az ő szemén keresztül ismerjük meg azt a zavarba ejtő világot, ahol az erkölcs és az emberi értékek teljesen visszájára fordulnak, a polgárok úgy beszélnek a kannibalizmusról, mint egy átlagos kerti grillezés közben a sertésoldalas állagáról. Az étkezésre tenyésztett emberek abban különböznek azoktól, akik megeszik őket, hogy nem kapnak civilizációs kondicionálást, valamint hangszálaikat is kivágják, mivel a verbális kommunikációt egyébként sem sajátíthatják el, illetve a húsgyári dolgozók idegeit sem borzolják így az esetleges nemkívánatos hanghatások.

A környezet és a társadalomrajz rendkívül valószerű, az atmoszférára magába szippantja, és a padlóra nyomja az olvasót. A szűk helyek klausztrofób hangulatát idézi fel a húsgyártás egyes lépéseinek realisztikus ábrázolása, melyek szándékosan egyfajta minimalista, szikár nyelvezeten jelennek meg. A szöveg vágóhidak és cserzőüzemek vérgőzös belvilágába visz, ahol nincs kegyelem és empátia, csak a monoton, gépies mészárlás stációi tűnnek elő a steril környezetből . Gyakran azt éreztem, hogy „na jó, ez azért már tényleg durva”, ennek ellenére mégis húzott magával a könyv az alternatív valóságokba. Azért a többes szám, mert azon túl, hogy az emberiség egy olyan lehetséges jövőképe elevenedik meg, amely túl bizarr és groteszk ahhoz, hogy tényleg megvalósulhasson, egy másik metaforikus jelentéstartalom is feldereng bennünk, mégpedig a jelenlegi világunk, ahogyan a haszonállatokkal bánunk napjainkban is. Éppen abban rejlik ennek a disztópiának a legnagyobb ereje, hogy valahol legbelül érezzük, hogy a fikciós történések valóra is válhatnának, ha belegondolunk, hogy mi zajlik manapság is érző lényekkel szemben világszerte.

Ezen a ponton sokan arra gondolhatnak, hogy egy harcos, vegán propagandista erőlteti ránk a világképét, de ahogy a cselekmény kibontakozik, a húsipari alkalmazott férfi és az ajándékba kapott, vágásra ítélt „nőstény” bensőséges kapcsolata által, olyan végkifejlet tárul elénk, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt többről van szó a növényi alapú táplálkozás népszerűsítésénél. Valójában az emberiség karmikus tévelygése kerül terítékre a szamszárában. A Káli Yuga, kegyetlen, könyörületet nem ismerő kollektív egója falja fel szépen lassan önmagát, hogy vérben fürödve talán egyszer megtisztulhasson újra, és a halott, spirituális talajon friss, tiszta hajtás sarjadhasson, ami majd átfényli a káosz sötét éveit.

A könyvet a hiperrealisztikus ábrázolásmód miatt tényleg csak erős idegzetű olvasók figyelmébe ajánlom. Ennek ellenére az egyik legelgondolkodtatóbb regény, amit az utóbbi időben olvastam, még ha a történetvezetés kapcsán néha hiányérzetem is támadt.

Írta: Csépányi László

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulóját gyűltünk össze megünnepelni. Különös örömömre szolgál, hogy ezúttal egy fiatal…
Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME