Az előző évekhez hasonlóan az idei majálist is táborozással töltöttük. Egy újabb, várva-várt tavaszi SOMIT-táborba igyekeztünk mindahányan, mit sem sejtve, hogy egy közel sem átlagos, az előzőekhez hasonló tábor elé nézünk. Annak ellenére, hogy viszonylag rövid idő telt el a téli és a tavaszi tábor időpontjai között, már nagy izgalommal vártuk, hogy újra találkozzunk.
.jpg)
Sokan vagyunk tagok, az ország különböző részeiről. Területileg viszonylag szétszórt baráti társaságról van szó, akik leginkább az évente négy, immáron öt alkalommal megrendezésre kerülő táborok alatt tudunk csak találkozni, hiszen a nagy távolságok sokszor korlátoznak bennünket. Az egymáshoz közelebb élők privilégiuma, hogy táborokon kívül is intenzívebben tudják tartani a kapcsolatot, de valahogy akkor is mindig hiányzik valaki. A modernkori technológiának köszönhetően ünnepeltünk már együtt születésnapot, pl. a malmői és a göteborgi csapat, de mint tudjuk, egységben az erő, így a táborok alkalmával eltöltött hétvégéket nem helyettesítheti semmi.
Mint már említettem, az idei tavaszi tábor egy különleges tábor volt, egy rendkívüli rendezvény. Nem csak azért, mert a Svédországi Magyar Ifjak Társasága fennállásának 20. évfordulóját ünnepeltük, hanem mert ez által egy valóságos időutazásban volt részünk. Szinte minden táboron vannak programok, de ez alkalommal még azok is intenzívebbek voltak a szokásoshoz képest. Sok volt a régi arc, de nagy számmal jelentek meg újak is. Jó volt látni és megélni, ahogyan az újak észrevétlenül beleolvadnak a régi társaságokba.
A Jubileumi tábor négy napos volt. Érkezésünk napján máris megkezdődött az intenzív programsorozat első pontja, mely értelemszerűen minden táborozónak szólt. Tábornyitást és a vacsorát követően máris csapatokra lettünk osztva és kezdetét vette az első játék. A “Próbababa” nevű csapatjáték rendkívülisége abban rejlett, hogy minden csapatban ki kellett választani egy embert, akire 15 percen belül, a lehető legtöbb darabszámú, azonos színű ruhadarabot kellett ráadni a csapattársainak. A színeket kalapból sorsoltuk ki, nem mi választottuk őket. A pálya szabad volt, a tábor területén talált holmik mind felvehetőek voltak. A rajtot követő percben már repültek is a ruhák szobából szobába, folyosón tova és át, nagy volt a sürgés-forgás, öltöztetés, készülődés. Élvezte apraja- nagyja! Az eredmény az lett, hogy a legkevésbé felöltöztetett „próbababán” 14, míg az első helyezetten 23 darab különféle ruhanemű volt.
.jpg)
A csapatjátékot követően mind kivonultunk a tábortűz köré, ahol éjszakába nyúlóan együtt énekeltünk. Az első este hajnalig tartó bulival zárult, melyhez az egyesület ügyeletes lemezlovasa szolgáltatta a zenét, mi pedig hoztuk hozzá a jó hangulatot.
Másnap délelőtt sor került az egyesület éves közgyűlésére, majd ebéd után kelkezdődtek a szabadtéri programok. Újra csapatokat formálva megkezdődtek a vetélkedők. Volt ügyességi játékokkal megfűszerezett sorverseny, erdei kvíz séta, SO-MIT-TUD kézműves kiállítás és íjászat. Miután kellőképpen kifutkároztuk magunkat a játékok során, következett a Magyar borok, tájak és dalok című előadás Berecz Kata és Komáromi Márton magyarországi ösztöndíjasok előadásában. Egy nagyon érdekes és információdús előadásban volt része a táborozóknak, melyben még dalra is fakasztottak bennünket. Miközben jót szórakoztunk, megtanultunk énekelni néhány bordalt is.
Vacsora után újabb játék következett. A játékvezető a SOMIT tagjainak szempáraiból készített egy fényképsorozatot, melyek alapján ki kellett találni, hogy a képen látható szempár kihez tartozik. A játék során holtverseny alakult ki a csapatok között, így újabb és újabb fordulókra volt szükség. A játék érdekessége, hogy akadtak olyanok is, akik a saját szemüket sem ismerték fel!
Időközben megérkeztek Magyarországról a vendégzenészek, akiket rögtön dalra és táncra fogtunk, így már az első estéjükön kaptunk egy kis ízelítőt a ünnepi táncházból. Az estet ismét tábortűz melletti közös énekléssel zártuk.
Szombaton reggel szabadtéri sportokkal indítottuk a napot. A táborozók női tagjainak egy része Rácz Júlia zumbaoktató által vezetett zumbaórán próbálta összekoordinálni egyidejűleg a kéz és lábmozgatását, míg a fiú, illetve férfitagok egy része ismét íjászkodtak Vass Attila és Bálint Levente vezetésével. Mindkét tábornak akadt bőven nézője is.
A sporteseményeket követően újra kezdetét vette a kézművesek kiállítása.
Ugyanezen a napon délután került sor a Jubileumi műsorra, a falutemplom melletti gyülekezeti házban. E jeles eseményen tiszteletüket tették a Svédországi Magyar Ifjak Társaságának megalapítói, az egyesület „szülőanyja”, Tompa Anna és „édesatyja” Bihari Szabolcs, a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének (SMOSZ) elnöke. Beszédek hangzottak el, emlékeket idéztek fel a 20 év távlatából, egy rövid időutazás az őssomitosok történeteiből képekkel és egy videóval alátámasztva. A jubileumi műsor alkalmával Bihari Szabolcs a SMOSZ nevében okleveleket nyújtott át a SOMIT-ért az évek során legtöbbet tevőknek, valamint a győztes csapatok díjazása is ekkor zajlott le.
A műsor után állófogadásban volt részünk, melyet ünnepi vacsora követett. A vacsora és gyertyafújás, tortaevés után kezdetét vette Gerák Andrea népdalénekes rendkívüli műsora, mely alkalmával a már jól ismert népdalokat egy teljesen ismeretlen formában hallhattuk és élvezhettük. A művésznő előadását moldvai táncház követte, melyben a talpalávalót a magyarországi vendégzenészeink adták: Komáromi Márton és Szengel István, míg a táncokat Móric Máté néptánctanár Berecz Kata segítségével mutatta be és tanította. Az est és egyben az ünnepi program is lampionok égbeeresztésével zárult. Páratlan élmény volt az is.
.jpg)
Elmesélni el tudjuk, milyen jó volt a tábor, de az érzéseket átadni sajnos nem. Mi, akik ott voltunk, teljesen másként éljük meg az egész jubileumi tábort, ünnepséget, programokat és találkozásokat, mint azok, akik ezt kihagyták és csak ezeket a sorokat olvassák. Fényképek tömkelege ugyan készült mindenről, de a valódi képek azok az emlékeink és a hozzájuk kapcsolódó élményeink, érzelmeink.
Urbán Éva
Mit jelent számomra a SOMIT?
.png) | 3,5 éve élek Svédországban, abból két és fél éve vagyok aktív SOMIT-os. Büszkén mondhatom, hogy svédországi tartózkodásom óta az egyik legjobb és legszebb dolog, ami történhetett velem, hogy az akkor még ismeretlen, azóta már igazi jó baráttá vált Kovács Sándor invitálására ellátogattam egy őszi táborba. Egy éve éltem már itt Svédországban, de egyetlen magyart sem ismertem. Sándorral való véletlen találkozásunk eredményeképpen kerültem a SOMIT világába, ahol valójában egy új, választott családra leltem itt az idegenben. A táboroknak köszönhetően jó néhány új, igazi barátra és rengeteg új ismerősre tettem szert. Sokat gazdagodott és változott is az életem azon emberek társaságával, akik már az első tábor óta aktív résztvevői a mindennapjaimnak. A két és fél éves SOMIT-os mivoltom óta csak egy tábort hagytam ki, azt is csak azért, mert üzleti útra kellett utaznom ugyanazon időpontban. Minden tábort nagy érdeklődéssel várok, hisz mindegyik tanít valamire, hoz valami újat és szépet. Örülök és büszke vagyok, hogy a SOMIT-os színes közösség tagja lehetek, igazán sokat jelent számomra! Örülök, hogy rátok leltem és vagytok nekem! Urbán Éva |
.png) | Még egészen új vagyok a SOMIT-ban, egészen pontosan és hivatalosan április 24. óta, amikor is befizettem a tagsági díjat. Így értelemszerűen a tavaszi jubileumi találkozó volt az első táborom, ennek alapján tudom megfogalmazni, mit is jelent számomra a SOMIT: barátságos és vidám, magyar anyanyelvű és kultúrájú emberek közösségét, ahová szívesen visszatérek majd alkalomadtán, és remélem, mélyebb ismeretségeket, barátságokat is köthetek majd. Számomra nagyon fontos, hogy a fiam jól érezte magát az első találkozón, és szeretném, ha ő a SOMIT közreműködésével nem felejtené el az anyanyelvét, barátokra találna, és mindezt tovább adná majd a saját gyerekeinek is, mert szeretném, ha majd magyarul beszélhetnék az unokáimmal. Hartmann Barbara |
.png) | Húsz éve vagyok a SOMIT tagja. 1994 május 6-án a 80 meghívott fiatal egyikeként érkeztem a tångagärdei ifjúsági konferenciára. A találkozó olyan jól sikerült, hogy úgy gondoltuk máskor és rendszeresen is találkoznánk, ezért társasággá alakultunk. Azóta az összes -mintegy 70 táboron- részt vettem és 2001 óta a titkára is vagyok a SOMIT-nak. Számomra a SOMIT egy második otthon, a feltöltődés, vidámság és új ismeretségek helye. Bár a szervezés sok munkával és felelősséggel is jár, minden perce megéri, mindig nagy öröm rácsodálkozni, hogy milyen remek kis közösséget sikerült építenünk. Bitay Zsolt |
