A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Martin McDonagh: The Banshees of Inisherin / A sziget szellemei

Érdemes-e olvasni a sorok között?

Miután megnéztem Martin McDonnagh drámáját, csak ültem a fotelben és azon tűnődtem, hogy miért talált most ennyire telibe ez a film. Valamiféle sorsközösséget véltem felfedezni magamban a témával kapcsolatban. Kicsit olyan érzés, mint aki lelepleződik, vagyis inkább, mint akinek be kell látnia, hogy bizony így van ez. Ecce Homo. Az ember és az emberi természet princípiumai meztelenre vetkőztetve: esendőség, szeretet és kegyetlenség.

a sziget szellemei 02 1296x700

Valamint az árnyalatok: humor, barátság, viszály, halálfélelem és örökkévalóság.
Átfedések természetesen mindannyiunk életében vannak. Egy barátság váratlanul, szinte minden előjel nélkül inverzébe fordul. Először csak megbicsaklani látszik, valamiféle láthatatlan erózió gyengíti meg az oly szorosnak vélt köteléket, aztán felüti fejét egyfajta ellenséges érzület, mely egyre növekvő távolságba taszít bennünket érthetetlen módon egymástól.
Ezt a témát járja körbe a kortárs ír és brit színház egyik legnagyobb alakja legújabb mozijában, A sziget szellemeiben (The Banshees of Inisherin).
Egy zsenivel van dolgunk, hiszen McDonnagh tökéletesen beszél a nagyközönség nyelvén, de titkos lapokat is kioszt, melyeknek jelentését csak később értjük meg, miután jól kiröhögtük magunkat a moziban és belénk marnak a mélyebb tartalmak.
„McDonagh művei az in-yer-face színház képviselőinek alkotásaihoz hasonlóan a kapitalista társadalmak, a globalizált világ tabunak nyilvánított témáit érintik, és ezeket ábrázolják konfliktusos szituációkban” – írja Görcsi Péter a szerzőről.
A sziget szellemei akkor is tökéletesen működik, ha csak a legfelső réteget fejtjük le róla, de egyre mélyebbre hatolva értjük meg a mű valódi nagyságát.
Az alkotó korábbi munkája, az In Bruges után ismét Colin Farrell és Brendan Gleeson főszereplésével forgatott, és a kettőjük által megformált karakterek konfliktusát helyezi a középpontba. Míg ott a kapcsolat távolról közelít egymáshoz, itt éppen ellenkező utat jár be, hiszen egy régi barátság bomlik fel hirtelen, mindenféle előjel nélkül.
A történet az 1920-as években egy aprócska, mindentől elzárt, fiktív ír szigeten játszódik, melynek lakói látszólag békés, egyhangú idillben élnek. Ugyan a távolabbi szárazföldről áthallatszik a puskalövések zaja, hiszen polgárháború dúl, de a lakókat ez sem igazán zökkenti ki mindennapjaikból. A falucskát elkerüli az iparosodás zaja is, az emberek az állataikat hajtják napról napra a legelőre, a délutánokat pedig a helyi kocsmában ütik el. Nincs ez másképp Pádraic (Colin Farrel) és Colm (Brendan Gleeson) életében sem egészen addig a bizonyos napig, amikor Colm, az öreg muzsikus nem nyit ajtót barátjának és a továbbiakban is igyekszik őt egyszerűen levegőnek nézni.
Pádraic értetlenül áll a történtek előtt, képtelen felfogni, mi üthetett barátjába és elhatározza, hogy kideríti a lehetetlen helyzet okát.
Ez bizony nem annyira egyszerű, mert Colm rendkívül elutasítóan viselkedik, végül azonban kimondja az ítéletet: hiába a zsigeri egyszerű, jó lelkület, ami Pádraic-ből árad, ez már sajnos kevés. Nem akarja többé barátja üres fecsegését hallgatni a kocsmában, nem szeretné erre elfecsérelni a hátralévő életét.
Colm hirtelen megérzi, már nem biztos, hogy mindenre lesz ideje, amit eltervezett, hiszen jócskán túl van az élete felén és talán éppen emiatt az egzisztenciális szorongás és a mindent beárnyékoló halálfélelem válik tettei mozgatórugójává. Valami nagyot és maradandót szeretne alkotni, hátrahagyni a világnak, hiszen a hétköznapi emberek mind eltűnnek haláluk után a semmibe, míg a nagy művek túlélik alkotóikat, hírül adva létüket az utókornak.
De valójában tényleg többet ér ez a fajta többlet, mint egy délutáni beszélgetés a jó értelemben vett együgyű barátunkkal?
És a kérdés univerzális. Élni a jelenben, elfogadni hálával, amit kapunk, és amit adhatunk vagy individuumunkat kiterjeszteni az örökkévalóságba. De valójában létezésünk minden apró rezdülése nem terjed-e ki egyébként is a végtelenbe egy olyan világmindenségben, ahol minden mindennel összefügg? Hiszen az „énnek” csak abban az esetben van értelme, ha a „te” is létezik, ahogyan az élet is csak a halál perspektívájából páratlanul értékes, és ahogy a belvilágom hozzám tartozik, úgy tartozom a külvilághoz a kettő metszéspontjában állva.
Viszont a történet nem áll meg efféle kérdésfeltevéseknél, hanem továbbsiklik az emberi lélek természetrajzában a megmagyarázhatatlan kegyetlenség és pusztítás felé.
Colm ugyanis egy teljesen abszurd és groteszk reakciót választ arra, hogy egykori barátját eltántorítsa a további próbálkozásoktól a barátságuk helyrehozására.
Azzal igyekszik teljesen letörni Pádraic törekvéseit, hogy azt mondja, ha nem hagyja végre békén, abban az esetben le fogja vágni ujjait a kezéről egymás után.
És nem beszél a levegőbe, ami a helyzet további eszkalálódásához vezet mindkét részről.
Illetve talán még eszünkbe juthat az is, hogy mi értelme van mindennek, és valószínűleg a szerző is ugyanezt a kérdést teszi fel, hiszen tényleg mi értelme van bármiféle háborúskodásnak vagy véres csatának a földön, amikor élhetnénk békében is. Itt felfedezhetünk egy párhuzamot a közeli polgárháború értelmetlenségével kapcsolatban, mert ha már nem találunk külhonban ellenséget, akkor képesek vagyunk akár egymásra is fegyvert fogni.
Az író-rendező nem foglal állást, hagyja, hogy a sértett egók tomboljanak a vásznon, mi pedig kínunkban röhögünk magunkon a savas groteszken valódi feloldozás nélkül.
A központi cselekményről kicsit oldalra pillantva láthatjuk, hogy jó pár mikrodráma is fonódik még egymásba, ami lehet, elsőre nem is tűnik fel a fekete humor szurkos forgatagában, a sziporkázó párbeszédek közé diszkréten eldugva.
Ilyenek vagyunk. Képtelenek egymással békében élni és egy részünk bennünk nem érti ezt, míg egy másik már szítja is a tüzet. Ebben a kegyetlenül vicces tökéletlenségünkben vagyunk képesek megélni a tökéletességet. Szeretve pusztítani – pusztítva szeretni.
A színészek szenzációsak. A két főszereplőhöz hasonlóan mindenki hibátlanul játszik. Visszafogott és természetes.
Hipnotikusan gyönyörű képi világ, igaz, maga a táj is lenyűgöző, de az enteriőrök is festménybe illőek.
És lehetne még folytatni, lehetne további rétegekbe mélyedni a film mondanivalója kapcsán, mint például a zárt közösségek dinamikájának pszichológiája vagy az ebből adódó elvágyódás, vagy akár a patriarchális és matriarchális különbségek, a családon belüli erőszak vagy a társadalmi konformizmus, de inkább nézze meg mindenki a filmet, ha lehet, esetleg még egyszer, és döntse el, érdemes-e olvasni a sorok között.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulóját gyűltünk össze megünnepelni. Különös örömömre szolgál, hogy ezúttal egy fiatal…
Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME