Előrebocsátom, hogy azok a központi műsorok (pl. nemzeti ünnepi megemlékezések), amelyeket a SMOSZ szervez - a Híradó korlátozott terjedelmére való tekintettel - nem szerepelnek a beszámolómban; itt kimondottan csak a helyi jellegű rendezvényeinkről írok.

 

 

Régóta hiányoltuk a fiatalok arányosabb részvételét az egyesület vezetésében, az átlagéletkor ugyanis úgy emelkedett, ahogy mi, veteránok öregedtünk. Az idei közgyűlésen aztán végre megtört a jég: egyszerre három fiatal vállalt vezetőségi munkát. Örömünk azonban hamarosan mérséklődött, mivel a három friss erő már a nyár folyamán kettőre csökkent elköltözés miatt.

 

A leköszönő vezetőségi tagok szerepeljenek itt név szerint, mert megérdemlik ezt.

 

Pétery Gabriella néhány évvel ezelőtt vállalt szerepet a vezetőségben annak ellenére, hogy egy több évtizeddel fiatalabb, szintén elköltözött vezetőségi tag helyét kellett betöltenie. Segítőkészsége, szelíd, barátságos és higgadt modora hiányozni fog, de csak a gyűléseken. Gabriella ugyanis csupán hivatalosan mondott le, segítségére, támogatására a továbbiakban is számíthatunk.

 

László Katalin búcsúja a vezetőségtől nem nélkülözhette a megilletődést. Katalin közösségünk szerves része, összeforrott a lundi magyar egyesületi élettel. Amikor annakidején az egyesület élére állt, még két évtized volt hátra az ezredfordulóig! A közel 30 év alatt végigjárta a vezetőség különböző posztjait a póttagtól az elnökig. Tiszteletreméltó teljesítmény ez, ember legyen a talpán, aki rá akar licitálni! Most, amikor az egyesületi munkából is nyugdíjba megy, tiszta lelkiismerettel mondhatja el, hogy ő már megtette a magáét. Katalin – három társával egyetemben – 2007-től egyesületünk örökös tagja.

 

Az újjászerveződött vezetőség a Majálison esett át a tűzkeresztségen, és példásan megállta a helyét. Az ötletek nem csak sziporkáztak a rendezvény műsorának összeállítása során, hanem meg is valósultak. Volt a műsorban rajzverseny (a gyerekeknek), pogácsa- és muffinsütő verseny (a felnőtteknek), továbbá vegetariánus ételek bemutatója, illetve kóstolója, bográcsgulyás, asztaliteniszverseny és néptánc, amelyet a helyi Forrás néptáncegyüttes négy tagja mutatott be a társaság aktív részvételével. A hangulatos és változatos műsorban mindenki találhatott valamit, ami kedvére való volt. Sikeres együttműködésünk egy szabadidőközponttal lehetővé teszi számunkra az ilyen, vegyesen szabadtéri és házon belüli rendezvények szervezését, amelyeknek kellemes, kötetlen hangulata kapcsolatépítő hatású, s amelyek megfelelnek a kisgyermekes családok elvárásainak is.

 

Részt vettünk egy LIFS ( ez elsősorban bevándorlók egyesületeinek szervezete) rendezvényen is, egy kis kiállítás keretében bemutatva a magyar népművészet látványos darabjait.

 

A tavaszi évadot a 20. század leggyászosabb eseményére, a trianoni békekényszer aláírásának 90. évfordulójára való emlékezéssel zártuk. A révkomáromi Jókai Színház volt művészét, Boráros Imrét hívtuk meg, aki Petrécs Anna segédletével egy monodrámát (Síposhegyi Péter: “Hantjával sem takar”) adott elő a mártírsorsú csehszlovákiai magyar politikus, Esterházy János gróf életéről. A trianonszülte “demokratikus” Csehszlovákiában a kommunista hatalomátvétel után Esterházyt koholt vádak alapján halálra ítélték, de büntetését később még kegyetlenebbre változtatták: a Szovjetunió és Csehszlovákia hírhedt börtöneiben lassan és irgalmatlanul kínozták halálra. 

 

Boráros Imre mély átérzéssel és egyszerű, de hatásos művészi eszközökkel vezetett bennünket végig Esterházy János hősies helytállásán, egy ember sorsába sűrítve Trianon egész tragikumát. Ugyanakkor Borbás József, a lundi egyetem tanára vállalkozott arra a nehéz feladatra, hogy Trianon rendkívül szövevényes, bonyolult összefüggései között elkalauzoljon bennünket. Könnyed és rutinos hangnemben adott elő; érdekfeszítő és további ismeretszerzésre ösztökélő előadása tette egésszé a megemlékezést, amelynek komor hangulatát egy közös vacsorával igyekeztünk feloldani. A rendezvény egyúttal egy többé-kevésbé sikeres próbálkozás is volt a lundi-malmöi együttműködésre.

 

Játszóházunk fennállásának 5. évfordulóját ünnepelheti az ősz folyamán. Ez az idéntől új vezetőséggel, de továbbra is lelkesen, folyamatosan működik. Nagyon sok kirándulás szerepelt a műsorukon az első félévben. “Ismerd meg szép hazádat” lehetne ezeknek a mottója, mivel bebarangolták a környék nevezetes helyeit, tájait, meglátogatták a gyerekek számára is érdekes helyi látványosságokat.

 

A legutóbbi házon belüli foglalkozásukon a tökfaragás népi hagyománya, valamint az üvegfestés volt a téma, és a hangulatból ítélve a szülők legalább olyan jól szórakoztak, mint a gyerekek.

Volt az év folyamán egy rendhagyó sikerélményünk is, amely ugyan nem egyesületi rendezvény volt, de mégsem lehet kihagyni a felsorolásból.

 

Lundban a kézilabda a sportok királya/királynője - itt a foci alárendelt szerepet játszik... Amikor nyilvánosságra hozták, hogy Lund rendezheti a női kézilabda EB-selejtező svéd-magyar mérkőzését, megmozdult a lundi magyarság sportkedvelő része: megyünk szurkolni! Meg is telt a “magyar sarok”, amely ugyan csak elenyésző része volt az új sportcsarnok lelátójának, ám hangerőben alig maradtunk el a házigazdák mögött. Főleg a mérkőzés végén, az egy gólos magyar győzelem után volt igazán elemében a kis magyar szurkolótábor. Büszkék voltunk, mintha mi győztünk volna, lundi, malmöi, helsingborgi, halmstadi magyarok.

Mindnyájatoknak minél gyakoribb hasonló jókat kívánok!

 

Boross Kálmán