Már egy évvel ezelőtt is izgatott, az akkori Hu.Se.t 7 kiállításon, hogy honnan jönnek ezek a misztikus jelek Ács István kisméretű festményein. Mostani képeinek alapja, hordozója három különböző nagyságú hanglemez, LP és kétféle CD, amelyek már önmagukban is jelek tömkelegének hordozói. Ezek a géppel írt vonalas felületek átalakulnak a művész keze alatt festőien fogalmazott képekké. Különböző létező és kitalált írásrendszerek, mint a Brail írás a vakok számára, a székely ABC, de ritmika és zenei jelek is megjelennek. Egy archaikus kor jelei és játékossága tűnik fel ismét, tér vissza a jelenbe.

 

 

Istvánnak nemrégen volt egy tematikus kiállítása, Tizenegy perc a jövőből címmel. Filozofikus, fantasztikus játék a gondolattal, mire asszociáljunk. Foglalkoztatják az aranyszabály arányai, a Φ ≈ 1,618 szám (görög nagy fí), amely a végtelenig terjed. A természetben, a zenében, az építészetben, mindenütt megtalálható ez az arány. Egy nagy festményét, egy 2x3 méteres képet felszabdalt az aranyszabály segítségével. Vajon megmarad-e a harmónia, ha a részeket összecseréljük? Számítógépes Flash programot szerkesztett, amellyel bárki előhívhatott ezekből öt képet, és azokat tetszőlegesen összeillesztethette a monitoron. Mi az anyagi értéke a művészetnek? Az aranyszabály az árak alakításánál is szerepet kapott. Ezeknek a szögletes képeknek az ellensúlyozására jöttek létre a mostani, korong alakú festményei.

Bokor Botond viszont kedveli a durván megmunkált deszkafelületekben rejlő festői lehetőségeket. Dobozok című három részes munkáján a mértani képszerkesztés és az ábrázolás - számára új lehetőségei - izgatják. Nézőponttól függően változik a kép mélysége, vagyis annak illúziója. A természetábrázolás visszatérő, de egyúttal megújult, és elvonatkoztatott formájával találkozunk másik két - az Eső és Vihar című - vászonra festett munkáján.

 

Bánovits András halálosan komoly fénykép installációja a hiteles földi létezés tanúbizonysága. A sebész pontosságával veszi szemügyre sorsa alakulásának korai stációit, a zsarnokoskodó gyermeki ént, és férfiasan farkasszemet néz kínzó félelmeivel. Az ember legnagyobb lehetséges haditette az önmaga felett aratott győzelem. András tudja ezt, és előttünk, szemlélődők előtt is kaput nyit. Szelíden mondja: csak így szabad. Ebből az alázatosságból és elmélyültségből származik kiállított művének gondolatisága és szemet gyönyörködtető esztétikája.

 

Jómagam, Csikós Tibor előszedtem a javarészt kilencvenes években festett és nyomtatott munkáimnak reprodukcióit. Ezeknek a képeknek a hátoldalára új folyamatfestményeket készítettem, a régi festmény színeivel. Ahhoz, hogy ezt a néző elé tárjam, a képet kivezettem az azt lezáró papírkeretből, és visszafordítottam vagy tekercsbe sodortam. Ehhez szükségem volt a 4 cm mély, készen vásárolt IKEA keretre. Az üveglap és a hátlap szorítása őrzi meg képeim alakítható formáit és kompozícióit. A formátlanított folyamat festménytől elmozdultam a művész-tárgy, az objektum irányába, és izgalmas lehetőségekre lettem figyelmes.

 

Fotó: Bánovits András

 

Páhi István monumentális fényképe egy izgalmas, tobzódó fényünnep festői megörökítése. A mű címe „Göteborg visszatérése”. A Kínát eredetileg háromszor megjárt Göteborg háromárbocos vitorlás hajó korhű, pontos mása 2006-ban tért vissza a távoli országból göteborgi kikötőjébe. Az emelkedett ünnepi hangulatot jól érzékelteti a tenger sötétkék felületén látszó rengeteg sok kísérő hajó és csónak, és azoknak a fehérre festett oldalán csillogó napfény. Ezért nevezhetjük a felvételt impresszionisztikusnak. A kép felső sarkában helikoptert látunk, és a távolban modern komphajót. Ez jelzi számunkra világosan, hogy egy korhű hajómásolat visszatérésének a tanúi vagyunk. Két másik felvétele is gondosan megörökített, jól értelmezhető RETRO jelenség. Mesterien komponált, 300 éves porcelándarabok az elsüllyedt hajó rakományából.

 

Tilajcsik Roland szobrai az emberi kapcsolatokat és elidegenedési határokat boncolgatják. Kiállított munkáinak címei: „Én – visszhang”, „Emlék” és „Árnyékok”.

Munkáiban az emberi figura frontális beállítása, és szobrainak az anyaga kapcsolódik a nagy ókori civilizációk, ezen belül is Egyiptom művészetéhez.

A fekete gránit megmunkálásának folyamata számára jelentős inspiráció forrása.

 

Urbán Attila videó- és performanszművész külön kis terembe, a galéria egy raktárhelyiségébe invitál bennünket, saját világában való elmélyült szemlélődésre. Szintén frontális beállítású, préselt falemezekből (playwood) készült szobra ujjának mozdulatával figyelmeztet bennünket a csendre. Mindkét munkájának címe „Quaiet”. A mozdulatlan figura mellé mozgókép társul, a művész egyszemélyes előadása, amelyben az emberi gesztusok nyelvezetét vizsgálja.

 

Csikós Tibor képzőművész