A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Joker

 

Ez nem a Marvel franchise. Mint akit gyomorszájon vágtak, úgy jöttem ki a moziból tegnap este a szemerkélő esőtől nyirkos utcára. Aztán sokáig elmélkedtünk Vikivel még a filmről, amíg hazaértünk. Ma délelőtt sikerült kicsit (⚠Spoiler ⚠-ektől sem mentesen) összefoglalni benyomásainkat. Szóval, aki még nem látta, csak saját felelősségre olvasson tovább!

Sötét tónusú egzisztenciális dráma, esetlegesen pszichológiai thriller lett Joker eredettörténete, mintsem a klasszikus szuperhősfilm zsáner. Gotham City a modern, nagyvárosi lét metaforája, saját bűneink szürke labirintusa, amiből nem vezet kiút. A jelen, nyugati típusú állami berendezkedésének kemény kritikája vonul végig a filmen, ahol a társadalmi rétegek egymástól való eltávolodása, az ebből fakadó feszültség és nyomasztó urbánus stressz az alapérzület. A neurotikus közmorált a média képmutató, hazug boldogságfetisizmusa teszi még betegebbé. A szociális rendszerből kihulló, elfelejtett, eredendően hátrányból induló egyén teljes őrültének látlelete a főhős átalakulása. Az alsó középosztálybeli, mentális betegségekkel küzdő Arthur inverz kafkai metamorfózison megy keresztül, végül őrületének teljes teret engedve Jokerré avanzsálódik. Ez a folyamat Joaquin Phoenix jutalomjátéka, aki zseniálisan hozza a karaktert. Kicsit „one man show” flessem volt, de ez is a mozi javára vált. Ámulva néztem, éltem Phoenix megoldásait, mozdulatait, mimikáját.

Joker a DC világában[1] abszolút negatív képregényhős, a gonosz megtestesítője, itt érdekes módon mégis rengeteg egyéb érzést vált ki belőlünk az ellenszenven kívül, illetve talán azt a legkevésbé. A gonoszság inkább globális tünet, mintsem Joker romlott lelkének egyedüli terméke. Arthurban, mielőtt Jokerré válna, nagyon is élnek a finom érzések, még ha a tévé által közvetített illuzórikus selyempapírba is vannak csomagolva. Álmai, egy átlagember álmai, mégis elérhetetlenek, mert a közöny és elidegenedés cinikus falaiba ütköznek egyfolytában, ráadásul a hazugság és a sorsrontó önhazugság, valamint a „civilizációs betegségek” is tovább torzítják valódiságukat. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Arthur, azaz Joker ártatlan, és csupán a környezete hatásainak negatív visszatükröződése. Nem. Ő a tökéletes befogadó. A bennünk rejlő nihilizmus táptalaja. Joker az elkeseredett elégedetlenség kollektív tudatalattiból, az emberiség által közösen imaginált archetípusa: a Harlequin, a bolond, aki megfelelő vezető a berohadt tömeglélek apokaliptikus végső önpusztításához, amihez a filmben periodikusan megjelenő társadalmi, gazdasági elit léte, öngerjesztő erőszaka az adalék. Hamvas Béla Arlequin c. írása rímel erre nagyon jól, miszerint :

„Ha a bolondnak a trónust felajánlanák, fejére csörgősapkát tenne, hahotázna és a trónus támláján tótágast állna és hosszú orrot mutatna. Micsoda hallatlan mulatság látni a loholókat, amint nyelvük kilóg és tülekednek és egymást tapossák, az árulókat és az orgyilkosokat és akik csontjukig sárgák az irigységtől és forrnak a bosszútól, pokoli mulatság az egész úgynevezett történet, eszeveszett és bomlott őrjöngésével a trónusért, vagyis a hatalomért. A világhatalom nem Isten, hanem a bálvány. Trónus! Hatalom! Talán egyszer Isten megteszi, a maga mulatságára, hogy valakit a trónusba ültet. Lehet, hogy erre a szerepre az Antikrisztust jelölte ki. Pokolian komikus lesz, nevethetünk rajta, csak kibírjuk. A bolond nevet.”

Ez a film igazából kórkép az emberiségről. Gotham City a világ, melyet teremtettünk a nyugati civilizáció által, Joker pedig a belőlünk táplálkozó reményvesztett, félelmekkel teli apokaliptikus antihős, aki már nem képes hinni semmiben, hagyja, hogy a világ, mint rákos sejt felfalja magát és csak kacag rajta könnyek között. Csak őrülten kacag egyre a reménytelen éjszakába.

 

Írta: Csépányi László



[1] DC-moziuniverzum, amerikai filmfranchise.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2023. december 11.
Kedves Híradó Olvasók!   Ahogy illusztrációt keresgéltem a Korzó rovatban olvasható A szürke alagút c. írásomhoz a régi fotóim között, megláttam a 2020 elején készült videómat – arra kértek, hogy videóüzenetben foglaljam össze a KCSP-ösztöndíjasként megélt évet és mutassam be…
Tovább
Gérecz Imre – Tóth Brúnó: Átmenet. Zarándoktapasztalatok

Gérecz Imre – Tóth Brúnó: Átmenet. Zarándoktapasztalatok

Könyvespolc 2023. december 11.
A Híradó előző számában esett szó az augusztusi, Pannonhalmára tett látogatásomról. Gyermekkori jó barátom, Gérecz Imre (bencés szerzetes, a pannonhalmi közösség alperjele és magisztere) az érkezésem estéjén beszélt arról, hogy formálódik egy könyv a zarándoklatról, amelyet szerzetestestvérével, Tóth Brúnóval közösen…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább
A hazához való ragaszkodás megmarad

A hazához való ragaszkodás megmarad

Portré 2023. október 05.
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Tovább

Egyesületek

SOMIT hírek – 2023. ősz

SOMIT hírek – 2023. ősz

A családos tábor Közvetlenül a nyári szabadságok után ismét munkához látott a SOMIT vezetősége, hiszen az első őszi…
Egy mondat a zsarnokságról

Egy mondat a zsarnokságról

  1956-ra emlékeztünk a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör ünnepi összejövetelén. Évente tisztelgünk a forradalom hősei előtt.…
A KnockOut Göteborgban

A KnockOut Göteborgban

  Azt hallottam a napokban, hogy a zene egészségben tartja művelőjét. Persze, ismertem én beteges zenészt is, de…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME